Karácsonykor Isten feltárja előttünk önmagát és beavat minket saját emberségünk titkába is: az ember olyan lény, akinek az élete szeretetből indul és a szeretetbe tart – mondta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a fővárosban szenteste.
A zsúfolásig megtelt Szent István-bazilikában Erdő Péter arról beszélt: a betlehemi történet két szálon fut. Egyfelől a születés hétköznapi, nagyon is emberi képét látjuk, másfelől
felfedezzük benne az isteni terv megvalósulásának eseményét.
Az angyal ezt a jelet adja pásztoroknak: gyermeket találtok pólyába takarva, jászolba fektetve. Ebben a képben a pólya mutatja az újszülött ember gyengeségét.
Újszülöttként nem is maradnánk életben, ha nem karolnának fel, nem táplálnának, nem melegítenének minket – mondta. Hozzátette: ennek az első szeretetnek, ennek az első közösségnek a legfényesebb megjelenése a karácsonyi ünneplés, az otthon és a család biztonsága. Ez él az ember emlékeinek mélyén, erre vágyik évtizedek múltán, idős emberként, és ebbe a szeretetbe vágyik vissza akkor is, amikor a földi élettől búcsúzik.
Erdő Péter úgy fogalmazott:
életünk kezdetén gondoskodásra szorulunk, majd kibomlik, kivirágzik az életünk, hogy magunk is gondoskodni tudjunk másokról, gazdagítani tudjunk másokat, és végül az emberi szeretetből eljussunk, hazataláljunk magának az alkotónak a szeretetébe.
Szólt arról is: a betlehemi képben a jászol, az etetővályú már arra utal, hogy Jézus táplálék, ő az élet kenyere. Ő az, aki táplálja szeretetünket, és ő az, aki erőt ad családjainknak – mondta. Isten tehát nemcsak eljött közénk, hanem velünk is maradt. Velünk maradt tanításában, megváltó művében, legkülönösebb, legáthatóbb módon pedig a szentmisében és az oltáriszentségben – tette hozzá Erdő Péter.
(MTI)
