Szombat reggel van, gyors kávé itthon és irány a közeli kisváros, bevásárlás. Kocsiba ülsz, de látod a visszapillantó tükörben, hogy a nyugdíjas szomszéd már a ház előtt sertepertél, kiszállsz egy gyors kézfogásra és kéred, hogy ne felejtse el azt, amit a héten megbeszéltetek… Még egy kézfogás és elsietsz.
A városban tele a parkoló, de sikerül becsusszannod egy szabad helyre. Kiszállsz és már hallod is a sörözős haverod kurjantását, nagy ölelkezés, puszi-puszi, mindenki, mindenkivel. Sietve egyeztettek, vasárnap délután együtt indultok Pestre, a meccsre.
Klasszikus tömegjelenet az áruházban, pacsi pár ismerőssel, sietősen távozol, mert még egy gyors városi kávé tervben van az unokatestvéreddel, aki hazaugrott egy hétre Londonból a családjával.
Otthon már vár a helyi csapat, a maradék tűzifát kell összevágni, indul a körfűrész és a meló, de te még elugrasz az utca végi kocsmába friss csapolt sörért. Kezelsz a pultnál az asszony elől menekülők népes csoportjával, meg a hajnali horgászásból visszatért párossal.
Mire befejezitek a munkát, a lányok már elkészültek a finom gulyással az udvaron, megjön a szomszéd nyugdíjas házaspár is, finom házi kaláccsal bővül a menü. A közeli focipályán gyereksereg kergeti a lasztit, a szemközti telekre megjön az egykori agronómus a kistraktorral talajt lazítani, vidáman bekiált az udvarba. „Nem kell mindig lázítani, néha nem árt lazítani!”, löki a kétsoros poénját, majd jót nevet az örök baloldali fószer, rajtunk, nemzetieken, akik nélküle szoktuk énekelni a Nélküledet.
Befut az unokatestvér is a családjával, mesél a brexit mellékhatásairól, közben a nagylány pillanatok alatt lefoglalja az interneten a nyári repjegyeinket Londonba, és én titokban abban reménykedem, hogy az Eb-re továbbjutott magyar válogatott éppen akkor fog Londonban meccset játszani, amikor ott leszünk, mert meglepetésre készülünk a bivalyerős csoportban. Istenem, micsoda meccs volt március 31-én a Puskásban, 5:0 a románok ellen, tombolt az egész ország, Budapesten hajnalig tartott az utcai ünneplés!
Késő este búcsúzik a teraszon a kissé illuminált társaság, nagy ölelések és fogadkozások, hogy áprilisban a szomszédban folytatjuk. Puszi a lányoknak, ők holnap nyakukba veszik fél Magyarországot, egy wellnesstúrát tervez a család, aztán repülnek vissza az EU-n kívüli Angliába.
Békésen kortyolgatod az utolsó pohár sört, munka elvégezve, család tervezve, holnap reggel a templomban együtt kéred a Jóistent, hogy szeressük egymást, ne legyen nagyobb baj, és este nyerjen a csapatod.
Milyen szép az élet. Nem történhet semmi baj.
Képzeld el…
