A járvánnyal kapcsolatban egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a társadalomirányítási rendszer, amiben élünk, teljesen alkalmatlan az ilyen probléma kezelésére. Az ok igen egyszerű! Az emberek általában üres lappal indulnak az életútjukra, már ami az emberi döntéshozatalt befolyásoló agyi területet illeti.
Ahogy múlnak az évek, a felnövekvő „üres lapos” egyedek apránként megtöltik ismerettel, vagy tapasztalattal ezt a döntéshozatali bázisukat, és a megszerzett ismeretek és tapasztalatok alapján rendszeresen döntéseket hoznak és „viselkednek”.
A jelenlegi vírusos helyzetben jó tudatosítani, hogy a főszereplő az emberek viselkedése. Most derül ki igazán, hogy az elmúlt x év, évtized, évszázad során a döntéshozatali bázisunkat döntően alakító elődeink, a NEVELŐINK milyen minőségű munkát végeztek.
Ennek egyik következménye az elfogadott és működésben lévő viselkedést befolyásoló rendszer, amit ma tévesen hatalmi rendszernek szoktunk nevezni.
A tévedés lényege, hogy minden hatalom és minden hatalom gyakorlása tökéletlen, mert ilyenek vagyunk, a sokféleség annyira igényes feladatot mért ki a magukat hatalmasnak képzelők számára, amit még ember az emlékezet tanulsága szerint sosem tudott tökéletesen és hiánytalanul ellátni, és ezért az egyik tökéletesnek vélt hatalom bukása után, mindig jött az újabb, a magát természetesen minden előzőnél jobbnak képzelő hatalom, ami ideig-óráig képes volt elámítani az emberiséget és ezért hosszabb, vagy rövidebb ideig fennmaradt, majd jött az újabb törvényszerű váltás.
Tehát az alapvető probléma az, hogy hogyan lehetne olyan rendszert működtetni, ami nem a hatalomra és nem a kényszerítő külső erőkre építve, hanem csak úgy egyszerűen magától úgy irányítaná az embereket, hogy azokat a viselkedési normákat követnék, amelyek nemcsak és főleg az egyéni érdek szerinti lépések felé terelnék az egyént, hanem az egyéni érdekvizsgálat mellett minden döntés során ugyanakkora erővel kapna szerepet a közösségi érdek vizsgálata is.
Természetesen ez rettenetesen bonyolult és felelősségteljes „viselkedést” eredményezne, ám ha hosszú ideig úgy neveljük az újabb „üres laposokat”, hogy ezt a mintát adjuk tovább, akkor talán – hangsúlyozom talán – elérhető közelségű lesz egy olyan rendszer, ahol nem kell törvény, nem kell bíró, nem kell adó és nem kell rendőr, vagy más végrehajtó és kényszerítő elem, mert csak úgy a megszokott viselkedési normák szerint mindenki az úttest bal, vagy a jobb oldalán közlekedik, a láthatóan gyengébbet megsegíti, ha talál valamit, akkor próbálkozik a tulajdonos kiderítésével és a talált valami visszajuttatásával, ha megismer egy hasznos eljárást, akkor nem üzleten töri a fejét, hanem ismereteit közre adja stb. Első hallásra ugye szinte elképzelhetetlennek tűnik egy ilyen társadalom!
Pedig volt már egy eltévelyedett, aki megpróbálkozott valami hasonlóval, csak szerencsétlenségére nem a legjobb helyet és a legjobb pillanatot választotta ki a kísérletére. Vagy mégis?
Mert ez a két évezred kellett arra, hogy az emberi faj jobb belátásra térjen és a hatalom gyakorlásáról a nevelés gyakorlatára térjen át? Rajta testvéreim, próbáljunk úgy nevelni, hogy a vírusnak még csak egy billiomodnyi esélye se maradjon a kártételre! Létezzen, éljen tovább, de úgy, hogy másban/másokban kárt ne tegyen!
