Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Mt 1, 18-20.
Ezelőtt 65 évvel, 1955-ben XII. Pius pápa
május elsejét Szent József, a munkás emléknapjává tette.
A szakszervezetek és munkásmozgalmak takarásából ezért is érdemes kifejteni ezt az ünnepet. Meg azért is, mert a mai nappal elkezdett új bibliai könyv olvasása aktuálissá teszi József személyét. Máté evangéliumának első fejezete írja le Jézus Krisztus származását és születésének történetét. Ebben a születéstörténetben van egy ritkán emlegetett személy, egy családfő, József, az ács, a Megváltó nevelőapja.
„Szent József a mindennapok hallgatag szentje. Nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. Csendben, hallgatva élte le életét a Megváltó mellett”
– olvasható róla egy vélemény.
Valóban így van? Igaz, hogy keveset tudunk róla, de ami ismert, az nagyon lényeges. Tudjuk, hogy ácsmester volt, mint családfenntartó nehéz fizikai munkát végzett. Mégsem a kérges kéz, a szilaj vállak dicséretét sorolja a szentíró, hanem az értelmes meggondolást, a tapintatos jóindulatot, igaz érző szívet ismerhetjük meg benne. József az a személyiség, akiben az értelmes megfontolás, és nehéz fizikai munka végzése nem kizárják, hanem erősítik egymást.
A bibliai korban a férfi feladata és felelőssége volt annak biztosítása, hogy a családi élet becsületes, biztonságos és élhető legyen.
Az öregek, betegek, a nők és gyermekek védelme is a feladata volt. A jegyesség a házassággal egyenértékűnek számított.
Ezért mondja Pál, hogy aki feleségül veszi a jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. Felbontani csak válólevéllel lehetett. Tisztaságának megszegése házasságtörésnek számított, ez pedig halálbüntetéssel büntetendő. József, mint leendő férj kellemetlen helyzetbe kerül. A gyanú emésztésében nem akart élni, ezért igaz ember lévén titokban akarta elbocsátani jegyesét. Nagyobb volt benne az irgalom törvénye az igazság törvényénél. Mária nincs abban a helyzetben, hogy magyarázkodjon, sorsa látszólag József jóindulatán múlik.
József olyan férfiú, aki végig tudja gondolni a dolgokat, döntése következményeit és a másikra való hatását. Volt egy jó szándékú alapállása, nem akarta szégyenbe hozni jegyesét. Hogyan? Hát nem ő maga került szégyenbe? Nem az ő férfiúi hiúságát sértették meg? Ez számára nem becsületbeli ügy?
Dehogynem. Nem folytatódhat közös életük úgy, ahogy eltervezte, ezért vagy megbocsát, vagy elbocsát. Miközben ezen jártak a gondolatai, bizonyára még éjszaka is, maga az Úr angyala jelent meg neki álmában. Nem hagyja az Úr kétségek között a benne bízókat, bármennyire is megoldhatatlannak tűnik egy életesemény.
„Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá.” 4 Móz .12,6 Eligazítást kap. A helyzet nem az, aminek látszik. Sokkal fajsúlyosabb.
Utólag kiderült, hogy nem volt mit megbocsátani. Maga az élő Isten választott edényei ők, jegyesével együtt. József hisz a mennyei követnek és változtat elhatározásán.
Nem tartja férfiatlannak, hogy eltérjen eredeti szándékától. Mária ártatlanságáról később tud csak megbizonyosodni. A mennyei szó, az idejében érkezett isteni beavatkozás következtében változtat eredeti szándékán. Nem azt mondja, amit Katona József ad Bánk bán szájába: Nincs a teremtésben vesztes csak én…
Nem is egy asszony kitartó zaklatásának enged, ahogyan Sámson teszi Delilával. Igent mond Jézusra, röviden ennyi. Mária igenje a Szentlélektől van, de József igenje is minden bizonnyal a Szentlélek munkája. Mert minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten.
Ezt mondja az Úr: … De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét. Jer. 17, 5-8 Úgy gondolom, hogy nagy bölcsességet hagyott nekünk hátra a Dávid házából származó József, igazi királyi tettet. Mert a teljes szeretet mindent elfedez. Az Isten ajándéka a gyermek, az Isten kegyelmi ajándéka pedig e Gyermek által megszerzett örök élet. Engedjük, hogy a Szentlélek szíveinkben igent mondjon Jézusra, s általa az örök életre. „Jöjj, kedves Vendég, nálam szállj…”
A szerző marcelházai református lelkész.
