Május 6-án a kormányrendelet alapján Felvidék-szerte újra megnyíltak a templomok. Immár 1993 óta ezen a napon a Magyar Püspöki Kar a mártír hercegprímásra, Mindszenty Józsefre emlékezik, halálának évfordulója alkalmából.
Az elmúlt évek folyamán, május hatodikán a magyar egyházért, a nemzetért felajánlott zarándoklatot szerveztek a bíboros esztergomi sírjához, ahová minden alkalommal a Felvidékről is szép számban érkeztek tisztelői.
Idén – tekintettel a járványügyi helyzetre – online megemlékezéseket tartottak, lélekben zarándokoltak el a szentéletű bíboros esztergomi nyughelyéhez.
A XXXI. Komáromi Imanap alkalmából a világhálón közvetítve szintén megemlékeztek Mindszenty Józsefről, a Mindszenty-keresztút elimádkozásával, melyet a „Világ Igaza” címmel kitüntetett Regőczi István plébános, egyházi író gondolatai alapján végeztek.
Május hatodikán szép számmal érkeztek a hívek a szőgyéni Nagyboldogasszony-templomba az ötven napig tartó bezártság után. A délelőtt folyamán már kitakarították, kifertőtlenítették a templomot, és az esti szentmisén az előírásoknak megfelelően foglaltak helyet a padokban.
A karantén utáni első szentmise a szőgyéni Nagyboldogasszony-templomban (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Farkas Zsolt atya a szentbeszédhez kapcsolódva felidézte Mindszenty József életútját.
Párhuzamot vont a jelenlegi karanténhelyzet és a bíboros bezártsága között. Arra a kérdésre kereste a választ, mit üzen számunkra Mindszenty bíboros ebben a helyzetben? Mit mondana nekünk az az ember, aki életében háromszor volt „karanténban”?
Bebörtönözték őt a nyilas rémuralom és a kommunista diktatúra idején is. A kommunisták börtönében kínzásban, megaláztatásban, sok testi és lelki szenvedésben volt része. Ez alatt az idő alatt nem mutathatott be szentmisét, pedig nagyon vágyott rá. Itt látogatta meg őt Pio atya – bilokáció (egy személy egyszerre két helyen tud jelen lenni) útján –, és a szentmiséhez szükséges anyagokat vitte neki.
Mindszenty bíboros sírja az esztergomi bazilika altemplomában (Fotó: archív, Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Harmadik fogságát tizenöt éven át az amerikai nagykövetségen töltötte. Az ott töltött évek helyzete hasonlítható a mostani bezártsághoz leginkább, bár sokkal rosszabbak voltak a kilátásai, mint a mieink. 1971 őszétől pedig külső száműzetésben volt, a szomszédos Ausztriából soha nem térhetett vissza szeretett hazájába.
A bebörtönzéseket és a belső-külső száműzetést tudatosan vállalta. Felajánlotta testi és lelki szenvedéseit az egyházáért és hazájáért. Állandó imádságban élt, ez jelentette számára a lelki erőforrást.
„Legyünk most az imádság nemzete. Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől ” – így szól az egyik legismertebb üzenet, melyben Mindszenty bíboros, Magyarország hercegprímása ránk testált hagyatékában imára buzdítja nemzetét.
„Gondoljunk Mindszenty bíboros szenvedéseire, amikor a „békés karantén” idejét éljük.
Hiszen hosszú várakozás után ismét egy közösséget alkotva vehetjük magunkhoz az Oltáriszentséget, amihez az elmúlt napokban csupán lelki szentáldozáson keresztül juthattunk el. Imádkozzunk azért, hogy Mindszenty Józsefet mielőbb a boldogok sorában köszönthessük” – mondta Zsolt atya a hívő közösségnek a hosszú bezártság utáni első szentmisén, emlékeztetve őket Mindszenty bíboros szavaira:
„Az erősség nemcsak tettben, de türelemben is jelentkezik!”
