A felvidéki Diákhálózat a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulója alkalmából társadalmi diskurzust indítványoz a szlovákság és a magyarság között. A szlovákiai magyar diákklubokat tömörítő szervezet nyilatkozata szerint párbeszédet kell indítani a két fél között, mivel „nem ismeri még kellőképpen egymás értékeit és örökségét”. Felhívásuk, nyilatkozatuk alább olvasható:
„Kedves honfitársaink! Kedves barátaink!
A szlovákság és a magyarság több évszázados közös múlttal rendelkezik, Szlovákia területén pedig a mai napig jelentős lélekszámmal bíró magyar kisebbség él. Úgy gondoljuk, hogy a két fél nem ismeri még kellőképpen egymás értékeit és örökségét a XIX. és XX. században felhalmozódott sérelmek, illetve azok interpretációi miatt.
A következő néhány percben arra szeretnénk rávilágítani, hogy a szlovákiai magyarság számára miért bír fontossággal a trianoni békeszerződés, és miért fontos erről beszélni 100 év távlatából is.
1918. október 28-án Tomáš Garrigue Masaryk Prágában kikiáltotta az önálló Csehszlovákia megalakulását. Két nappal később, miközben Budapesten javában zajlott az őszirózsás forradalom, Turócszentmártonban a szlovákság értelmiségi vezetői egy kiáltványban kinyilvánították, hogy a szlovák nemzet csatlakozik az újonnan megalakuló csehszlovák államhoz.
A következő közel másfél év kaotikus időszakát követően 1920. június 4-én került aláírásra a versailles-i Nagy Trianon-palotában az a békeszerződés, amely a történelmi Magyarország háború utáni helyzetét rendezte. Az újonnan alakult csehszlovák állam vezetőinek szemszögéből elsősorban biztonságpolitikai, stratégiai és gazdasági tényezők befolyásolták azt, hogy a határ ott húzódik ma, ahol.
Amint azt a jelenben is tapasztaljuk, a trianoni határok nem voltak azonosak az etnikai határokkal. Csehszlovákia esetében ez azt jelenti, hogy közel egymillió, magát magyarnak valló ember vált az újonnan született állam polgárává. Ahogyan akkor, úgy a szlovákiai magyarság ma is a déli határ mentén él és dolgozik egy hosszú sávban Pozsonytól Nagyszelmencig a szlovákiai társadalom szerves részeként.
Hogy mit kezdjünk ma Trianonnal?
A túlfűtött nacionalista jelszavak hangoztatása és a néma nemtörődömség között járható valahol a keskeny középút. Bár 100 évvel ezelőtt a nemzetek önrendelkezését tartották elsődlegesnek, az első Csehszlovák Köztársaság egy etnikailag rendkívül sokszínű államalakulat volt, amely a „csehszlovák nemzet” többségére alapozta önrendelkezését. 1993 óta viszont a szlovák nemzet önálló állammal rendelkezik és Szlovákia, Magyarország, illetve a szlovákiai magyarság döntő többsége is abban érdekelt, hogy a két ország között jó diplomáciai viszony legyen. Mindkét ország társadalmának érdeke a gazdasági kapcsolatok fenntartása és bővítése.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy a trianoni békeszerződést nemcsak a két nemzet látcsövén keresztül kell vizsgálni, hanem nagyban is látnunk kell. Nem egy „régen dédelgetett álom” valósult meg és nem is „keresztre feszítés” történt, hanem a diplomácia és a nagyhatalmi politika kerekei forogtak: államérdekek érvényesültek, amelyek a hétköznapi élettől és a nemzetek együttélésétől teljesen függetlenek.
Mi, a Diákhálózat mint a szlovákiai magyar diákklubok ernyőszervezetének képviselői, szeretnénk, hogy egy párbeszéd vegye kezdetét, ami Szlovákia összes lakosát előrébb viheti. Széles körű társadalmi diskurzust kezdeményezünk a történelmi tények alapján.
Trianon tanulság lehet számunkra, szlovákok és magyarok számára egyaránt, hogy sérelmeink helyett egy jobb társadalom kialakításának lehetősége lebegjen a szemünk előtt. Érdekünk az, hogy a két nemzet tanuljon egymástól, ismerje meg egymás értékeit, és közelebb kerüljön egymáshoz.
Mindemellett prioritásnak tartjuk, hogy egy olyan országban éljünk, ahol kisebbségi közösségünk kultúráját és nyelvét fizikai, verbális vagy felsőbb szintű politikai represszió nélkül tudjuk ápolni. Bár számbelileg kisebbségnek számít a magyarság, viszont a szlovákiai társadalom szerves részének tekinti magát. Ezért közös célunk kell legyen, hogy a magyar nemzetiségű diák Szlovákiában ne csak felelős állampolgára legyen országának, hanem abban otthon is érezze magát a szlováksággal azonos nyelvhasználati és kulturális jogokkal.”
Diákhálózat
Ady Endre Diákkör – Prága
Jókai Mór Diákkör – Komárom
József Attila Ifjúsági Klub – Pozsony
Juhász Gyula Ifjúsági Klub – Nyitra
Kaszás Attila Diákkör – Budapest
Kazinczy Ferenc Diákklub – Brünn
Kikelet Kassa – Ifjúsági Közösség
