Olyan területi egység jönne létre, amely nem természetes földrajzi, történelmi és etnográfiai terület és lehetetlen hatékonyan irányítani – állítja Gál Zsolt, a Magyar Fórum alelnöke, politikus, közgazdász.
A denníkn.sk közölte Gál Zsolt Miért nem támogatjuk a felvidéki magyarság területi autonómiáját? című írását, amelyben arról ír, hogy lehetetlen a felvidéki magyarság területi autonómiájának megvalósítása.
Szerinte a felvidéki magyarság számára az autonómia létrehozása nem elsődleges törekvés, de ennek ellenére állandóan népszerű téma. Míg nem beszélünk ennek konkrét formáiról, arról, miként valósulhatna meg, addig mindenki mást gondol róla, azt, ami számára a leglényegesebb, így ez a téma a jövőben is állandóan jelen lesz.
Mint mondja, az elmúlt harminc évben sokszor volt beszéd tárgya, de tény, hogy kevés konkrét koncepció született.
„Tulajdonképpen csak egyetlen részletesen kidolgozott tervvel állt elő 2014-ben az MKP, hosszú, kusza címmel, amelyet Őry Péter, a párt akkori alelnöke és egy alkotói közösség fogalmazott meg. A cím pedig így hangzott: A szlovákiai magyar közösség megmaradásának és Dél-Szlovákia gazdasági fejlődésének intézményes feltételei.
Hasonló dokumentumok azonban nagy valószínűséggel nem születnek azért sem, mert ha a dolgok konkrét formát öltenének, rögtön megoldhatatlan problémákba ütköznénk.
A legkomolyabb probléma a terület kijelölése, amelyen az autonómia létrejönne. Logikusan ez a terület azokat a településeket foglalná magába, ahol a magyarság többsége él, ahol a lakosság 50 százaléka magyarnak vallja magát. Ezt határozza meg az MKP említett koncepciója is. Csakhogy a dél-szlovákiai települések legtöbbje Szenctől egészen Rozsnyóig nem rendelkezik többségi magyarsággal.
Az MKP dokumentumában ezt úgy magyarázzák, hogy a többségi magyarságot 20 és 50 százalék közötti magyarsággal értelmezik.
Elméletileg ez a helyi önkormányzatok határozatával vagy helyi népszavazással valósulhatna meg. A gyakorlatban azonban nehezen elképzelhető, hogy azokon a településeken, ahol 60-70 százalékos a szlovák lakosság aránya, önkéntes alapon elfogadnák a magyar területi autonómiát.
Ha következetesek akarunk lenni, akkor látni kell, hogy azok a térségek, ahol a magyarok többségben élnek, mind félreeső, elmaradott térségek, magyar falvakkal, így Szenc, Galánta, Vágsellye, Érsekújvár, Nagykürtös, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó és valószínűleg nem lennének a tervezett autonómia részei, Pozsony, Nyitra, Kassa, Nagymihály és Tőketerebes pedig biztosan nem.
A valóságban tehát az ezektől a városoktól délre fekvő elmaradott területek a magyar autonómián belül lennének, míg a természetes központok azon kívül. Működő modell ez? Lehet így hatékonyan kormányozni? Valóban ezt szeretné a felvidéki magyar közösség? Aligha…
Emellett nagyon kevés esély van arra, hogy a felvidéki magyarság „fővárosának” tartott Komárom az autonómiába tartozna.
A legközelebbi népszámláláskor, 2021-ben ugyanis előfordulhat, hogy a magyar lakosság létszáma ott 50 százalék alá süllyed.
Sok magyar ezt feltételezi, de kevesen merik ezt hangosan kimondani. Természetesen lehet, hogy a város önként csatlakozna az autonómiához, de csak jelképesen és a területi közigazgatásból adódó problémák nagy gondot jelentenének.
Miként lehetne sikeresen irányítani a Somorjától Tiszacsernyőig húzódó országrészt?
Ezzel kialakulna egy olyan hosszú sáv, amely néhány helyen egy-két községre szűkülne és két helyen akár meg is szakadna, például Nagykürtöstől délre és Kassától délkeletre, s a már említett járási székhelyek nélkül. Ez még rosszabb lenne, mint a Nagyszombat megye.
Bíráljuk a Mečiar-éra alatt kialakított területi felosztást, amelyet művileg alkottak meg, de ugyanez lenne a helyzet a magyar területi autonómiával is. Lehetne hatékonyan kormányozni Királyhelmecet vagy a Gömör vidéki falvakat Komáromból?
Külön gond a történelmi hagyományok és a nemzetközi tapasztalatok hiánya.
Magyar autonómia ezen a területen soha nem létezett, az Osztrák-Magyar Monarchiában, Csehszlovákiában és a Szlovák Állam idején sem. Összehasonlításképpen: az erdélyi magyarok is autonómiát követelnek, de nem egész Erdély, csupán Székelyföld vonatkozásában. Ez egy összefüggő földrajzi, etnográfiai terület, ahol már léteztek az autonómia különböző formái. Szlovákiára azonban ez nem érvényes.
Az autonómia kifejezés a szlovákok számára vörös posztó
A pragmatikus mérlegelésekkor a szlovák társadalom jelentős többségénél ellenállásba ütközünk az autonómia kialakításának támogatásakor.
A legsúlyosabb érv részükről az, hogy ez az első lépés Dél-Szlovákia elszakadásához, és összefüggésbe hozzák az egykori Szlovák Állammal. Akkor a szlovákok először autonómiát követeltek Csehszlovákia keretén belül, majd kiváltak onnan. De felvetődik a régebbi történet is, amikor a szlovákok a monarchián belül követeltek autonómiát, melyet nem tettek lehetővé számukra.
Tudom, ez leegyszerűsítése a dolgoknak, de meghatározza a lakosság többségének és a politikusoknak az álláspontját. És valószínűleg nem tévedek, ha azt mondom, hogy a szlovák lakosság és a politikusok még hosszú ideig nem fogadják el az autonómia gondolatát.
Azonban nem ez a legfőbb ok, amiért nem támogatjuk az autonómia megvalósítását. Ha ennek értelme lenne, mint Romániában, akkor elfogadnánk a tervezetet. Csakhogy ennek Szlovákiában nincs értelme.
De akkor mi legyen autonómia helyett? Visszatérés a történelmi térségekhez!
A felsorolt okok miatt mi, a Magyar Fórum a párton belül úgy határoztunk, hogy nem támogatjuk a felvidéki magyar területi autonómia létrehozását.
Az észszerűtlen és megvalósíthatatlan célok helyett olyan elképzeléseket támogatunk, amelyek értelmesek és megvalósíthatók. Az autonómia helyett a területi beosztás megváltoztatását javasoljuk, amely figyelembe venné a természetes történelmi térségeket, például egy Duna menti megye létrehozását Komárom székhellyel.
Ide tartozik a járások határainak megváltoztatása, Szlovákiában sok a járás, Dél-Szlovákiában kevés, ezért járás lehetne Párkány, Királyhelmec és Tornalja. Ugyanakkor javasolnánk az önkormányzatok finanszírozásának megváltoztatását, eltörölnénk a déli járások diszkriminációját az adók ügyében, illetve a tengerszint feletti magasság alapján történő adózást, s új hatáskörökkel bíznánk meg az önkormányzatokat.
A téma aktuális azért is, mert a kormány alkotmányos többséggel rendelkezik és az önkormányzatok reformját tervezik.
Reméljük, hogy a szlovákiai magyarok követelései, ha értelmesek és megfelelően alátámasztottak, indokoltak, meghallgatásra találnak és nem folytatódik a mečiari-ficói gyakorlat.
A szlovákiai területi önkormányzás már hosszú évek óta vita tárgya. Ugyanakkor az egykori történelmi térségeknek soha nem adtak esélyt, pedig szerintünk megérdemelnék azt” – írja Gál Zsolt a szlovák lapban.
(denníkn.sk/Felvidék.ma)
