Kassán szeptember 24-26. között került sor a IV. Radványi Géza Emléknapokra, melyeket a Kassai Polgári Klub szervezett. Ezt Magyarország kassai Főkonzulátusa, a Kult Minor – a kisebbségeket támogató alap, a Magyar Nemzeti Filmarchívum, a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt., a Magyar Művészeti Akadémia és nem utolsósorban a MaJel Rovás támogatta, mely otthont adott a rendezvénynek.
Palenčárné Csáji Ildikó, a Kassai Polgári Klub elnöke üdvözlő szavai után dr. Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja köszöntötte a résztvevőket, aki az emléknapok fővédnöke volt. Köszönetet mondott az elnök asszonynak hogy „sokszor erő feletti munkát” végez, amivel „jelenlévővé varázsolja” a neves alkotók munkáit. Ezzel hagyományt teremtett és így „szembesít minket a magyar filmművészet kiemelkedő eredményeivel”. Majd sorra vette e három rendező kimagasló alkotásait. Radványi Géza készítette az első magyar színes filmet, a Mikszáth Kálmán regényéből készült A beszélő köntöst és a világhírt hozó Valahol Európában c. alkotást. Kassa másik szülötte, Bán Frigyes (1902-1969) romantikus történelmi filmeket, szocialista vígjátékokat, szatírákat alkotott. A Talpalatnyi föld c. filmjével nemzetközi sikert ért el. Bacsó Péter meg A tanú c. kultikussá vált alkotásával „írta be magát a magyar filmtörténet halhatatlanjainak sorába”.
„Mint Kassa számos szülötte, e három nagyszerű filmrendező is rendkívüli sikereket, bámulatos eredményeket ért el, kimagaslót alkottak és ezzel elismerést vívtak ki Magyarországon és külföldön egyaránt. Ez a hétvége róluk fog szólni”.
Dr. Hetey Ágota főkonzul (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Elismerést kivívni, igazán nagyot és fontosat alkotni azonban nem csak kiemelkedő egyéni teljesítménnyel lehet. Még a film vetítése előtt szeretném emlékeztetni magunkat, hogy miközben mindannyian törekszünk az egyéni érvényesülésre, ne felejtsük el, hogy sok apró lépésből is lehet nagyot alkotni.
Egy közösség tagjaként látszólag kis vállalásaink és döntéseink összeadódnak, és elismerésre méltó teljesítménnyé válnak magunk és az egész közösség hasznára.
Nem kell kizárólag a nagy lehetőségre várnunk, hanem a mindennapi helyzetekből kell építkeznünk, az éppen rendelkezésre álló eszközöket megragadnunk és magunk javára felhasználnunk. Ilyen lehet a 2021-es népszámlálás is, amely magyarságunk kinyilvánításával lehetőséget biztosít arra, hogy közösségi jogainkat is élvezni tudjuk, hogy megmutassuk, az elszenvedett igazságtalanságok ellenére is itt vagyunk, itt leszünk és továbbra is komoly tényezők vagyunk Szlovákiában.
Beszéljünk erről, ha együtt vagyunk – legyen ez alkalom akár a IV. Radványi Géza Emléknapok – erősítsük egymást, koncentráljunk az előttünk álló népszámlálásra – mint lehetőségre, és ha jól számoltatunk meg, beigazolódik, hogy mindennapokból is lehet nagyot alkotni.
Kassa és a felvidéki magyarság legyen újra kész és képes a ma ünnepeltekhez hasonló, nagy formátumú alkotókat adni Szlovákiának, az egyetemes magyarságnak és a világnak – hangzott el.
Bacsó Péter (1928-2006) Kossuth-díjas rendezőre Halász György, a Henszlmann Imre Történeti Társaság elnöke emlékezett. Mivel nem jöhetett el, a KPK elnöke olvasta fel sorait.
A rendszerváltás utáni időkben a Thália Színház igazgatói irodájában hozták létre az Amicus (5) nevű társaságot, mely Csehszlovákia, Magyarország, Ausztria, Olaszország és Jugoszlávia népeinek kölcsönös megismerését szolgálta volna. Az egyesület elnöke Lev Bukovský, a kassai Šafárik Egyetem akkori rektora lett, aki aktív szerepet vállalt a rendszerváltás folyamatában.
Elhatározták, hogy első meghívott vendégük egy Kassán született személyiség lesz. Így esett a választásuk Bacsó Péterre. A Tátra moziban azután A tanú c. filmjét mutatták be, melynek ősbemutatójára csak tíz évvel elkészülte után kerülhetett sor (1979). Aznap este a kassai Leonardo étteremben vacsoráztak négyesben és összebarátkoztak. Másnap sétáltak a városban. Bacsó megmutatta az Éder utcai 9-es számú házat (ma: Protifašistických bojovníkov 9), ahol egy időben laktak. A Tordássy utcában a 10-es sz. épületben (ma: Bačik u. 16) édesanyja, Palotai Boris (1904-1983) író lakott, ezért emléktáblával kellene jelölni.
Az emléknapok résztvevői (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Séta közben előjöttek az emlékek, az eltűnt vagy átalakított épületekről, melyek közelebb hozták őket egymáshoz.
A második alkalommal a Sztálin menyasszonya (1991) c. film vetítésére került sor a Mosoly (Úsmev) moziban. Ekkor fiával és Andor Tamással, a bemutatott film operatőrével jött, hogy megmutassa nekik a várost, amelyhez annyira vonzódott.
Halász a következő üzenettel fejezte be visszaemlékezését: „Péter, köszönöm Neked a Kassai Szívet, gondolatban mindig velünk maradsz.”
Majd a technika jóvoltából Bacsó Péter özvegye, Bacsóné Hudák Ilona köszöntötte a résztvevőket és a szervezőknek külön köszönetet mondott azért, hogy hagyományt teremtenek.
Bacsóné Hudák Ilona (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A vetítésre kerülő Te rongyos élet (1983) c. filmről elmondta, hogy Sziráky Lucy (Udvaros Dorottya alakítja) történetét a férje a nyitrai születésű gróf Almásy Miklósné Déry Sári (1911-1952) színésznőtől kölcsönözte, aki az 1930-as, 40-es években primadonna volt. Mint osztályidegent kitelepítették, annak ellenére, hogy a gróftól már elvált, de nem volt szerencséje. Mádról nem tudták idejében a sátoraljaújhelyi kórházba szállítani a vakbélgyulladásban szenvedő nőt, így azután fiatalom meghalt. A film azonban nem az ő élettörténetét dolgozza fel, csak az csak ötletet adta.
Utána megtekintettük a filmet. Ez volt az első film, mely a kitelepítések témájával foglalkozik. Az 50-es években vagyunk. Ez a kegyetlen rendelkezés sok életet tett tönkre, mégis tudtunk néha jóízűen nevetni az abszurd jeleneteken, a főhősnőt minden áron ágyba vinni akaró férfiakon, vagy a bohózati helyzetbe kerülő párttitkáron, aki egyben tanító is és naiv kommunista hitének lesz áldozata. Ugyanígy nevetségessé válik az ávós tiszt is, amikor fenyegető, kíméletlen beszédet tart az osztályellenségnek, alatta a tehervagon minduntalan „megugrik”, ő meg „bokázhat”, hogy el ne essen. Groteszk és kíméletlenség egyszerre. Megmutatkozik a hatalom esendősége, nevetségessége, magánya, ám embertelensége is. Ahogy a rendező maga fogalmazta meg, ebben a filmben egyszerre van tragédia, operettes vígjáték, zokogva nevetés. Bacsó tudatosan vállalta a stilisztikai eklekticizmust. Egészében mégsem könnyed szórakozást nyújtó alkotás. Az ember inkább szomorúan távozik.
A következő napon, szeptember 25-én dr. Szekfű András filmtörténész (Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum, Bp.) tartott előadást Bán Frigyes hagyatékáról, aki szintén nem jöhetett el. A hagyaték egy koffernyi anyagot jelent. Ruttkai Éva Gábor Miklós felesége volt. Ebből a házasságból született Gábor Júlia. Ruttkai később Latinovits Zoltán élettársa lett, Gábor Miklós Vass Évát vette el. A színésznő viszont korábban Bán Frigyes felesége volt. Gábor Miklós 1998-ban, majd tavaly Vass Éva is elhunyt. Gábor Júlia egy koffernyi dokumentumot adott át a Nemzeti Filmarchívumnak, melyben sok Bán Frigyesre vonatkozó anyagot találtak.
Dr. Szekfű András (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A rendező Kassán született Beller Frigyes Sándorként 1902. június 19-én. Érdekes, hogy a szülei fel vannak tüntetve a Kassaiak lexikonjában (Lexikón Košičanov, 2014), de a szerzők nem tudtak róla, milyen jeles fiuk volt. Beller Károlynak (1871-1923) és Gyulának (1878-1911) a Fő u. 3-as számú, házban volt a nagykereskedésük. Az utóbbi testvér halála után Károly vezette az üzletet. Frigyesnek ezek szerint még három testvére volt. A premontrei gimnáziumba járt 1912-ig. Elvégzi a kassai hadapródiskolát (1916), de mégsem lesz belőle katonatiszt. A Felső Kereskedelmi Iskolán folytat tanulmányokat (1922). Ezután kerül Budapestre. Műszaki rajzolóként helyezkedik el, de alkalmi filmszerepeket is vállal. A némafilm nyűgözi le.
A 30-as években beindul egy jellegzetes magyar filmgyártás. Ennek első darabja a Hyppolit a lakáj (1931). Bán segédrendezőként és vágóként dolgozik. 1939-ben készül el első filmje, a Mátyás rendet csinál c. vígjáték. Hogy mikor vette fel a Bán nevet, nem tudni. Vélhetőleg a 30-as években. Akkoriban náci hatásra sok sváb visszanémetesítette magát, viszont sokan magyar nevet vettek föl, hogy így is demonstráljanak magyarságuk mellett.
1938-ban az I. zsidó törvény miatt sok rendező, forgatókönyvíró és színész szorul ki a pályáról. Így a fiatalok nem várt lehetőséghez jutnak. Bán 1945-ig 13-15 játékfilmet készít el. A bizonytalanság abból adódik, hogy egy film elkészítése félbemaradhatott, a másik körül is bizonytalanság uralkodik. 1945 utáni indulása nem volt sikeres, de a Talpalatnyi föld (1948) meghozta a világsikert, annak ellenére, hogy ebbe a filmbe is beavatkozott a kommunista cenzúra.
Viszont a Szovjetunióból hazatérő Balázs Béla a film sikere után javasol változtatásokat a külföldi kópiában, ideológiai tévedésekre és veszélyekre hivatkozva. Ezeket azonban nem veszik figyelembe. Bán önérzetesen utasítja el a beavatkozást. Vagy elfogadják a művét, vagy adják más rendezőnek!
1956-ban a munkahelyeken a káderanyagokat kiosztják az emberek között. Sokan kidobják, de Bán megőrzi. Most ez is a Filmarchívumba került. Ugyanúgy, mint azok a levelek, melyeket mások érdekében írt. 1934-ben vette nőül Timár Katalin színészt, dramaturgot akitől azután 1954-ben elvált. Utána Vass Éva színművésznő lett a felesége. Útjaik 1969-ben váltak el. 31 év korkülönbség volt köztük, nem csoda, hogy a fiatal színésznő elkápráztatta Bánt. Ezután lett Gábor Mikós felesége. Meghallgattuk Vass Éva levelét, melyben megindokolta, miért kíván elválni.
Azután olyan rendszer működik, melyben a megrendelt forgatókönyvet kiadják a rendezőnek, akinek nem áll módjában azt elutasítani, mert azzal az állását kockáztatná. Így a rendező nem tudta tehetségét teljes mértékben kibontakoztatni. De összefüggött ez azzal is, hogy a 60 évek közepére, amikorra Bán megfárad, filmtörténeti korszakváltás következik be, melyben már nem találja helyét.
Készít egy kellemes, ma is nézhető filmet, a Rákóczi hadnagyát (1953). Ezt is megcenzúrázták. Egy jelenetet ki kellett hagyni, a kurucok bevonulását Kassára! Az elvtársak számára elképzelhetetlen volt, hogy néhány évvel az 1947-es párizsi békeszerződés után, mely Kassát visszacsatolta Csehszlovákiához, a filmben kurucok vonuljanak be Kassára. De azért a város neve elhangzik. Meg kell még említenünk a Szent Péter esernyőjét (1958), mely csehszlovák-magyar koprodukcióban készült. Ennek a forgatókönyvét is ő írja.
Bán Frigyes háromszor kap Kossuth-díjat. Akkoriban ezt könnyebben osztogatták, mint manapság. 1969 őszén közúti balesetet szenved, aminek következtében nemsokára meghal. Az előadó azzal fejezte be, hogy fiatalkorát, tehát kassai éveit még tovább kell kutatni. Az előadás után megtekintettük a Rákóczi hadnagyát, melyben Vass Éva játszotta a főhős Bornemissza János (Bitskey Tibor) szerelmét, Bíró Annát.
Gris Emese Diána konzul koszorúz
Szeptember 26-án, szombaton délután Radványi Géza emléktábláját koszorúztuk meg a Mészáros utcán, majd a konferencia könyvbemutatóval folytatódott.
Dr. Szekfű Andrást Ötvös Anna történész faggatta. 2018-ban jelent meg az Így filmeztünk c. interjúkötet. Akkor még nem volt világos, hogy ezt további három fogja követni. Az első kötetbe azok az alkotók kerültek, akik az 50-es, 60-as években alkottak elsősorban, de természetesen többen már a világháború előtt is dolgoztak. A most megjelent második kötet súlypontja a Balázs Béla Stúdió köré csoportosuló nagy generáció. Ezek tehát a 60-as és 70-es évek. Csak néhány név a sok közül: Elek Judit, Ember Judit (a legtöbbször betiltott magyar rendező), Gaál István, Sára Sándor, Szabó István…
Az interjúk nem azzal a céllal készültek, hogy majd egyszer kötetbe rendezve kerülnek az olvasók elé. Amikor a szerző tanulmányokat írt, beszélgetett egyes alkotókkal.
Külön beszélt Bódy Gáborról, aki igazi garabonciás zseni volt, de nem volt könnyű ember. A rendkívül művelt rendező agresszívan vitatkozott, éles nyelvű, kellemetlen személyiség volt. A vele készült interjúból hallhattunk részletet. Halála után évekkel, 1989 után derült ki, hogy a hetvenes években megzsarolták és ügynöknek beszervezték. Kitűnő, de gyakran gonosz megfigyelő volt. Szekfűről másfél oldalas csípős jelentést írt, amit ő nem is igyekszik közzétenni.
Szó esett Szabó István besúgó tevékenységéről is. A vele készült interjúban erre nem kérdezett rá, mert azt kockáztatta, hogy ekkor véget is ér a beszélgetés, akármilyen tapintatosan is tenné fel a kérdést.
1957-ben szervezték be. Rendszerint azzal tért ki a válaszadás elől, hogy amit el akart mondani erről, azt a filmjeiben megtette. (Ennek tudatában viszont néhány alkotását akaratlanul ma már másképp látjuk.)
A harmadik kötet Jancsó Miklóssal és körével foglalkozik majd. Családtagok, munkatársak, kollégák nyilatkoznak. Jövőre emlékezünk meg születése századik évfordulójára. A negyedik kötetbe nem a „maradék” fog bekerülni. Abban is értékes beszélgetések jelennek majd meg. Végül is egy interjúból nem az igazságot ismerjük meg, hanem azt, ahogy az illető megélte azt – hangsúlyozta Szekfű – hiszen a maga igazát mondja.
Ötvös Anna beszélget Szekfű Andrással (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ötvös egyik kérdésére kifejtette, a kultúra területén harc folyik. Az operát nem véletlenül hívják Magyar Királyi Viperaháznak. Az irodalomban is fojtogatják egymást a szerzők. A tét, ki tudják-e bontakoztatni a tehetségüket. A harcmodor persze különböző, de távolról sem a filmre korlátozódik. A művészetek területén az építőművészet a legköltségesebb. Ezt követi a filmművészet. Ma 300 millió Ft alatt nem lehet mozgóképet készíteni. Évente harminc forgatókönyvből tízet filmesítenek meg, ebből négy lesz jó. Egyáltalán nem kár, hogy nem minden forgatókönyvből lesz film.
Végezetül elmondta, a rendszerváltás utáni korszakkal nem kíván foglalkozni. Az 1990 után bekövetkezett világ egészen különbözik a korábbitól, melyről nem rendelkezik azokkal a háttér-információkkal, melyek nélkül ezt a munkát nem lehet vállalni.
Az emléknapok Palenčárné Csáji Ildikó rövid zárszavával értek véget.
