Egy online rendezvényt nehéz lenne ünnepélyesnek mondani, de nem az esemény külsősége volt lényeges, hanem az oka. Csóti György Trianon után száz esztendővel. Beteljesedik-e a herderi jóslat az elveszített magyarlakta területeken? című könyvének bemutatója, amelyre Pánczél Károlyt, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága elnökét és Kalmár Ferenc Andrást, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztost, moderátornak pedig Szili Katalin miniszterelnöki megbízottat kérte fel a Külügyi és Külgazdasági Intézet.
A képernyő előtt ülő nem kevés érdeklődő (az online közvetítések jelzik a nézők számát) rögtön Szili Katalin bevezetőjéből megtudhatta, hogy az új könyv mellett a szerzőt 80. születésnapja alkalmából is köszöntik, sőt, még két évfordulót is kapcsolhatnak hozzá: a 30 évvel ezelőtti rendszerváltozást és a 10 éves múltra visszatekintő nemzetpolitikát, hiszen Csóti György politikusi pályája parlamenti képviselőként, diplomataként, publicistaként és a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatójaként szorosan összeforrt mindkettővel.
Ennek a pályának főbb állomásait részletezte, mint régi parlamenti harcostárs Pánczél Károly, és összegzésként Márai Sándort idézte: „Az életnek értéket csak a szolgálat adhat”.
Csóti György könyvét azért tartja különösen jelentősnek, mert a száz évvel ezelőtti tragédia mai aktualitásairól is szól. Arról, hogy elődeink a 20. századot a haladás békés évszázadának remélték, és helyette kaptak két világháborút, két diktatúrát, és Trianon hatását még a 21. században is érezzük tiszai ciánszennyezésben, dunaszerdahelyi rendőrattakban, Malina Hedvig sorsában, az úzvölgyi meggyalázott temetőben, Beke István és Szőts Zoltán bebörtönzésében, a kárpátaljai nyelvtörvényben.
Az elszakított nemzetrészek jogaiért küzd itthoni és határon túli szakembereivel Csóti György, s ehhez kívánt a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke további kitartást Pál apostol szavaival: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”
Kalmár Ferenc András számvetésnek nevezte a könyvet, méltatva logikus felépítését is. Itt utalt arra, hogy Csóti György műszaki egyetemi végzettséggel választotta élethivatásul a nemzetpolitika szolgálatát (ebben hasonló az útjuk). A pontos számvetésből két tényezőt emelt ki: kifelé azt a történelmi mulasztást, hogy nem gondoskodunk hírünkről a nagyvilágban, befelé pedig önpusztító megosztottságunkat. A könyv egyediségére is felhívta a figyelmet: külön fejezetben gyűjti össze a Trianonról alkotott külföldi véleményeket.
Csóti György válaszolt könyve alcímével kapcsolatban arra,
hogy a magyarságnak három súlyosan veszélyeztetett része van: a Felvidék, a Kárpátalja és amit leegyszerűsítve, összefoglalóan Erdélynek nevezünk.
A rendszerváltás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a kivezető út, hogy a herderi jóslat ne teljesedjék be: a tényleges autonómia, hogy a magyarság is megkapja azokat a jogokat, amelyeket számos európai kisebbség megkapott vagy kivívott. Ehhez áldozatvállalás és teljes összefogás vezet.
Szili Katalin fontosnak tartja a jövő évi népszámlálási adatokat. A Felvidéken látja legnagyobbnak az asszimilációt, Kárpátalja magyarságát az elvándorlás csökkenti, ezt a folyamatot Délvidéken fékezi a gazdaságot fellendítő segítség.
Pánczél Károly megjegyezte, hogy az áldozatvállaláshoz itthoni segítség is kell, szövetségesekre is szükség van és külföldi partnerekre. Ezzel kapcsolatban Szili Katalin emlékeztetett rá, hogy a Kisebbségi Charta betartatását kellene elérni az Európa Tanácsnál, amihez Csóti György hozzátette: továbbá azt, hogy az Európa Tanácsnak az őshonos nemzeti kisebbségekről szóló ajánlásait beemeljék az Európai Unió jogrendjébe.
