Sorozatunk előző részében a híres magyar szakács életrajzával ismerkedtünk meg, aki a magyar konyha világhírű reformerévé, illetve a Magyar Királyság egyik jeles vállalkozójává vált. Folytatásunkban a tortakirály pályájának további érdekességeiről olvashatunk.
A dobostorta diadala
Vajon mi lehetett a titka annak az édességnek, amelyet a megjelenése után több országban is megpróbáltak hamisítani? Az utánzás persze nem járt sikerrel, mivel a mester a receptet féltve őrizte. Csak évtizedekkel később, a XX. század elején, vállalkozásának befejezése után hozta nyilvánosságra.
A kezdetekről szóló anekdota szerint megalkotása egy konyhai bakinak köszönhető. Történt ugyanis, hogy a szórakozott cukrászinas só helyett cukrot szórt a köpülőedénybe. Dobos Carl (később C.) pedig az „elrontott” vajat felhasználta, és máris kész lett az új krém a páratlan ízű tortához.
A XIX. századi Magyarországon így kerültek forgalomba az első vajkrémes torták. Az új termék forradalmasította a cukrászatot, és a Városligetben megrendezett országos kiállításon Zwack, Dreher és Pick mellett bérelt standon népszerűsítette azt. Másik anekdota szerint elégedett kóstolói között ott volt Erzsébet királyné (a szeretett Sissi) és Ferenc József császár is.
A vajkrém mellett további titka abban rejlett, hogy a korban már megunt, felcicomázott emeletes torták helyett egyszerű eleganciájával csalogatta a süteményeket kedvelő nagyközönséget.
Ám nemcsak a Monarchiát hódította meg rövid időn belül, hanem egész Európában keresett „termékké” vált. Az üzletvezető cukrásznak ezért olyan tortát kellett összeállítania, amelyet a kezdetleges hűtési technika ellenére is lehetett szállítani. A gyártás helyszínétől távolabb található külföldi üzletekbe fadobozokban, sózott szárazjég közé téve, társzekereken vitték.
Az újabb hungarikum
A „valódi Dobos-torta” egyediségének megőrzése érdekében a védjegyét 1886-ban különböző lapokban hirdetésként közölték. Ezután minden terméket a sast és bárányt ábrázoló képpel láttak el, valamint településenként számon tartották azokat a cégeket, ahol eredeti áron lehetett megvásárolni. Az érdeklődők a finomságokat nemcsak Budapesten, Pozsonyban kóstolhatták meg, hanem Székesfehérvár, Nagyvárad, Zágráb, Győr, Bécs, Prága, Olmütz, Triest, Berlin, Hamburg és Bodenbach városokban is.
A XIX. századi édesség, töretlen népszerűségének köszönhetően, egészen napjainkig megőrizte alkotója nevét.
100 évvel az első elkészítését követően, 1984-ben sorra jelentek meg a szakácsmesterről összeállított ismertetők. A Chicago és Környéke című lap Magyarországról jelentik rovatában tárta fel a Monarchia ízeit idéző finomság múltjának érdekes fejezeteit. A centenáriumra Dobos József Emlékversenyt hirdettek az ország legjobb cukrászainak. A Margitszigeten rendezett gyermeknaphoz kapcsolódva, a szakmai zsűri döntését követően, az elkészített remekműveket a gyerekek között osztották szét. A program egyik attrakciója az ezerszeletes emeletes dobostorta volt.
Torta a külpolitikában
Az első világháborút lezáró trianoni diktátum által megszabott határok fenntartása közös célként fogta össze a kisantant államait. Amikor a harmincas években változás állt be az európai erőviszonyokban, a román külügyminiszter a „magyarokra nem éppen hízelgő nyilatkozatot” tett. Hatásvadász szándékkal, a sajtó képviselői előtt „a magyar cukrásziparnak egy igen kellemes és nevezetes vívmányához fordul: a világszerte közismert Dobos-tortához”.
Landthaller Mária névmagyarítása (Budapesti Közlöny, 1892)
Az olasz és a magyar külpolitikát bírálva kijelentette, hogy ő Benešhez hasonlóan nem megy Rómába, mivel nem akarja a dobostorta szerepét játszani, vagyis nem akar egy tortaréteg lenni az olaszoknál. Ezzel fejezte ki nemtetszését Magyarország külpolitikai elszigeteltségének enyhülését tapasztalva. A korabeli magyar sajtó szerint a dobostortát saját gusztusa szerint ki-ki szeretheti vagy nem, de azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy „megemészthető, nem úgy, mint a kisantant-államok szörnyű főztje, mely úgy megfekszi Európa gyomrát, hogy vagy megszabadul tőle, vagy belepusztul.”
A Dobos-rejtély: a mester házassága
„Dobos C. József mester (…) valóban különleges ember lehetett. Mindenek előtt példátlanul szélsőséges. Egész életében nőtlen maradt és ahogy könyve előszavában kifejtette: azért, mert a szakács legfőbb hibája… ha megházasodik” – írta róla Faludy György.
Habár Dobos a szakácskönyvében valóban a nőtlenség mellett érvelt, és talán Faludy még beszélhetett olyanokkal is, akik szerint agglegény volt, ám az igazság nem ilyen egyszerű.
Az életrajzi művek ugyanis megemlékeznek Landthaller Máriáról és gyermekéről, Jozefinről. Ma már nem állapítható meg, hogy hol találkozhatott a nővel, ám azt tudjuk, hogy lányuk 1885-ben Bécsben született. A helyszín viszont meglepő, mivel a tortakirály ekkora már Budapesten szilárd egzisztenciával rendelkezett. Mégis magányosan élt, a kilencszobás lakásában öt szoba választotta el a családjától, és nyilvánosan soha nem mutatkozott velük. Mindig egyedül étkezett. A gyermekét ráadásul nem ismerte el, nevére sem vette, sőt az asszony még a családnevét is kénytelen volt megváltoztatni. A Budapesti Közlöny (1892) és további újságok névmagyarosítási hírei alapján Landthaller Mária győri illetőségű budapesti lakos és kiskorú Jozefin gyermeke vezetéknevének „Rónai”-ra kért változtatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett.
Bakai templom a múlt század elején (Darnai Zsolt gyűjteményéből)
A magyar gasztronómia ikonikus alakja csupán 72 évesen gondolta meg magát, és vette feleségül Rónai Máriát, aki viszont apasági pert indított. A bírói ítélet szerint Jozefin természetes apja Dobos volt.
A tortakirály csallóközi kötődése
Az életrajzírók közlése alapján Landthaller Mária Ilona 1860. december 7-én a Pozsony vármegyei Nádasdon (ma Csallóköznádasd) született, és a szomszédos Baka községben anyakönyvezték. Édesapja Landthaller Antal, mosoni vasúti tiszt, később törvényszéki pénztárnok. Édesanyja nemesi családból származó ógyallai Szabó Mária, akinek még további hat gyermeke született. A házaspár állítólag földbérlőként gabonát és cukorrépát termelt, valamint árpából sört főzött.
Új adatok a csallóközi Bakáról
A bakai kereszteltek anyakönyvét fellapozva megállapítható a Dobos-életrajzok pontatlansága. A mester felesége, aki a keresztségben a Maria Helena nevet kapta, ugyanis nem decemberben, hanem 1860. február 7-én látta meg a napvilágot.
Farkass Mihály esperesplébános emléktáblája Bakán (Darnai Zsolt gyűjteményéből)
A római katolikus vallású szülők közül az apa, a mosoni illetékességű Landthaller Antonius, a Moson felé vezető vasútnál volt tisztviselő. Az édesanya Szabó Maria, aki a kislány születésekor a szüleinél, Nádasdon tartózkodott.
Farkass Mihály bakai plébános február 9-én keresztelte meg a törvényes gyermeket.
Az anyakönyvben további bejegyzést olvashatunk a későbbi fel-bakai pap, Flock Jákó tollából. Kiegészítése (1892) szerint a magyar királyi belügyminisztérium rendeletével a Landthaller névnek Rónaira való megváltoztatását engedélyezte. A Nagyszombati Érseki Helynökség leirata értelmében a változtatást az anyakönyv megfelelő helyén jelölni kellett, ami az eredeti név többszöri áthúzását jelentette, a javítás fölé írt új név megadásával. Meghagyták továbbá, hogy ezentúl a kiadásra kerülő kivonatokban kizárólag a Rónai név szerepelhet, a kiegészítő jegyzetek nélkül.
A cukrászként világhírnevet szerzett Dobos C. József tehát a felesége révén kötődik a Csallóközhöz.
További érdekességként megemlíthető, hogy nejét az a Farkass Mihály esperesplébános keresztelte meg, aki a Dunaszerdahelyi esperesi kerületben végrehajtott eötvösi oktatási reformok által múlhatatlan érdemeket szerzett.
Felhasznált irodalom:
Faludy György: Jegyzetek a kor margójára. In Magyar Hírlap, 1993. 11. 20., II.,
Fehér Béla: Dobos József élete és munkássága 1-4. In Magyar Nemzet, 2019. április 13-27.,
Bakai kereszteltek anyakönyve, korabeli újságok híradásai
