Herbich Ferenc neves magyar geológus, Székelyföld földtani térképének elkészítője több felvidéki kötődéssel is rendelkezik. Kétszáz éve, 1821. január 15-én született Pozsonyban. Apja jó nevű katonaorvos volt, s Bukovina flórájának kiváló ismerőjeként is számon tartották őt.
Selmecbánya vonzotta a tehetséges fiatalembert
Gimnáziumi tanulmányai után ifjabb Herbich Ferenc is orvosi tanulmányokhoz fogott, 1840–41-ben a bécsi akadémia hallgatója volt. Selmecbánya azonban jobban vonzotta a tehetséges fiatalembert: 1841–1844 közt bányászatot és erdészetet tanult az itteni akadémián.
1845-től majd egy évtizeden át bányatisztként szolgált Bukovinában, ahol szabad idejét az ásványok vizsgálatának szentelte. 1854-ben Erdélybe került, s „új hazája földjének geológiai viszonyai iránti érdeklődése évről évre fokozódott”.
Bejárta az Olt mentét, a Hargitát, a Bucsecs vidékét és a Barcaság hegyeit; vizsgálta a kőzeteket, a földtani képződményeket.
Vizsgálódásainak egyedülálló eredményei is voltak
1859-ben a Nagy-Hagymás hegységben ő fedezte fel a ditroitet, azaz a „kék sodalithos nephelinsyenitet”, s csak az ő „bő gyűjtései alapján ismerkedhetett meg a tudományos világ ezen érdekes kőzetekkel”. (Dr. Koch A., 1887. 60. l. )
Több külföldi tanulmány-, illetve gyűjtőúton is részt vett, elsősorban Belgiumban és Németországban. 1869-ben került az Erdélyi Múzeumhoz. Magas szintre emelte az erdélyi geológia művelését, miközben gyűjteményeinek egyes részei a külföldi tudományos világ előtt is ismertté váltak, az Erdélyi Múzeumban pedig megvetette alapjait egy általános kőzettani és őslénytani gyűjteménynek. (Dr. Koch A.,1887. 61. l.) Mintegy 1500 eruptív kőzetdarabot gyűjtött, 1873-ban pedig bemutatkozott a bécsi világkiállításon is.
Herbich szinte az egész Erdélyt bejárta, s ezt követően készítette el Erdély földtani tér-képét, valamint Az eruptív őzetek beosztásáról Erdélyben című magyarázó szövegét.
A vidék geológiájának témaköréből még számos írása jelent meg az Erdélyi Múzeumban és a Földtani Közlönyben. Művei közül számon tartják még az Északkeleti Erdély földtani viszonyai (Pest, 1871) és A székelyföld földtani és őslénytani leírása (Budepest, 1878) című munkáját.
Hatékony kutatómunkájával a Magyar Királyi Földtani Intézet erdélyi geológiai programját is segítette
1875-ben a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori fokozatot és magándoktori minősítést szerzett. Közben elkészítette Európa földtani térképét is.
Nem maradtak el további felfedezései sem, Ürmösön például krétakori kövületlelőhelyre bukkant. Herbich „sokoldalú, hasznos tevékenysége már életében is elismerésre talált”: több társaság és társulat választotta őt tiszteletbeli vagy rendes tagjává, például a bécsi Császári és Királyi Földtani Intézet, a Magyarhoni Földtani Társulat, a franciaországi Természetvizsgálók Társasága, az Erdélyi Múzeum Egylet stb. Sajnos, az életpálya nem zárulhatott le a maga kiteljesedésével: születésnapján, 1887.január 15-én a halál váratlanul véget vetett egy derék szaktudósnak.
