Az alkotója nem is sejtette, mennyire találó lett a fenti kép: a kéztől jobbra a közösségi oldal 4 dominója még mindig áll (az MKP 4%-a). Bal oldalon az egykor erősebb dominóelemek összeomlóban (a Híd mai állapota). Köztük egy kéz, amely ugyan nem hoz egyetlen dominót sem, mégis gátolja, hogy a dominók egy oldalon rendeződjenek (az 5. magyar párt – marketingnevén: az Összefogás).
A tanulságok:
1. Koccintás után kijózanodás
Sokan pezsgőt bontunk, ha a bal oldalon lévő dominók összedőlnek, de mi lesz azután? Mert a választóik nem jönnek át maguktól, arra évtizedes tapasztalat áll rendelkezésre. Aki egyszer már szakított a „csak a sajátjaimra szavazok” elvével, az máshol talál magának új otthont, mi pedig kénytelenek leszünk újra összefogni magunkkal, és többszörös visszaeső önbecsapóként elhazudni, hogy eztán több dominónk lesz. Nem lesz!
2. Belgák márpedig nincsenek
Van egy flamand világ és van egy vallon világ. A kettőt maximum a korona köti össze, de harmadik világ nem létezik. Nekünk, felvidéki magyaroknak egyetlen koronánk van: a nyelvünk. E közös nyelvet beszélő emberek kozmoszában van egy nemzeti közösséghez és az intézményes magyar élethez szorosan kötődő világunk meg egy nemzetek feletti kiegyezésre esküdő világunk. Kezdetben ellenzékinek és aktivistának hívták őket, az elmúlt 10 évben emkápésnak és hidasnak és a jövőben is, mikor már rég nem lesz sem MKP, sem Híd, a két világ akkor is létezni fog és azokat képviselni fogják valakik. A kettőből nem lehet egy harmadikat teremteni, és erőszakosan összeboronálni sem feltétlenül kell őket, mert akkor sérül az identitásuk. Viszont megtalálni az együttélés vállalható formáit egy napról napra fogyó közösségben kötelesség! Ezért vallom rendületlenül: Kevesebb (erőltetett) összefogást, több (természetes) együttélést!
3. Rend vagy káosz?
Ha káoszt akarunk, akkor döntsük le az összes dominóelemet, és ringassuk magunkat abba az utópiába, hogy a romokból valami teljesen újat és szépet lehet felépíteni. Ha rendezett közéletet és álló dominóelemeket akarunk, akkor a nélkülözhetetlen reformok mellett megteremtjük a két világ egyensúlyát, és megtanuljuk őket egymást nem kioltva működtetni. Ehhez a kéznek el kell tűnnie a képből, legalábbis abban a formában, amilyenben most működik.
Döntés vagy építés?
A döntés a mi kezünkben van.
