A Párkányi Művelődési Ház online műsorként vetítette le a helyi Kisbojtár Gyermektáncegyüttes és Folklórcsoport megalakulása 35. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepélyes megemlékezésen készült filmjét. Fergeteges műsor volt, az együttes több évtizedes munkájához, a vezetők minden elismerést megérdemlő igyekezetéhez méltó megemlékezés. A hangulat átszűrődött a képernyőn is, és bár az élőben megélt eseményeket semmi sem tudja helyettesíteni, ezúttal megközelítően sikerült.
A Kisbojtár Gyermektáncegyüttes és Folklórcsoport fogalom lett a Felvidéken, a népszerűség, az elismertség persze nem hullott az ölükbe. A kezdetek még 1982-re nyúlnak vissza, amikor Hégli Marianna és férje Gyula gondoltak egy nagyot és a Párkányi Alapiskola, ma Ady Endre Alapiskola 16 negyedikes tanulójával megalakították a Kisbojtárt. Mariannának volt honnan meríteni, szülőfaluja Kéménd híres néphagyományairól, a hagyományok őrzéséről, ennek ékes bizonyítéka, hogy még nem is olyan régen sokan viselték a nagyon gazdag, színes népviseletet a községben, és őrzik, dalolják népdalaikat is. A csoport vezetője első műsorukat szintén szülőfaluja folklór kincseire építette, és nem is tette rosszul, mert már a megalakulásukat követő évben 1983-ban Kéméndi gyermekjátékok és táncok című műsorukkal a Zselízi Országos Népművészeti Fesztivál díjazottjai lettek.
Utána nem volt év, hogy az országos fesztiválon ne arattak volna páratlan sikert, háromszor lettek fődíjasok, a járási fesztiválokon ugyancsak mindig az élen végeztek. A szlovák fesztiválokon is, Eperjesen, Miavában elismerték tudásukat, sorra nyerték a díjakat. És nemcsak a szakemberek körében arattak sikert, hanem gyönyörű népviseletükkel, mozgalmas táncaikkal, a kedves gyermekjátékokkal a közönséget is elragadtatták. Később az évek során aztán külföldön is lehetőségük adódott a fellépésekre, nagy sikerrel szerepeltek Szerbiában, Csehországban, Dániában, Lengyelországban, Romániában, Ausztriában és természetesen Magyarországon. Évente átlagosan harmincszor mutatták be állandóan megújuló műsorukat, amelyet elsősorban Ipoly és Garam menti táncok, dalok, népi gyermekjátékok alkotnak, de más tájegységek és országok népi örökségét is beépítik összeállításaikba.
A 35. évforduló jó alkalom volt a számvetésre is. Az évek során 500 gyerek fordult meg a csoportban, 1068 fellépést valósítottak meg, és még egyetlen olyan évük sem volt, hogy 50 fő alá csökkent volna a tagok létszáma. Az évforduló idején 64 gyermek alkotta a csoportot, őket láthattuk a színpadon illetve a filmben. Kezdetben a Tücsök zenekar kísérte a műsoraikat, újabban pedig Koncz Gergő és barátai húzzák nekik a talpalávalót.
Párkány neve összekapcsolódott a Kisbojtárral, ott vannak minden jelentősebb helyi rendezvényen, a májusfaállításkor, az adventi gyertyagyújtáskor, a Mária-Valéria híd felavatásának évfordulójára rendezett megemlékezésen ugyancsak színesítik a programot, emelik a rendezvények rangját.
Képkocka a műsorból. Forrás: Facebook
A hosszú működés alatt a díjak és kitüntetések sem maradtak el, Hégli Marianna és férje munkájukkal kiemelt elismeréseket érdemeltek ki. Megkapták a város Pro Urbe díját a maguk és az együttes részére, Marianna a Csemadok aranyplakettjét és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének díját is. Ő mégis azt nyilatkozta, hogy a gyerekek hálája minden díjnál fontosabb. A gyerekek pedig hálásak, a volt tagok és a maiak is. A műsor elején többen arról nyilatkoztak, hogy életük legszebb pillanatait a csoportban élték meg, barátságokat, emlékeket, közösen megélt élményeket emlegettek, és kiemelt szeretettel szóltak Mariannáról, aki mozgatórugója volt a csoportnak, fáradhatatlan lelke, odaadó vezető és ha kellett szigorú tanító. Elhangzott persze az is, hogy a szülők részéről is kellett a bizalom, amellyel rábízták csemetéiket a csoportvezetőre, nemcsak a gyakorlások, hanem az utazások, a fesztiválok során is, és ugyancsak kellett az önfeláldozás, hiszen nemcsak helyből, hanem a széles környékről is behordják a gyerekeket a gyakorlásra. De nincs csüggedés, mert tudják, hogy gyerekeik jó kezekben vannak és az együttesben a táncok, dalok betanulásán kívül olyan tartást kapnak, amely mindig hasznukra lesz. Azt szintén meg kell említeni, hogy nagyon sokan, miután kinőttek a csoportból, befejezték tanulmányaikat, továbbra is hűek maradtak a tánchoz, énekhez, felnőtt csoportokban folytatják, amihez az alapokat itt szerezték meg.
Két órán keresztül legszebb dalaink töltötték be a kultúrházat, dobbantak a kis lábak, röppent a szoknya, a legények járták a botolóst, a párok a csárdást. És megelevenedtek a régi gyermekjátékok, a Királynéválasztás, a Bujj, bujj zöldág, a Kiszehajtás, mintha nem is a mai kor gyerekei uralták volna a színpadot. Pedig igen, és biztosan tőlük sem idegen a mobiltelefon, a számítógépes játékok, de birtokában vannak jóval többnek is, annak a felbecsülhetetlen, semmivel nem helyettesíthető örökségnek, amit a Kisbojtárban kaptak.
Örömünnep volt a 2017-ben megrendezett műsor, és már akkor emlegették, hogy várják a kerek, 40. születésnapot. Nincs messze, lehet készülni…
Benyák Mária/Felvidék.ma
