Az egyhangúlag – egy ellenszavazattal – elfogadott határozatról és annak további sorsáról a parlamenti ülést követően online sajtótájékoztatót tartott az Országház Esterházy-terméből Pánczél Károly képviselő, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke, a törvényjavaslat előterjesztője, valamint a Minority SafePack kezdeményezői és sikerre juttatói közül számosan.
A Minority SafePack nemcsak magyar ügy, hanem európai is, kezdte tájékoztatóját Pánczél Károly, mert ötvenmillió európai polgár él kisebbségi létben, közülük mintegy két és félmillióan magyarok. Az országgyűlés elé terjesztett határozati javaslat kifejezi örömünket, hogy érvényes lett a 2018-ban befejeződött aláírásgyűjtés, tehát eredményes is, köszönhetően a kezdeményezőknek és a több mint egymillió aláírás összegyűjtőjének az Európai Unió hét országában. 2020-ban az Európai Parlament örömünkre úgy döntött, hogy támogatja ezt a polgári kezdeményezést, és átadta jogalkotásra az Európai Bizottságnak.
Ugyanakkor megdöbbenésünket is kifejeztük ebben a határozati javaslatban amiatt, hogy ez év január 15-én az Európai Bizottság bár üdvözölte a polgári kezdeményezést, de döntés nélkül elutasította, gyakorlatilag: lesöpörte az asztalról. Ezzel európai polgárok akaratát vette semmibe, egy történelmi lehetőséget szalasztott el, hiszen konkrét intézkedésekre lett felszólítva a jogi védelemre szoruló őshonos kisebbségek érdekében.
Az országgyűlés kifejezte, hogy továbbra is kiáll az európai őshonos kisebbségek védelmében és a Kárpát-medencei magyarság képviseletében. Összegezve: a polgári kezdeményezés siker a benne résztvevők számára, de kudarc és szégyen az Európai Bizottság oldaláról. Hitelteleníti a lisszaboni egyezményt, amely rögzíti, hogy alulról jövő kezdeményezésekkel bele lehet szólni az európai jogalkotásba. Eddig valamennyi polgári kezdeményezés hasonló sorsra jutott, mint a Minority SafePack.
Előttünk most két út áll: egy jogi, amellyel Vincze Loránt, mint a beterjesztők képviselője fordult a Luxemburgi Bírósághoz egy semmisségi eljárással az Európai Bizottság ellen, és van egy politikai út, a szolidaritásé. Ki kell használni azt a rendkívül széles összefogást, amely az ügy mögött áll: Székelyföldtől a frízekig, a holland alsóháztól a Bundestag tavalyi döntéséig, Valencia tartománytól a Dél-Tirolig.
Vincze Loránt EP-képviselő (RMDSZ), a FUEN elnöke, a kezdeményezés operatív vezetője köszönetet mondott a magyar országgyűlésnek és Kövér László házelnöknek azért, hogy a 2017-ben egyhangúlag elfogadott határozat után immár másodszor állt ki az őshonos nemzeti kisebbségek ügyéért.
Az elégedetlenségi hullám, amely az Európai Bizottság döntését követte, oly nagy volt valamennyi érintett országból, hogy bizonyította a kezdeményezés hajdani jelmondatát: You are not alone! (Nem vagy egyedül). Mára a többségi társadalmakból is sok szövetségesre és támogatóra talált a kisebbségek ügye.
Még nagyobb erővel folytatják a küzdelmet annak elismeréséért, hogy mindenkinek joga van az önazonosságához, az ezt biztosító intézményekhez, mert otthon, a szülőföldjükön szeretnének élni, és ehhez európai támogatást kívánnak.
Ami a jogi utat jelenti: fellebbeztek a Luxemburgi Törvényszékhez, hiszen formailag és tartalmilag is nagyon sok kifogásolnivalót találtak a 22 oldalas elutasító döntés indoklásában. Ebben a szakaszban lehetősége lesz tagállami és tartományi parlamenteknek belépni a perbe.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke beszélt az akadályok sokaságáról, például arról, hogy 2014-ben az RMDSZ azért lépett ki a román kormányból, mert Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes tudta nélkül a kormány megtámadta a Minority SafePacket. „Nem szűkös kenyeret, hanem emberi jövendőt akarunk” – idézte Márton Áron püspök 1947-es beszédéből. Végül arra a tanulságra figyelmeztetett, ami a magyarság 1000-1500 éves történetéből levonható: egyedül nem megy, csak összefogással. Ezért az összefogásért mondott köszönetet mindenkinek, aki itt az anyaországban és a világban az ügy mellé állt.
Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke utalt arra, hogy a brüsszeli bürokraták szinte sértésnek vették az őshonos nemzeti kisebbségek emlegetését is, ezért meg kell értetni az európai közvéleménnyel, hogy él itt ötvenmillió ember, aki nem országok között vándorolva és angolul akarja leélni az életét, hanem a saját szülőföldjén és anyanyelvét használva.
Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő (MPP), az Emberi Jogi Bizottság tagja is arról szólt, hogy a román hatalomra nem lehet számítani, mert minden kezdeményezésüket megtámadja, és még az 1918-as ígéreteket sem tartják be.
Őry Péter polgármester, a Pro Civis Társulás elnöke is hangsúlyozta azt a jó érzést, amit jelent a tudat,
hogy nem vagyunk egyedül, és képviselőtársaihoz hasonlóan fontosnak tartja azoknak a sokszor aprónak tűnő hétköznapi jogsértéseknek a megértetését, például hogy mitől európai ügy, ha egy magyar gyerek csak szlovákul, csehül vagy angolul követheti egy film cselekményét.
Ritter Imre nemzetiségi képviselő, a Magyarországi nemzetiségek bizottsága elnöke felfoghatatlan jelentőségűnek tartja, hogy egymást nem ismerő, egymás nyelvét nem tudó 1 millió 200 ezer európai ember egy közös ügy mögé oda tudott állni. Német nemzetiségi képviselőként külön örült annak, hogy a Bundestag is egyhangúlag támogatta.
Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke, aki összefogta a 19 megyei közgyűlés munkáját, azért is fontosnak tartja a küzdelmet, mert üzenet az EU-hoz csatlakozni kívánó országok számára is.
A sajtótájékoztató végén Pánczél Károly köszönetet mondott a résztvevőknek, örömét fejezte ki, hogy ebben az ügyben szinte nemzeti konszenzus született: az egy ellenszavazat a DK frakciójából érkezett, a frakció többi tagja pedig nem tartózkodott az ülésteremben.
Emlékeztetett arra, hogy május 7-én zárul a nemzeti régiók ügyéről szóló aláírásgyűjtés, továbbá, hogy ez év májusától magyar elnöksége lesz a strasbourgi székhelyű Európai Tanácsnak, amely 47 országot fog össze, és a konferenciákon prioritásként kezeli a magyar kormány az őshonos nemzeti kisebbségek védelmét, jogait.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
