Az alábbiakban Csáky Károly tényfeltáró írását tesszük közzé a Trianoni utáni ipolysági magyar pártokról, képviselőkről, aktivistákról.
Sági Farkas István tanár írta a Mit élt át a Felvidék? című kötet visszaemlékezéseiben (Hengel László, szerk., 1939) az alábbi sorokat a két háború közti Ipolysággal, illetve az itteni pártokkal kapcsolatban: „A megyei élet tulajdonképpen még az októberi forradalommal megszűnt szorosan vett, hagyományos élet lenni. Ipolyság ősi vezetői hallgatagon tűrtek, /…/ de itt kell megemlítenünk azokat a kiváló embereket, akik /…/ kezdték építeni a Keresztényszocialista Pártot, hogy majdnem mindvégig vezető politikai pártja maradjon Hont egykori székhelyének. Dr. Horváth István gimnáziumi tanár, Süteő István táblabíró (védett sírja az ipolysági temetőben található.) és boldogult emlékű Okolicsányi Tibor vették kezükbe a zászlót s jártak faluról falura, a város egyik sarkától a másikig, hogy a tespedt magyarságot felrázzák. /…/ Fel kell jegyeznünk azoknak az emlékét, akik ezekben az időkben mindjárt a nemzeti és keresztény magyarság mellett vallottak színt, mint például Bárdos János vendéglős, Antalicz István építőmester (az ő sírja is megtalálható a köztemetőben.), Túry István asztalosmester, Diósy Gyula szabómester és sok-sok névtelen magyar, földművesek, iparosok és értelmiség egyaránt, akik egészen a felszabadulásig megtartották első indulásuk zászlóját.“ A másik pártról így írt a visszaemlékező: „ A kialakult Országos Kisgazda-, Kisiparos és Földműves Pártban, melyet később Magyar Nemzeti Pártnak neveztek el, dr. Salkovszky Jenő ügyvéd játszotta a vezető szerepet. Hathatós támogatói voltak Zanoletty József, a városnak negyedszáz éven át kiváló bírója, Kovács István lakatosmester, Ifj. Tóth János“. (509. p.)
Salkovszky Jenő portréja 1930-ban a Prágai Magyar Hírlapban (Fotó: Csáky K. repr.)
Kicsit részletesebben is meg kell itt emlékeznünk dr. Salkovszky Jenő (1889-1970) ügyvédről, akiről sok mindent el kellene mondanunk Ipolyság története, kulturális élete, sajtója kapcsán. Mert megérdemli, hogy a feledés homályából még jobban kiemeljük őt.
Neve egyébként almanachokban, lexikonokban is szerepel, csak épp szülőhelyén tudnak róla sokan keveset.
A felvidéki magyar irodalom lexikona a jogi végzettségű Salkovszkyt lapszerkesztőként és publicistaként tartja számon, aki „kiadója és főszerkesztője volt az ipolysági A Hét c. társadalmi és irodalmi hetilapnak. Politikai cikkei és ipolysági vonatkozású művelődéstörténeti írásai főleg A Hétben és a Prágai Magyar Hírlapban jelentek meg“. Az általa újjászervezett Honti Kaszinó az 1920-as évek elején „élénk kulturális tevékenységet fejtett ki“. (Turczel, 2004:353. p.)
A Hét, 1932. A Tóth F. és Brza P. gyorssajtóján megjelent ipolysági lap, melynek Salkovszky Jenő volt a felelős kiadója (Fotó: Csáky Károly repr.)
A Wikipédia szabad enciklopédiában megemlítik, hogy az 1918 utáni államfordulatot követően ügyvédként dolgozott. Móricz Zsigmond 1932. januári ipolysági látogatásakor kétszer is üdvözölte az írót a lakosság nevében, mint az SzeMKe ipolysági szervezetének vezetője.
1932-ben a Magyar Nemzeti Párt színeiben a szlovákiai tartománygyűlés tagja lett. Főképp közjogi, közigazgatási és pénzügyi kérdésekben képviselte a magyarság érdekeit. Az autonómiai javaslatnak fő előadója volt. 1935-ben az EMP-ben is folytatta tevékenységét.
1938 decemberében mint meghívott képviselő a magyar törvényhozás tagja lett. Ott is főként közjogi, közigazgatási és pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. Esterházy Jánost is ő fogadta Ipolyságon. (wikipédia)
Salkovszky Jenő nyughelye az ipolysági temetőben (Fotó: Csáky Károly felv.)
Az Országgyűlési Alamanachban kiemelik, hogy „A húszéves csehszlovákiai elnyomatás idején igen élénk politikai és publicisztikai működést fejtett ki. A Prágai Magyar Hírlapban igen sok közjogi, közigazgatási és tanügyi cikke jelent meg.” (Haeffler, szerk., 1940:331. p.)
A Prágai Magyar Hírlap 1930. szeptember 25-iki száma arról tudósított, hogy a Magyar Nemzeti Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt Ipolyságon nagyszabású népgyűlést tartott. Ennek egyik szónoka Salkovszky Jenő dr. ügyvéd, a Magyar Nemzeti Párt országos társelnöke volt, aki „lelkes hatást kiváltott beszédében elsősorban a gazdasági válsággal és annak okaival foglalkozott”.
Kiemelten hangsúlyozta: „Nincs ára a mezőgazdasági terményeknek, nincs munkája az iparosnak, a kereskedő napokig nem lát vevőt, a munkás hónapokig nem dolgozik, azonban az adóterhek mégsem csökkentek.” Követelte, hogy a kormány „tegye jóvá az elődei hibáját. Adják vissza Ipolyságnak a járási székhelyt, a pénzügyi hivatalokat”.
Wágner Szálló (Vasúti szálloda) Ipolyságon 1921-ben (Fotó: Csáky K. repr.)
Sérelmezte, hogy „A köztársaságban a legrosszabb utak ezen a vidéken vannak, tehát azokat rendbe kell hozni”. Az általános helyesléssel fogadott beszéd után a népgyűlés egy határozati javaslatot is elfogadott, melyben „Az Ipoly völgy egybegyült magyar lakosságának a következő kívánságai” fogalmazódtak meg: az állampolgári egyenlőség elvének alkalmazása, az adókulcsok pontos megállapítása, az összes hivatalos kiadványt a magyar kisebbségi jogokkal bíró községekben magyar nyelven is szövegezzék meg, helyezzék vissza az Ipolyságon megszüntetett járási és pénzügyi hivatalokat, engedjék meg az Ipolyság–Balassagyarmat vasútvonal további használatát, a mezőgazdák és iparosok részére biztosítsák az őket megillető kedvezményeket.
Esterházy János pártelnök – akit Salkovszky közelről és igen jól ismert – több ízben is járt Ipolyságon. 1933-ban például egy országos körút alkalmával. 1935 februárjában, a közelgő választásokra készülve, Esterházy képviselőjelöltként is egy újabb körútra indult. Ekkor több Ipoly menti településen is járt, s ismét felkereste Ipolyságot is. 2009. november 13-án Esterházy tiszteletére egy portréval ellátott emléktáblát avattak Ipolyságon a Pongrácz Magyar Közösségi Ház udvarán.
A Magyar politikai és közigazgatási compass c. kiadvány (szerk. Madarász Elemér, 1939) több olyan ipolyságit is bemutat, akik részt vettek a két háború közti időszak politikai-kulturális életében, bátran vállalták magyarságukat, amiért gyakran kegyvesztettek is lettek.
Zanoletty József városbíró volt, s a visszacsatolás után halt meg. A család síremléke Ipolyságon (Fotó: Csáky Károly felv.)
Jambrikus István a Monarchia felbomlása után „a csehszlovák hatóságoknak nem tette le a hűségesküt, s így a csehek nem vették át végleges alkalmazásba, hanem csak mint szerződéses tisztviselőt alkalmazták a pénzügyi hatóságnál 1925-ig”. Ezt követően Salkovszky Jenő országgyűlési képviselő irodavezetője és a Prágai Magyar Hírlap Ipoly-völgyi tudósítója lett.
Bárdos János szőlősgazda és vendéglős „A cseh megszállás alatt kitartott magyarsága mellett, s minden magyar megmozdulást lelkesen támogatott feleségével együtt”. A Magyar Nemzeti és Keresztényszocialista Párt egyik megszervezője, az Egyesült Magyar Pártnak pedig megalakulásától tagja volt.
Marczy Gyula ékszerész, az Ipartestület elnöke, a Magyar Nemzeti Párt Ipari Szakosztályának elnöke, községi képviselő-testületi tag is bátran kiállt a magyarság érdekei mellett. „1924-ben a Hlinka-párt több ezer főnyi idegenből összetoborzott cseh és szlovák tömeg felvonultatásával Ipolyságon népgyűlést tartott, hogy tiltakozzanak Dél-Szlovenszkónak Magyarországhoz való visszacsatolása ellen. Marczy a népgyűlés szónokától, Medveczky képviselőtől követelte, hogy magyarul beszéljen. Ezért letartóztatták és börtönbe hurcolták.” (Madarász, 1939:563. p.)
Antalicz István építész (akit szintén háttérbe szorítottak az első köztársaságban) nyughelye Ipolyságon (Fotó: Csáky Károly felv.)
Martsán Béla pékmester, az Ipolysági Takarékpénztár pénztárosa szintén a jogaikért bátran kiálló magyarok közé tartozott, akárcsak Polcsák Endre, aki 1927-től volt Ipolyság esperesplébánosa, vagy Sajgi Károly szabómester, aki az Iparoskörnek és az Egyesült Magyar Pártnak is tagja volt, 1919-ben pedig részt vett a Pálmay-különítményben.
Szudy Nándor református segédlelkészről azt olvassuk: „A cseh uralom alatt minden magyar hazafias munkában részt vett. Különösen kitűnt magyaros gerinces magatartása.”(Madarász, 1939:698. p.)
Villám Lajos kőművesmesterről ezt jegyezték fel: „A Kat. Legényegylet pénztári ellenőre, az Egy. Magyar Párt tagja, az Első Ipolysági Temetkezési Egylet éveken át vezető elnöke. Az 1919-es években a Pálmay-csoportban is harcolt Ipolyság és Léva felszabadításáért a felvidéki harcokban. A cseh megszállás alatt kitartott magyarsága mellett, minden magyar megmozdulást támogatott. Ezért a csehektől állami munkát soha sem kapott.” (Madarász, 1939:736. p.)
1922-ben már állt a cseh légionárius szobra a volt városháza (gimnázium, kaszinó) épülete előtt (Fotó: Csáky Károly repr.)
Érdemes a Wágner Jánossal kapcsolatos feljegyzésekből is idéznünk.
Ő az Egyesült Magyar Párt „szervezője és lelkes harcosa volt, s mint ilyen, széleskörű propagandát fejtett ki a magyarság érdekében./…/ Az egész megszállás alatt mindvégig jó magyar hazafi volt, s a magyar feltámadás gondolatát ápolta. Állandóan összeütközésben volt a cseh hatóságokkal. 1934-ben letartóztatták, 6 hétig vizsgálati fogságban tartották. 1935-ben jogerősen három hónapi fogházra ítélték, melyet Rohón és Huszton ki is töltött. Még több esetben elítélték szüleivel együtt államellenes bűncselekményekért.” (Madarász, 1939:856. p.)
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
