Miközben országszerte jogosan dúl a felháborodás a határrezsim szigorítása, s amiatt, hogy a beoltatlan ingázók lassan már a munkahelyükre sem jutnak át a határon csak drága tesztelés és hosszas sorban állás árán, addig Ján Mikas tiszti főorvos éppen Horvátországban szabadságol.
Félreértés ne essék, egyáltalán nem irigyeljük tőle, áztassa csak nyugodtan a „szlovák” tengerben munkától megfáradt tagjait, bizonyára be is van oltva, s regisztrált is annak rendje és módja szerint az e-Hranica rendszerbe, aminek köszönhetően a karantén veszélye sem fenyegeti.
Azzal is tisztában vagyunk, hogy nem ő lesz az egyedüli, akinek külföldi kiruccanás helyett úgymond jó példát kéne mutatnia és ezen a nyáron a szlovákiai nevezetességekkel ismerkednie, mint ahogy az is teljesen egyértelmű, hogy Horvátországnál sokkal veszélyesebb egzotikus üdülőhelyeket is felkeresnek majd ugyancsak munkában elhasználódott politikusaink, kormánytagjaink, döntéshozóink, akiknek nevét és felmenőit intézkedéseik miatt Szlovákia lakossága sűrűn vette szájára az elmúlt másfél évben.
Az is borítékolható, hogy ősszel, a járvány harmadik hullámának bekövetkeztekor ők lesznek majd a leghangosabbak, akik ostorozzák a népet a járvány újabb fellángolása miatt.
Ján Mikas tehát a vírusoknak és mutánsaiknak fittyet hányva a megérdemelt pihenését Horvátországban tölti annak ellenére, hogy ugyancsak sokak által emlegetett egészségügyi miniszterünk azt tanácsolta Szlovákia béketűrő lakosságának, hogy a delta variáns behurcolásának elkerülése érdekében (mely ugyebár az oltottakon is vígan behurcolódik bárhová), idén töltsék belföldön a szabadságukat.
Ez annál is inkább kötelessége lenne minden hazafias érzelmű köztisztségviselőnek, mert ezáltal a járvány következtében tönkrevágott hazai turizmust, szállodákat, fürdőket, idegenforgalmi nevezetességeket, múzeumokat és egyebeket támogathatná.
Csakhogy a Maradj otthon! szlogen ezek szerint csak a pórnépre vonatkozik, az ő otthon maradásukról oly mértékben gondoskodnak, hogy még a kishatárforgalmat is beszüntették nemes egyszerűséggel betontorlasszal zárva le az átkelőhelyeket, igaz, a népharag hatására fokozatos nyitást és többek között a büntetésvégrehajtó intézet alkalmazottai (azaz börtönőrök) általi határellenőrzést ígérve.
Tegyük hozzá: a börtönőrök jelenléte a határon akár szimbolikusnak is tekinthető…
(NZS/Felvidék.ma)
