Kézzelfogható eredményei lesznek a Szigetköz és a Csallóköz fejlesztését célul kitűző Insula Magna programnak, amelynek kulcsa a győri Széchenyi István Egyetem részvétele – állítja Széles Sándor, Győr-Moson-Sopron megye kormánymegbízottja. Hangsúlyozta: nagy segítség, hogy az intézmény kutatói birtokában vannak a nemzetközi tapasztalatoknak, ismerik a világban zajló trendeket, és a hétköznapokban látják a térség problémáit.
Hónapok óta zajlik a munka az Insula Magna Komplex Vízgazdálkodási és Fenntartható Fejlesztési Programban, amelynek célja a Szigetköz és a Csallóköz fejlesztése. Miért van erre szükség?
A Szigetköz a Duna elterelése óta eltelt három évtizedből kettőben fehér folt volt Magyarország területfejlesztési térképén. Sokáig minden kormány tabuként kezelte ezt a kérdést a rendszerváltás emblematikus ügyének számító Bős–Nagymaros következtében. A helyi szereplők hiába képviseltek politikai színezettől függetlenül egységes álláspontot, hogy mit kellene tenni, alig értek el eredményt. Az áttörés 2010 után következett be, amikor a második Orbán-kormány elfogadta a még 2000-ben megfogalmazott célrendszer megvalósítását. Ennek elkészítésében annak idején én is részt vettem: arra tettünk javaslatot, hogy erőforrásainkat hogyan lehetne a legjobban hasznosítani. Nem akartunk mást, mint utolérni a többi térséget. Az Insula Magna program abban különleges, hogy a kormány, illetve az Innovációs és Technológiai Minisztérium megadja a lehetőséget a Szigetköznek, hogy a többi térséghez képest ne csak azonos, hanem magasabb szintre kerüljön. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése esetében például nem az a cél, hogy építsük be azt, ami máshol jól működik, hanem hogy teljesen új szemlélettel, kutatók bevonásával, a lehető legmodernebb eszközökkel a legjobb megoldások szülessenek. A Szigetköz ilyen szellemi támogatást korábban soha nem kapott.
A programban a Széchenyi István Egyetem meghatározó szerepet játszik. Mekkora segítséget jelent ez?
Ez a program sikerének a kulcsa. A kutatók mindig előbbre és többet látnak, mint a hétköznapi döntéshozók. A szakmai munkacsomagok a turizmustól a közlekedésfejlesztésen át a vízgazdálkodásig mind a Széchenyi István Egyetem oktatóira-kutatóira épülnek, akik birtokában vannak a nemzetközi tapasztalatoknak, ismerik a világban zajló trendeket.
Fontos, hogy ők nem Budapesten, hanem helyben élnek, és a hétköznapokban látják a Szigetköz problémáit.
Az általuk kidolgozott fejlesztési javaslatokat egy tudományos tanácsadó testület véleményezi majd, figyelembe véve a pénzügyi realitásokat. A cél, hogy a jónak ítélt elképzelések megfelelő ütemezéssel megvalósuljanak.
Mennyire optimista, hogy ez így is történik?
Nagyon, hiszen egyértelműen érezhető a kormány és a minisztérium elkötelezettsége. A Széchenyi István Egyetem arra kapott forrást, hogy minden szakmai területet megvizsgálva komplex programot készítsen a Szigetköz fejlesztésére. A vízgazdálkodás megoldása a legfontosabb, és erre felfűzve kell javaslatot tenni a többi területre, így például a mezőgazdaságra, a közlekedésre vagy a turizmusra.
Nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati kutatásokról van szó, amelyeknek kézzel fogható eredményei lesznek.
A program nemcsak a Szigetközről, hanem a szomszédos Csallóközről is szól. Mennyire számít újdonságnak ez a fajta egységes szemlélet?
A két térség között korábban is voltak együttműködések, de jobbára csak helyi – civil és önkormányzati – szinten. Ebbe a programba viszont most minden érintett szervezet bekapcsolódik mindkét oldalon. Végre asztalra kerülhet a szlovákok által 1992-ben megfogalmazott javaslat a vízgazdálkodási rendszer kiépítésére, és kiderülhet, hogy ez milyen befektetést kívánna, és milyen haszonnal járna a térség számára. Igaz, annak idején három duzzasztó megépítése szerepelt az elképzelésekben, most pedig a modellezési technika fejlődésével már valószínűleg négy lenne az ideális.
Erre nyitott a magyar kormány, és úgy tűnik, Szlovákia is. Mindenki belátta, hogy a bősi erőmű megépült, üzemel, és a hajózás is megoldódott. Ideje tenni azért, hogy megőrizzük az itt lévő természeti erőforrásokat, és azokat optimálisan kihasználjuk.
A végeredmény az lehet, hogy a most egymástól és az Öreg-Dunától elzárt szigetközi és csallóközi ágrendszer újra összekapcsolódhat?
Igen. Az Öreg-Duna medersüllyedése és a folyó 1992-es elterelése következtében négy méterrel csökkent a folyó vízszintje, emiatt kifolyna a víz a mellékágakból, ha nem lennének mesterségesen lezárva. Az ágrendszer így a vízi turisták, s ami sokkal fontosabb, az ott élők és a halak számára nem átjárható. Egymástól elzárt víztestek – csak a magyar oldalon mintegy hatvan – alakultak ki, ami a biodiverzitás, a szaporodás, a géncsere lehetőségét zárja el az élővilág elöl. Az Insula Magna program révén a teljes szigetközi-csallóközi ágrendszer újra élő, egységes víztömbbé válhat.
(A Széchenyi István Egyetem sajtóanyaga)
