A Rákóczi Szövetség mély fájdalommal tudatja, hogy elkötelezett felvidéki kitelepített barátja, a Szövetség keretében működő Esterházy Emlékbizottság tagja, a Rákóczi Klub meghatározó személyisége, Horváth Árpádné Kmoskó Mária 2021. szeptember 18-án elhunyt. Temetéséről a családja később intézkedik.
Az elmúlt napokban együtt szerveztük a részvételt az alsóbodoki Esterházy-ünnepségre. A járvány miatt meglazult társas kapcsolatok és a fertőzéstől való félelem nehézzé tették egy buszra való ember toborzását. Marika e-mailezett és telefonált, minden régi és új ismerőst megkeresett, hogy méltóképpen vehessünk részt az Esterházy-év ezen kiemelt megemlékezésén. 18-án szombaton reggel elő is állt az autóbusz, mindenki felszállt, csak Marika nem volt sehol. Hívtam a mobilján, a leánya, Orsi vette fel, és azt mondta: a Mami elaludt! Nem értettem, talán várni kell rá? Nem, mondta, örökre elaludt.
Marika a Rákóczi Szövetség alapító tagja volt. Mint egy lévai nagypolgári család sarja, aki 1947-ben a lakosságcsere folytán került a családjával Dunaharasztiba, kezdettől úgy érezte, hogy a Szövetségben van a helye.
Nemcsak ott volt, de aktív részese volt a Szövetség által felvállalt munkáknak: a Felvidékről kitelepítettek kárpótlásának, a budapesti Klub szervezésének és az Esterházy János Emlékbizottság működésének. A vezetők mindig szívesen dolgoztak vele, mert pontos volt és megbízható. Műveltsége, kiemelkedő történelmi és társadalmi ismeretei, széleskörű politikai érdeklődése alkalmassá tették különleges feladatok elvégzésére is. Kedves lénye révén határon innen és túl sok barátra tett szert, munkáját sokszor és sokfelé elismerték. Munkabírása bizonyosan még onnan maradt, hogy fiatal korában kiváló sportoló volt, tagja volt az 1964-ben Európa-bajnokságot nyert evezős nyolcasnak.
És erre a sok közösségi munkára úgy jutott ideje, hogy közben férjével, Árpáddal három gyermeket neveltek fel tisztességgel. A nemzeti keresztény szellemben felnőtt gyerekek ma már saját családjukat gondozzák, de a szoros családi kapcsolatokon keresztül a kilenc unoka örömét-bánatát mindig megosztották a nagyszülőkkel, utóbb már csak a közel tíz éve özvegyen maradt Marikával.
Mi 30 éve ismerkedtünk meg a Szövetségben, amikor még a Rumbach Sebestyén utcai egykori transzformátor-állomás előadótermében voltak a budapesti összejövetelek. Később több programban dolgoztunk együtt, mindig megértésben és szeretetben. Többször is előfordult, hogy négyesben, a Horváth és Martényi házaspár együtt képviseltük a Rákóczi Szövetséget egy-egy vidéki vagy határon túli rendezvényen. Könnyű volt, hiszen a nagy dolgokban hasonlóan gondolkodtunk.
Hiányozni fogsz Marika, nemcsak a családodnak, de a Rákóczi Szövetség nagy családjának is!
(Martényi Árpád/Rákóczi Szövetség)
