Toporcon emlékezett a Csemadok Irányi Dániel születésének 200. évfordulója alkalmából

1822. február 24-én Toporcon, ebben a kis szepességi német–szláv falucskában látta meg a napvilágot a helyi evangélikus lelkész kisfia, Irányi Dániel.

Irányi Dániel 1848-ban márciusi ifjak társaságában tevékeny szerepet játszott, majd aktívan vett részt a szabadságharcban. Működött, mint Sáros megye kormánybiztosa, később, a Felvidék egyik kormánybiztosaként az orosz betörés elleni felkelést szervezte. Ott volt a világosi fegyverletételnél, majd Párizsba szökött.

Halálra ítélték és jelképesen felakasztották. Csak a kiegyezés után tért haza, megválasztották képviselőnek, de az amnesztia feltételéül szabott hűségesküt sosem tette le. 1884-ben lett a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke.

A képviselőház egyik legtiszteltebb tagja lett. Szigorú morálját és tiszta jellemét politikai ellenfelei is elismerték. Haláláig, a dualizmus rendszerének átalakítása mellett az alapvető szabadságjogokért küzdött. Rendszeresen indítványozta a vallásfelekezetek egyenjogúsítását, az általános választójogot. Későbbi nézeteltéréseik ellenére Kossuth a temetésre küldött koszorú felirata szerint így búcsúzott tőle: „Itthagytál bajtárs, követlek, Kossuth.”

Az evangélikus templomban Ľudmila Sobanská lelkésznő fogadta a Csemadok küldöttségét. Bemutatta a templomot, hol Irányi Dánielt, de a történelmi Görgey család több tagját, például Görgey Artúrt is megkeresztelték.

Közösen megemlékeztek a község kiemelkedő szülötteiről, akik idézve a lelkésznő szavait, „önzetlenül cselekedtek hazájuk javára”. A Csemadok nevében fogalmazódott a kérés, hogy a járvány elmúltával, emléktáblát helyeznének Irányi Dániel emlékére a templom falára. A templomban elhelyezett virágcsokor emlékezés volt a szabadságharcban aktívan résztvevő toporciakra.