Kiszorult a misézés a zselízi Szent Jakab-plébániatemplom szentélyéből, a helyet ugyanis az egész teret betöltő állványzat vette át. Az 1380 körül épült templom hihetetlen gazdag értékekkel rendelkezik. Számos eredeti, építéskorabeli freskót tartalmaz, amiből vélhetőleg több is volt, de a 16. századi reformáció idején eltüntették azokat.
A ma ismert falfestmények nagy részét 1884-ben fedezték fel, közülük egy a világháború idején megsemmisült. 1945-ben kis híján végső pusztítás érte a templomot, de a helyiek szívós akaratából sikerült mégis megmenteni a szakrális teret. Igaz, teljesen új arculatot (szocreál) kapva.
Az új részeket a gótikus elemekkel illesztették össze, ami ma igencsak fura hatást kelt, ugyanakkor elvitathatatlan, hogy megmaradtak a közel 700 éves elemek. Ezeknek az elemeknek a szakszerű restaurálását tűzték zászlajukra a zselíziek.
A Magyarország Kormánya alá tartozó Egyházügyi Államtitkárság, a Bethlen Gábor Alap, illetve a Teleki László Alapítvány támogatásaiból (hozzávetőleg 10 millió forint) fokozatosan újultak meg az ismert, felbecsülhetetlen értékű fali képek. A munkák során pedig három eddig ismeretlent is sikerült felfedezni, a megsemmisültet pedig vászonra reprodukálni.
A szentély gótikus ablakai, illetve a templom eredeti, korhű vakolata pedig a Szlovák Kulturális Minisztérium támogatásából valósult meg mintegy 45 ezer euró értékben.
A freskók szakszerű restaurálását a rozsnyói Koreň Péter, míg a kőelemekét a zselízi Mézes Árpád végezte, ahogy a jelenleg folyó munkálatokat is.
„A mostani munkálatokkal fejeződik be a templomunk gótikus elemeinek restaurálása. Pár héten belül lezárhatunk egy szakaszt, amit jó néhány éve végzünk a megújításokra. 8 évvel ezelőtt egy átfogó kutatással kezdtünk, ami megalapozta a munkafolyamatot. Kicseréltük a szentély gótikus ablakait, eredeti állapotába állítottuk vissza a középkori részek külső vakolatait, megújultak a freskók, végül pedig az apszis boltíves bordázatain, oszlopain és falain a sor, hogy szakszerű, igényes restaurálással megújuljanak, egyben eredeti formájukba kerülhessenek. Köszönettel tartozunk mindazoknak a szakembereknek, akik bármilyen tudásukkal és tapasztalatukkal ehhez hozzájárultak. Ki kell emelnem Koreň Pétert és Mézes Árpád restaurátorokat és munkatársaikat. Sokáig türelmesen igyekeztünk elérni, hogy az Isteni oltalom helye megújulhasson Zselízen, ami végül sikerült is.
Szebb, hangulatosabb és kellemesebb hely lesz a közös imádságokra, akárcsak a turista és szakmai közönség számára egyaránt”
– nyilatkozta megkeresésünkre Stanislav Illéš, esperes.
„Templomunk egy olyan misztikus szakrális hely, ami ezer meg ezer kincset rejt. Akárcsak a magyar népet és ezt a földet, a templomot se kímélte a történelem. Számtalan viszontagságon ment keresztül fennállása 6-700 éve alatt, mégis egyedüliként áll a mai napig abból az időből. Freskói, oszlopfői felbecsülhetetlen értéket képviselnek, ezért ezekre büszkének kell lennünk és óvnunk, mint a szemünk fényét. A szakszerű restaurálásokkal nem csak az eredeti állapotokat állítjuk vissza, hanem konzerváljuk és állagmegőrizzük is ezeket a kincseket, nem utolsósorban pedig lehetőségeket kínálnak, hogy újabbakra leljünk. Három fantasztikus freskófelfedezést is eredményeztek ezek a munkálatok, aminek nagyon örülök. Ugyanakkor hiszem azt, hogy rejtőzhetnek még továbbiak a falak, a vakolat mélyén. A forrásokat kutatva több apró nyomot is sikerült találni, bízom benne, hogy sikerül majd anyagi fedezetet is találni ezeknek feltárására. A presbitóriumot ezzel a mostanival hellyel-közzel lezárjuk, de a hajóban remélhetően folytathatjuk a kutakodást. Illetve, hát még várat magára a templom alatt lévő kripta feltárása is, ahova a helyi legenda szerint a templom építtetőjét, magát Becsei Vesszős György lovagot és/vagy lányát, Margitot is temették. Reméljük ezekre is sikerül anyagi fedezetet találnunk”– írta bejegyzésében a témával kapcsolatban a restaurálási folyamatok egyik szorgalmazója, a templom helytörténeti kutatója Csonka Ákos, önkormányzati képviselő.
(Felvidék.ma)