A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Az egyháztörténet-írás története Magyarországon címmel kétnapos konferenciát szervezett. Az eseményre meghívást kaptak a komáromi Selye János Egyetem tudományos munkatársai, kutatói is.
Petheő Attila Tárnok Gyula szürke könyve – egy elfeledett dokumentumgyűjtemény a Felvidékről; Tömösközi Ferenc pedig A szlovenszkói református egyház levéltári iratanyagának feltárása és kutatása címmel tartott előadást.
Az 1989-1990-es évek után, az új társadalmi-politikai közegben felélénkültek a magyarországi egyháztörténeti kutatások, amely fellendülést 1997-ben a „Fiatal egyháztörténészek találkozóját” is életre hívta.
Ennek a miskolci konferenciának a 25 éves jubileumán, s egyúttal a miskolci bölcsészképzés indulásának 30. évfordulóján tudományos tanácskozásra hívták a szakma képviselőit.
Így a Miskolci Egyetem az elmúlt évtizedek eredményeit is áttekintő tudományos konferenciát szervezett 2022. június 9-10-én, amikor is több mint 50 kutató tartott előadást, köztük határon túli magyar tudományos műhelyek is képviseltették magukat.
A plenáris előadásokat Szabó Csaba az 1945 utáni egyháztörténet-írás válsága; Gárdonyi Máté a katolikus egyháztörténete; Balogh Judit a reformáció korának jelenkori egyháztörténet-írása; Hegedűs András Isten és a történelem témákban tartották.
Majd a következő szekcióülésekre került sor: közép és kora újkor; a reformáció a történetírásban; a 18-19.század; a dualizmus kora; a 20. század. Ezen kívül teret kaptak az egyháztörténész-portrék; a nők és női szerepek, a kisebb felekezetek és helytörténetek az egyháztörténetírásban; valamint az egyháztörténet-írás és a levéltári források feltárása. Ez utóbbiban a kárpátaljai és a felvidéki levéltárakban kutatók is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra.
Tömösközi Ferenc történész a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának adjunktusa. 2016-tól a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének külső tagja, 2017-től az MRE Doktorok Kollégiumának tagja. 2021-ben elnyerte a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács Fiatal kutatók a szlovákiai magyar tudományosságért díját, amelyet a forrásgyűjtési és -közlési munkásságával érdemelt ki.
Jelenleg a Református Keresztyén Egyház Szlovákiában a szocializmus éveiben 1948–1989 című kutatási projektben vesz részt. Kutatja a református egyház történetét Csehszlovákiában ill. Szlovákiában. Emellett folyamatosan kutatja a pozsonyi, a komáromi és a barsi református egyházmegye gyülekezetének a történetét.
Még 2016 elején a Selye János Egyetem Tanárképző Kar Történelem Tanszékének és Teológiai Karának oktatóiból állt össze egy kutatócsapat, amely a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma által finanszírozott A Református Keresztyén Egyház Szlovákiában 1919–1952 (Vega 1/0528/16) című kutatási projekt keretén belül azt tűzte ki célul, hogy megkezdje egy eddig elhanyagolt téma, a szlovákiai református egyház történetének szisztematikus feltárását.
A két világháború közti szlovenszkói és kárpátaljai református egyházat a Dunáninneni, a Tiszáninneni és a Kárpátaljai Egyházkerület képezte. Azok levéltári anyagát a ’30-as, ’40-es években Pápára, Sárospatakra és Debrecenbe vitték. Rendezetlenül kerültek a levéltárakba, s azokhoz kutatási segédletek sem készültek.
Tömösközi egyelőre a kárpátaljai kivételével valamennyi levéltári doboz tartalmáról egy másolatot és hozzá egy tételes jegyzéket készített.
A jegyzék minden dokumentum keltezését, íróját, címzettjét, tartalmát tartalmazza, valamint azt, hogy milyen nyelven írták. Ezzel két egyházkerület levéltári anyagát sikerült kutathatóvá tenni, ami 91 dobozt és közel 60 000 oldalnyi digitalizált iratot jelent.
Ezek a jegyzékek bárki számára elérhetőek a világhálón. Tömösközi Ferenc kötetei ITT tölthetők le.
Tömösközi számára a szabad hozzáférhetőség a tudományos munka egyik alapelve, s azt vallja, hogy a kutató munkája sose válhat öncélúvá. Mint mondta, az ilyen szisztematikus feltárással és adatbázisok létrehozásával a református egyház történetének kutatásában teljesen új perspektívák nyílnának.
A kutató a doktori disszertációja során szembesült azzal, hogy nemhogy a református gyülekezeteinkről, de egyházunkról is nagyon kevés anyagot tártak fel. A gyülekezetben sok esetben a lelkészekről sincsenek pontos névsorok, kronológiai felsorolások. Ugyanígy elhanyagolt kutatási terület pl. az egyházközségek története az alapításuktól akár napjainkig.
Az egyes egyházközségek is rendelkeznek levéltári anyagokkal, de azok sajnos nem mindenhol vannak rendezve. A törvényi szabályozás mellett magától a gyülekezettől illetve a lelkésztől függ, hogy hogyan ápolja a saját levéltári anyagát.
A két világháború közti lelkészek még jól tudatosították, hogy értelmiségiként és a gyülekezet vezetőjeként felelősséggel tartoznak a következő nemzedékeknek, hogy megtanítsák, miért fontos a Felvidéken megtartani a magyar és a református identitásukat. De kérdés, hogy a mai fiatalok ismerik-e ezen lelkészek történetét?
Tömösközi fontosnak tartja a történetismeretet, a nagy elődök, az egyházközségek történeteinek a kutatását. Azzal, ha megismerkedünk a történeteikkel, méltó utódaivá válhatunk.
A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara az ősz folyamán konferenciakötetet jelentet meg a felkért előadók írásaiból.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)