Június 29-e, a római egyházat alapító két apostol főünnepe, Péter és Pál napja, Szent Péter, az apostolfejedelem és Szent Pál, a népek apostolának közös ünnepe. Vértanúhaláluk emléknapja az aratás kezdetét is jelzi.
A hagyomány szerint Péter és Pál apostol, különböző években, de ugyanazon a napon, június 29-én szenvedett vértanúhalált Rómában, Krisztus után 67-ben Pétert keresztre feszítették, kérésére fejjel lefelé, Pált lefejezték. Az üldözések idején mindkettejük ereklyéit a Szent Sebestyén-katakombába menekítették. A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika – olvasható a Magyar katolikus lexikonban.
Az egyház már a 3. század közepétől megülte tiszteletüket június 29-én. Az 5. században Nagy Szent Leó már az egész földkerekségen elterjedt ünnepről beszél. A két apostol közös ünnepének egykor vigíliája és nyolcada is volt.
Szent Péter a tizenkét apostol egyike, Róma első püspöke volt. Eredeti nevén Simon, a Péter nevet Jézustól kapta. A pápák, a halászok és Róma védőszentjeként is tisztelik.
Szent Pál, eredeti nevén Saul, szülei révén római polgárjoggal rendelkezett, ami különleges előnyöket biztosított számára, így a római polgárjog Pál apostolt az üldöztetések idején, több ízben is megmentette a haláltól. A keresztény hitre tért Pál a pogányok között teljesítette apostoli küldetését.
Péter-Pál napját a köztudat az aratás kezdő napjaként tartja számon.
A munkakezdet kultikus hagyományai azonban inkább Sarlós Boldogasszonyhoz fűződnek a néphagyományban. Péter-Pál napján még rossz idő esetén is kimentek a határba, és kalaplevéve, a jó termésért, jó időért fohászkodva, mindenki vágott le egy keresztre valót.
A búzaérést néző gazdákat arról lehetett megismerni, hogy a kalapjukba tűztek egy-két szál búzakalászt.
Az aratás kezdetén nem tartottak ünneplést, hiszen sok volt a munka a földeken, utána azonban igen. A munka végeztével vette kezdetét ugyanis az aratóünnep.
Az aratás szimbóluma az égen is megjelenik, hiszen ekkortájt a Nap az Orion csillagkép közelében jár, amelyet a magyarajkú nép „Kaszás” csillagképként is ismer, mely környezetének csillag-elnevezéseit szintén az aratáshoz kötik.
Forrás: Magyar Kurír, Jeles napok
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
