Ukrajnában július 16-án életbe lépett a sokak által kritizált nyelvtörvény, ezzel a nemzeti kisebbségeket megfosztották az anyanyelvhez való joguktól. A továbbiakban csak a templomokban és magánbeszélgetések során beszélhetnek magyarul, lengyelül, románul, oroszul, héberül, angolul. Ezzel az is eldőlt, hogy az országban a kisebbségekhez tartozók törvényesen másodrendűnek lettek nyilvánítva.
Természetesen várjuk ki a végét, mert a „zöldpólós generalisszimusz“ a mindenhez értő tűsarkúban és cicanadrágban táncoló nagyra becsült és címzetes elnök úr, reményeink szerint biztos közbenjár majd, hisz annyi alkalommal kérte már a nyugati barátait, hogy küldjenek népének élelmiszert, gyógyszereket, kórházi segédeszközöket, egyéb az élethez szükséges és nélkülözhetetlen termékeket, mivel a lehető legtöbb alkalommal kinyilvánította szolidaritását népe iránt. Ja, az nem ő volt. Szíves elnézésüket.
Az Európai Unióba igyekvő korrupcióból jelesre vizsgázó Ukrajna néhanapján azért tükörbe pillanthatna, meg hát a brüsszeli foteldemokraták is, már ha a felkínálkozó látvány elviselhetőnek bizonyul. Kinek a pap, kinek a papmacska…
Egy szó mint száz, szégyen és gyalázat! Azért kikívánkozik ám az emberből alkalomadtán a számonkérés, s kellő szerénységgel felteszem azt a bizonyos kérdést, hogy ilyenkor, ilyen mélyreható jogsértéseknél miért nem veri ki a biztosítékot színésznőknél és kócos publicistáknál az eset? Akkora a lapítás, hogy még az a bizonyos tetű is megirigyeli a var alatt.
Szeretett kárpátaljai nemzettársaink, mi felvidékiek veletek vagyunk, s bátran merészelem vallani, hogy az anyaország is mindenben támogat benneteket!
Az ország „első“ emberének pedig azt üzenem szerelmetes barátsággal, hogy a málnapásztor igyon rá vizet! A zöld pólót pedig szellőztetni szíveskedjen, mert így híján lesz a győzelemnek ugye! A diadal kulcsa a szellőztetés és a fagyoskodás!
(Urbán Zoltán/Felvidék.ma)
