Isten, Teremtőnk felfoghatatlanul hatalmas, teljes mértékben szent és tiszta: szeretete, törődése, jósága és igazságossága oly tökéletes, hogy szinte megsemmisülünk előtte.
Mégis, e tökéletesen Szent és Mindenható Isten előtt megállhatunk teljesen megigazultan! Hogyan? Mi módon?
Egy dolog kell hozzá: tudni és hinni, hogy Jézus Krisztus minden bűnünket magára vállalta, minden bűnünkért – az öröklött és általunk felhalmozott bűneinkért is – elszenvedte a büntetést az isteni igazságszolgáltatás tökéletes elve alapján.
Majd e tudat, e mélységes meggyőződés és hit által teljesen átadni életünk felett a vezetést Istennek: a mi szerető, gondoskodó Égi Atyánknak, a minket saját halálával, vérével megváltó Jézus Urunknak és a minket vezérlő, vigasztaló Szentlélek Istennek! E hittel és eme önátadással igazulunk meg Isten előtt, így leszünk szentek és tiszták Őelőtte. Van szebb és nemesebb cél, mint ezt az állapotot elérni? Megigazultnak, Istennek tetszőnek és elfogadottnak lenni Isten szemében? Egyértelmű, hogy ennél magasztosabb, nemesebb célja az embernek a földön nem lehet!
Az abszolút isteni igazságosság és rend elve alapján a bűnért bűnhődni kell. Jézus Urunk pedig emberi léte idején magára vállalta a mi összes bűnünket, és meghalt értünk, ezáltal lefizette a bűneinkért járó büntetést: az Ádám és Éva által elkövetett bűnért is bűnhődött (ami az Istennel való szembefordulás bűne volt), és saját egyéni bűneinkért is bűnhődött – helyettünk! Ezért írta Pál apostol a következő sommás szavakat:
„Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Rómaiakhoz 6:23 Isten előtt tehát nem saját erőnkből, nem saját „jó” és „nemes” cselekedeteink által igazulunk meg és válunk elfogadottá, megigazulttá, hanem csakis és kizárólag Jézus Urunk önfeláldozó cselekedete, áldozati halála által, az Ő áldozatának tudatosítása és elfogadása által!
Ez az isteni hármas kegyelmi ajándéka számunkra: hogy annyi bűn és vétek, aljasság és gonoszság elkövetése után, melyet felhalmoztunk, mégis megadják nekünk az Isten előtti megigazulás, tisztára mosatás lehetőségét.
Mert a valóság az, hogy a mi „jó cselekedeteink” olyan messze vannak a tökéletestől, hogy azok által soha, de soha nem tudnánk igazzá és elfogadottá válni a Szent Isten előtt.
Ézsaiás próféta így fogalmazott e helyzet kapcsán: „Mindnyájan tisztátalanokká lettünk, minden igaz cselekedetünk olyan, mint a szennyes rongy. Elhervadunk mindnyájan mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél.” (Ézsaiás 64:5)
Tehát bármennyire is iparkodunk a jót tenni, esendőségünkben egyszerűen a jót sem tudjuk tökéletesen tenni. Ezért fogalmaz ily erőteljes képtársítással Ézsaiás: Isten szemében minden jó cselekedetünk csak olyan, mint a „szennyes rongy”. Hiszen a kezdeti tökéletes állapotunktól (melyben Ádámnak és Évának volt része) oly mélyre süllyedtünk az évezredek alatt szellemileg, lelkileg, és annyira eltávolodtunk az isteni értékrendtől, hogy a jónak vélt cselekedeteink is át vannak itatva bűnnel: magamutogató, öncélú jótékonykodással, mások előtt való tetszelgéssel, jóságosnak feltüntetett hivalkodással, alakoskodással, kétszínűséggel… Ez pedig Isten előtt visszataszító, mint a „szennyes rongy”.
Pál apostol így magyarázza tovább történelmünket: „De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője, a Szentlélek által”. (Titusz 3:4-5)
A jó cselekedetek nem hozzák el számunkra az üdvösséget, tehát az Isten előtti megigazulást, hanem majd annak lesznek a jelei, hogy újjászülettünk. Az őszinte jó tettek sem az üdvösség okozói, hanem annak bizonyítékai, hogy Jézus megváltásába vetett hitünk által, majd a Szentlélek életünkbe érkezése által újjászülettünk, ezáltal bűneink eltöröltettek, és új, szellemi-lelki emberré váltunk!
Noha a „cselekedetek általi üdvösség” elterjedt nézet, a Biblia szempontjából ez nem helytálló. A Biblia bőséges bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az üdvösség egyedül kegyelemből van, egyedül hit által, és egyedül Krisztus által: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Efézus 2:8-9).
Tehát Isten előtt megigazulni, tisztának lenni, bűntelennek lenni csakis Jézus áldozatába vetett hit által lehet, mely hit és tudat nagyon is valós, és elképesztő jellemátformáló belső átalakulási folyamatot indít el bennünk: Isten jósága és Jézus mérhetetlen áldozata arra sarkall minket, hogy szívünk legmélyéből, őszintén és töredelmesen megbánjuk Isten előtt bűneinket, és egész életünket, életünk minden területét Jézusra bízzuk, hogy vegye át Ő életünk felett az irányítást. Ez az önátadás. Ha ezt őszintén valljuk és kérjük Égi Atyánktól és Jézus Urunktól, akkor Jézus megküldi nekünk a Szentlélek Isten csodálatosan hathatós jelenlétét az életünkbe. S innentől kezdve számítunk újjászületett keresztényeknek – tehát igaz keresztényeknek.
Pál apostol így fogalmaz eme csodálatos állapot kapcsán: „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Rómabeliekhez 5:1)
Így válunk megigazulttá és elfogadottá a Mindenható Szent Isten előtt.
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet, melyek arról szólnak, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata és a Biblia szerint. YouTube csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
