A szankciók működnek, az Oroszország elleni szankciókra szükség van, szajkózza rendre az Európai Unió és a megfelelési kényszerben szenvedő, saját népüket fenntartások nélkül tönkretevő tagállamok. Azt ugyan nem teszik hozzá, hogy ha beledöglünk is, pedig így már több igazságtartalma lenne a kinyilatkoztatásnak. Nos, a szankciók valóban működnek, mert vannak, akik remekül profitálnak belőlük…
Ezt bizonyítja a The Wall Street Journal című neves amerikai gazdasági lap hosszú elemzőcikke is az Oroszország elleni szankciókról és az annak következtében kialakult energiaválságról. A cikkben is megállapítást nyert a világ értelmesebb része által többször hangoztatott tény, miszerint az európai energiaválság egyik nagy nyertese az amerikai gazdaság.
Mint a továbbiakban írják, a megsemmisítő gázáraktól sújtott, acélt, műtrágyát és más alapanyagokat gyártó európai vállalatok a kiszámíthatóbb energiaárak és a masszív kormányzati támogatás miatt az Egyesült Államokba helyezik át tevékenységüket. S míg az energiaárak ingadozása és az ellátási láncok tartós problémái az ipari termelés leépülésével fenyegetik Európát, Washington számos ösztönzőt hozott létre a gyártás és a megújuló, környezetkímélő energia támogatására.
Mindezek mellett az amerikai gazdaságnak sikerült jól kijönnie a koronavírus-válságból és nagyon jó kilátások elé néz, szemben Európával, melyet destabilizált a háború.
A Wall Street Journal által idézett közgazdászok arra figyelmeztettek, hogy a Kanadától az Egyesült Államokon át Katarig terjedő földgázkitermelők középtávon nehezen tudják majd teljes mértékben pótolni az orosz gázt Európa ellátásában. Márpedig akkor a kontinensnek – legalábbis a gáz esetében – magas árakkal kell szembenéznie még 2024-ben is, így az európai feldolgozóipart érő károk tartósnak bizonyulnak.
A kinek az érdeke kérdésre tehát meg is lenne a válasz, amit alátámaszt az is, hogy ha visszatekintünk a történelemre, láthatjuk, hogy az USA csak akkor és ott avatkozott be (illetve robbantott ki konfliktust) a politikai történésekbe, ahol az a saját jól felfogott érdekeit szolgálta.
De ha már az érdekeknél tartunk, felmerül a kérdés, mi lenne Európa érdeke, amivel szöges ellentétben miért jó az Európai Unió döntéshozóinak, ha a béketárgyalások szorgalmazása helyett újabb és újabb fegyverszállítmányokkal és szankciókkal szítja tovább a konfliktust?
Európa népének biztosan nem jó, mert belerokkan, az EU vezetőinek viszont…, nos ez jó kérdés. Annak ellenére, hogy a szellemi képességeikről nincs túlságosan jó véleményünk, gyanítható, hogy Európa tönkretételében nem kizárólag a hülyeségük, még csak nem is a Zelenszkij iránti feltétlen odaadásuk játszik döntő szerepet. Hogy milyen érdekek mentén éri meg nekik térdre kényszeríteni Európát, arra talán a jövő megadja a választ, csak az a baj, hogy azok a károk, melyeket okoznak, addigra már visszafordíthatatlanok lesznek és nem az ő, hanem a mi bőrünkre mennek.
(NZS/Felvidék.ma)
