Minden nap elhaladok a felújítás miatt elkerített budapesti Lánchíd mellett. Azért, hogy a híd szerelmesei ne nélkülözzék az átkelő jelképét az oroszlánokat, a Lego cég azonos méretarányban, 850 ezer kocka felhasználásával építette meg Marschalkó János szobrászművész leghíresebb alkotásának egy pontos mását. Az új kreáció annyira népszerű lett, hogy egy őrült fel is akarta gyújtani, szerencsére a nemes (műanyag) vadban nem esett nagyobb kár. Az állatok királyát körüljárva végiggondoltam, milyen zenei művekben is szerepel oroszlán, illetve hol van utalás a fenevadra.
A prímet mindenképpen Saint-Saëns Az állatok farsangja című, tizennégy darabból álló Zoológiai fantáziája viszi, annak is az első tétele: Bevezetés és az oroszlán királyi indulója. A francia mester egy zenei tréfának, paródiának szánta a kompozíciót, a vonósok hangjára vonul be a termetes jószág, később pedig a zongora mély hangjai imitálják bősz üvöltését.
Könnyebb vizekre evezve, az Oroszlánkirály című amerikai rajzfilmmel folytathatom. Az 1994-ben bemutatott mozi zenéje igazi mestermű, olyan művészek fémjelzik, mint Hans Zimmer és Elton John. Az utóbbi neve az előadók között is felbukkan. A döntnökök is nagyra értékelték a muzsikusok munkáját, többek között két Oscar-díjjal is jutalmazták. Azóta a filmen generációk nőttek fel, és népszerűsége azóta is töretlen.
A legismertebb világslágerek között az Oroszlándal (The Lion Sleeps Tonight) is páratlan sikert könyvelhetett el. Szerzője az 1920-as években Solomon Linda dél-afrikai zenész volt, az első hangfelvétele 1939-ben, Johannesburgban készült. Magyar szövege így kezdődik: „A dzsungelben, a rengetegben, alszik már az oroszlán.” A világsiker veszekedésbe torkollott: évtizedes harc indult a jogokért, mindenki meggazdagodott belőle, kivéve a szerzőt.
Az oroszlán, mint a bátorság jelképe a klasszikus operairodalomban is felbukkan. André Grétry francia zeneszerző Oroszlánszívű Richárd címmel írt daljátékot. A legendás angol királynak emléket állító művet 1784-ben mutatták be Párizsban. Egyszer hallottam a rádióban, egészen élvezhetőnek találtam. Manapság ritkán játsszák, viszont Lauretta áriája halhatatlanná vált, mivel Csajkovszkij A Pikk dáma című operájában használja fel a második felvonásban, amikor az öreg grófnő nosztalgiával gondol párizsi fiatalságára.
Köztudott – Szent Márk nyomán az oroszlán – Velence jelképe. Verdi Otellójának harmadik felvonásában a tömeg Velence oroszlánjaként élteti a hadvezért. Ezalatt Otello már kétségeitől gyötörve, ájultan fetreng, az intrikus Jago gúnyosan rúg bele a magatehetetlen férfiba: „Íme az oroszlán”. A függöny legördül, a néző már érzi a végső drámát.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma