„Kedves magyar szülők, akik szlovák iskolába íratjátok a gyerekeiteket! Duray Miklós másfél évet ült börtönben azért, hogy a magyar gyerekek magyar iskolába járhassanak. Sokatok éppen akkor, 1982–85 között született, amikor ez történt. És sokatok azért járhatott magyar iskolába, mert ő beleállt ebbe.”
Ennyi! – mondhatnánk, s ezzel nemcsak egy egész kor kórtünetének lényegét merítenénk ki, de egy kitűnő cikk legfőbb mondanivalóját is, mely Vésey Kovács László tollából jelent meg a pestisracok.hu-n. Duray Miklósról életében, és most már halálában is nagyon sok írás, cikk, vélemény, az általa nem túlságosan kedvelt okostelefonok korszakának beköszönte után pedig közös „szelfi” készült. Akit érdekel az élete, munkássága – szavakban és képekben – az személyes oldalát, a duray.sk-t lapozza át, akinek azonban csak 10 perce van egy egész életmű esszenciájának áttekintésére és – ez a cikk szerzőjének bravúrja – megértésére, az mindenképpen VKL cikkét olvassa el.
Kulcsmondatok szerepelnek benne, olyanok, mint a bevezetőben, de a közép-európai gondolatiságról éppúgy, mint a nagy felvidéki magyar mocsárról, alias pártpolitikáról. És arról is, hogy a Duray Miklós emberi, politikai, erkölcsi tőkéjéből a felvidéki magyar közösség miért nem tudott hasznosítani semmit, hanem „úgy, ahogy volt, elengedte a szélbe”.
Azt is írja a nagyszerű cikk, hogy „Duray Miklós merte elsőként kimondani 2002-ben, a Kossuth téren: „A Felvidék veled van, a Felvidék téged támogat, Viktor.”
Hogy ez fordítva is mennyire így van, arra a 2010-ben bekövetkezett fordulat óta folytatott nemzetpolitika az élő bizonyíték, a megújuló óvodák, iskolák, intézmények – megmaradásunk alapkövei. Évről évre – nemcsak a „hét bő esztendőkben”, hanem akkor is, amikor egyébként nagyon kutya idők járnak, mint például mostanság. Mégis, valahol mélyen fáj jelen sorok írójának, hogy a kortárs magyar politikai élet élő legendájának az egyébként rendkívül tartalmas és forgalmas közösségi oldalán hiába keresi a megemlékező sorokat az immár öröklétben élő legendáról, egykori harcostársról…
De ez csupán egy magánjellegű kitérő. A lényeg ITT olvasható.
(szd/Felvidék.ma)