Minden évben január utolsó vasárnapja a leprabetegek világnapja. Ebből az alkalomból emlékezünk meg Árpád-házi, ha úgy tetszik magyarországi, netán türingiai szent Erzsébetről, akinek neve elválaszthatatlan a középkori Magyarországon is előforduló leprától.
Szent Erzsébet 1207-ben született Sárospatakon. Mint lehetséges születési hely, Pozsony mellett Óbuda is szerepel. Testvére, a későbbi IV. Béla 1206 novemberében született, ezért Szt. Erzsébet pontos születési dátuma a mai napig vitatott. Budán keresztelték meg, négyéves korában Türingiába került, mert a kor szokásainak megfelelően Hermannal, a Türingia tartomány gróf fiával jegyezték el. Ez a magyar történelemben Merániai Gertrúd néven ismert édesanyja kívánsága volt. Eisenachba, illetve Wartburgba érkezett, a tartomány grófja és annak hivő felesége gondoskodtak Erzsébet neveléséről.
1213-ban nagyon szomorú hírt kapott Magyarországról: édesanyját megölték. Ezt a történetet Katona József dolgozta fel Bánk bán c. drámájában, melyet később Erkel Ferenc zenésített meg. Erzsébetnek rémálmai voltak. A vőlegénye Hermann, 1216-ben, 19 éves korában váratlanul meghalt, helyére öccse lépett, Lajos, a kedves játszópajtás. 1221-ben fényes esküvőt tartottak Eisenachban. Három gyermekük született: Hermann (1222. március 28.), Zsófia (1224. március 20.) és Gertrúd (1227. szeptember 29.) 1222-ben „utólagos nászútra” visszalátogatott férjével Pozsonyba; csak itt ismerte meg édesanyja meggyilkolásának tragikus történetét.
Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árvák részére, szegényeket segített. Először Gothában. Majd a második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított Eisenachban, ahol maga is részt vett a betegápolásban. 1225-ben Lajosnak II. Frigyes német-római császár vazallusaként, hadba kellett indulnia. Erzsébet vette át a tartomány kormányzását.
Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta az élestárakat, a szegényeket élelmezte. Maga mértéktartóan élt. A családtagok aggódva nézték „pazarlását”. Férje azonban melléje állt, visszatértekor mindent jóváhagyott.
II.Frigyes a megkoronázásakor ígéretet tett III. Ince pápának egy újabb keresztes hadjárat indítására. Ez a tartománygrófot, Lajost is érintette. Erzsébet maga varrta fel a keresztesek jelét férje ruhájára. Ettől kezdve gyászruhát hordott. Lajos 1227. szeptember 11-én a táborban kitört pestisben elhunyt. Így a szeptember 29-én született kislányát, Gertrúdot már nem ismerhette meg.
Lajos öccsei, Raspe, Henrik és Konrád keményen bántak Erzsébettel. A 20 éves özvegyet megfosztották vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől. Ő maga eltávozott három gyermekével Wartburgból. Fonással tartotta fenn magát, gyermekeit a megmaradt ékszereiből neveltette. Édesanyja testvére, Eckbert, bambergi püspök befogadta Pottenstein várába, és Erzsébetnek az újra házasodást javasolta. Frigyes császár meg is kérte a kezét, ám Erzsébet nem akart újabb frigyre lépni. Rövid időre még visszatérhetett Wartburgba, ám a család javaslatára Marburg an der Lahnba költözött. Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett, ettől kezdve egyszerű szürke köntöst viselt. Bár apja, II. Endre király többször hívta, azonban gyermekei neveltetése miatt nem tért vissza Magyarországra. Segítette az elesetteket, árvákat, egyedülállókat. Saját egészségét sem kímélte.
1231-ben, halálakor koporsóját a német császár és hét választófejedelem vitte. Sírja mellett számos csodás esemény történt. IX. Gergely pápa avatta szentté 1235-ben ugyanott, ahol 7 évvel korábban Assisi Szent Ferencet. A szertartás a pápa prédikációjával végződött. Beszédének szövege ugyanaz lehetett, amit a pápa Kasztíliai Beatrixnek küldött az ezt követő napokban. Ebben összefoglalta Erzsébet nemes cselekedeteit és követendő példaként állította őt Beatrix elé. Marburgi sírja fölé 1236-ban elkezdték építeni a Szent Erzsébet-templomot, mely 1283-ban készült el.
Magyarországon IV. Béla, másodszori honalapitó, Kápolnán építtette testvére tiszteletére az első templomot. A királyi Magyarországon, Szent Erzsébet tiszteletére szentelt székesegyházak közül a kassai dóm a legismertebb. Tiszteletét a türingiai német bányászok hozták el hazájába. A Marburg an der Lahnban lefolytatott szentté avatási per (1231–1235) aktáinak tanúsága szerint, kevesebb mint öt hónap telt el Erzsébet halála és a sírjánál történt első csoda között, ami hírének gyors elterjedését bizonyítja. A csodás gyógyulásról szóló beszámolók többsége 50–100 kilométeres körzetből érkezett.
A Német Lovagrend nevében Türingiai Konrád, Erzsébet sógora vállalta magára a szentté avatási ünnepség költségeit, és szintén a rend anyagi támogatásával kezdődött el a ma is álló marburgi Szent Erzsébet-templom építése, mely Németország egyik legszebb gótikus temploma. Az ünnepélyes szentté avatásra a perugiai Domonkos-rendi kolostorban került sor 1235 pünkösdjén, majd ezt követően az Erzsébet-tisztelet elterjedt a közép-itáliai domonkosok körében.
A 13. sz.-i magyarországi és csehországi Erzsébet-kultusz is részben a Domonkos rendhez köthető. V. István király lánya, Mária királyné révén kultusza átterjedt a 14. sz.-i Nápolyra is: valószínűleg ő volt a megrendelője a nápolyi Santa Maria Donna Reginában található, Szent Erzsébet életét bemutató falképciklusnak is.
Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba, temetésének napjára, november 19-re. Az 1969-es naptárreform alkalmával ünnepét visszatették november 17-re, halálának napjára. Magyarországon azonban maradt az eredeti napon. 2007-ben az egész világon megemlékeztek róla.
Európában és Németországban, de másutt is, számos kórházat, iskolát, óvodát es alapítványt neveztek el róla.
A felvidéki bányavárosok templomaiban sok festmény látható erről a szentről. Mind a katolikus, mind az evangélikus egyház tiszteli, nevét a leprások ápolásával kapcsolják össze.
Idősebb Hans Holbein (1465?-1524) híres oltárképe egy ápolási jelenetben örökítette meg, amely ma a müncheni Pinakothekának egyik legismertebb nevezetessége. A képnek esztétikai, művészettörténeti leírásától eltekintünk, de orvosként megjegyezzük, hogy a képen látható a szent lábainál guggoló három leprás beteg feje. Erzsébet bal kezével egy kancsóból – valószínűleg – bort tölt az egyik poklos csészéjébe. A képet orvosi szemmel nem kisebb egyéniség értelmezte, mint a híres német patológus, Rudolf Virchow, aki megerősítette, hogy a képen a szent lábainál három poklos látható; mind a három a betegségnek előrehaladott stádiumában van. Virchow érdeklődése szent Erzsébet betegeket, elesetteket felkaroló tevékenysége iránt nem véletlen, hiszen jómaga is a szociális orvostan egyik úttörője volt.
A marburgi zarándoktemplom Németország legrégebbi gótikus szakrális épülete. Annak legtisztább formáját őrizte meg. A hesseni tartományi grófok temetkezési helyéül szolgált, a Német Lovagrend fontos temploma volt. A reformáció óta az evangélikusoké. Hivatalos megemlékezéseket is tartanak benne, valamint az egyházművészet jeles műemléke, amelyet évente több mint 10.000 látogató tekint meg, nem utolsósorban a szent sírja miatt. Az Elisabethkirche a klasszikus egyházzene egyik központja Németországban, számos koncertre kerül itt sor.
Makovitzky József
(Prof. emeritus Heidelberg és Freiburg)
