Nagy-Magyarország térképe mindig borzolja a kedélyeket, főleg azoknál, akik a múltat szeretnék végképp eltörölni. Márcsak azért is, hogy az 1920-as trianoni szégyenletes békediktátum utáni megcsonkított Magyarországot úgy mutassák be, hogy ez az ország mindig is ilyen kicsi volt, ilyen összezsugorodott állapotban.
Ám hiába erőlködnek, mert a nyelv, a kultúra mindig feltör a felszínre és minden rossz körülmény ellenére élni akar.
Mi, itt a Felvidéken, tudjuk mi volt a 2. világháború után, mit kellett megélnie és elviselnie az itt élő magyarságnak. De tudjuk-e, hogy a többi elszakított magyar területen mit éltek át, mit szenvedtek az ott élő magyar nemzettestvéreink, hogyan tudták fenntartani a nyelvet, a kultúrát?
Jó, ha mindezeket ismerjük, de nemcsak mi, hanem a felnövekvő nemzedék is.
A világháló egyfajta összekötő kapocs, melynek segítségével megismerhetjük más országokban élő nemzettestvéreink munkálkodását, tenni akarását, magyarságuk, anyanyelvük, kultúrájuk megmaradásának érdekében.
A világhálón megismerkedve, a mai Burgenlandban, Középpulyán élő Karal, született Miklós Violával, aki 1968 óta az Őrvidék magyarságának szíve, lelke, rájöttem, hogy a magyarságnak mindig voltak, vannak és lesznek világító lámpásai.
Karal Miklós Viola 1938. augusztus 8-án született Pozsony-Ligetfalun. A Burgenlandi Népművelődési Intézet meghívására, közvetlenül a „Prágai tavasz” előtt érkezett Burgenlandba, Középpulyára. Ott él és alkot, mint zongoraművész, zenetanár, grafikus, kivitelező és jelmeztervező, aki háromnyelvűségével szimbolizálja Őrvidéket, mert német, magyar és horvát nyelven jelennek meg gyermekdalai, zenés gyermekjelenetei, musicaljei.
Nagyon sokat tett és tesz annak érdekében, hogy a magyarok által lakott Burgenlandban a magyar szó, a kultúra fennmaradjon.
Így vall gyermekkoráról:
„A magyar szót otthon, a családban tanultam, mert magyarul beszéltünk. Apám magyar volt, anyám pedig horvát származású. A ligetfalui szlovák nyelvű elemi iskolába jártam, mert a 2. világháború után Csehszlovákiában nem volt magyar iskola. A családban magyarul beszéltünk. Apám megismertette velem a magyar történelmet, hiszen családi könyvtárunkban megtalálhatók voltak a magyar történelem és a magyar irodalom remekíróinak könyvei. Ezek által ismerkedtem meg szülővárosom, Pozsony és Pozsony-ligetfalu történetével és a klasszikus magyar írók műveivel. Ez által szívtam magamba a magyar kultúrát dacára annak, hogy szlovák iskolába kellett járnom. Amikor Pozsonyban megnyílt a magyar iskola, szüleim beírattak a középiskola magyar osztályába, hogy jobban el tudjam sajátítani az irodalmi magyar nyelvet és ismereteimet a magyar kultúrkörből is bővíthessem. Így lettem kétnyelvű, szlovák és magyar, majd később német.
Zenei irányultságom már korán megmutatkozott és így a zene világában képeztem tovább magam. Mindez mellett vonzott a rajz, a grafika és a szobrászat is. A konzervatóriumot német nyelven végeztem, de meg kell hogy mondjam Bartók Béla művei is benne voltak a képzésprogramban.
A zenei életbe igazándiból burgenlandi tartózkodásom alatt vetettem bele magam, amely a Liszt koncertekkel kezdődött Doborjánban. 1969-ben Liszt Ferenc születésnapján, a zeneszerző szülőhelyén szerveztük a koncerteket. Liszt Ferenc halálának 100. évfordulójára „Liszt Ferenc és kora” témában több mint 100 rajzot készítettem, melyekből a Nemzetközi Liszt Társaság 300 mappát nyomtatott ki, 5 Liszt-portréval. A képek vándorkiállításokon szerepeltek osztrák, magyar és német helyszíneken /Felsőpulya, Ruszt, Bécs, Léka, Győr, Bad Neustadt stb./ Doborjánban, a zeneszerző születésének a 200. évfordulóján újabb koncert-sorozatot szerveztünk.
Mint zongoratanár elvállaltam a magyar órák levezetését is az időközben létrejött Közép-burgenlandi Kultúregyesület támogatásával. Ekkor kezdtem el egyszerű gyermekdalokat komponálni, melyek által a magyar nyelv tanítása sokkal könnyebb volt, hiszen énekléssel játékosan, ritmusosan gyakorolhatták, fejleszthették a gyermekek magyar nyelvtudásukat. A gyermekek így szerették meg a magyar órákat, a magyar szó szép hangzását a beszédben is. Így lett a célom és a mottóm: „Dallal a nyelvhez!” mely által fokozatosan születtek meg a dalos könyveim. Ezekből a gyermekek szívesebben tanultak magyarul, hiszen ízléses és szépen illusztrált daloskönyvek születtek. Lévay Erzsébet író, költő és zenetanárnővel, valamint Őszi Zoltán grafikus művésszel együtt adtuk ki a dalos könyveket CD melléklettel. Később több közös munkánk is megjelent, mint a zongora és dalos könyvek, kifestő rajzokkal bővítve, többségük CD-melléklettel kiegészítve.
A Burgenlandi Magyar Rádióban is dolgoztam szabad munkásként 15 évig. Nagyon sok felvételt készítettem az anyaországi magyarokkal, főleg Budapestről, a Tájszólam Egyesület vezetőjével Bakos Mártával, aki a felvételeim által konzerválta az őrségi magyar tájszólást. Mindezt az utolsó pillanatban sikerült megvalósítani az idős őrségi magyarokkal, akik még beszélték ezt a tájnyelvet. Ha ezt akkor nem tettük volna, akkor nem őrződött volna meg az utókor számára. Egy ideig a Közép-burgenlandi Magyar Egyesület vegyeskórusát is én vezettem, ahol mindig magyar dalokat adtunk elő. Nekik írtam a Burgenlandi Magyar Himnuszt, mely többször is szerepelt a repertoárjukban. Amikor az egyik Kufsteini Konferencián ez a himnusz felhangzott, majd utána megszólalt az Erkel Ferenc által írt Magyar Himnusz az én zongorakíséretemmel, a hallgatóság közül sokan meghatódtak és a könnyeiket törölgették. El kell hogy mondjam, nemcsak zenei vonalon igyekeztem az itteni magyarságnál támogatni a magyar szót, a magyar kultúrát, hanem képzőművészként a grafikáimmal, rajzaimmal is. Minden régi, szalmafedelű épületet, falurészletet, idős emberek portréit, vagy munka közbeni tevékenységét is megörökítettem, lerajzoltam.
Férjem pedig, aki középpulyai volt, haláláig mesélte a régi, vidám, falusi történeteket, a gyermekkori emlékeket. Ezt lejegyeztem, majd a régi falu ceruza rajzainak képeivel illusztrálva, férjemmel együtt kiadattam“ A régi Pulya történetekben és képekben“ címmel. Ennek bővített kiadása A 100 éve Burgenland címmel, német nyelven lett kiadva. Úgy érzem, a könyvkiadás során felmerülő anyagi nehézségek ellenére is, érdemes volt a magyar szó fennmaradásáért dolgoznom, egy életen át. Így tudtam menteni az Őrvidék magyar népi, de klasszikus kultúráját is, a következő nemzedék számára. Visszatekintve az ötven évi munkámra, elmondhatom, öröm volt számomra minden egyes nap, hiszen a magyar kultúra, a magyar szó, a magyar zenei világ éltetője lehettem Őrvidéken, Burgenlandban, Ausztriában.“
Professzor Karal született Miklós Violának nagy hála és köszönet kitartó munkájáért, amit a magyar szó, a magyar kultúra fennmaradásáért tett 50 év alatt, az Őrvidéken, Burgenlandban.
Karal Viola gyermek musicaljének, a „Valósággá vált álom“ – nak 2012-ben volt a premierje, melyet a felsőpulyai új középiskola tanulói magyar, valamint német nyelven adtak elő. A darab kosztümjeit, színpadi díszleteit is Karal Viola tervezte.
1996-ban megkapta a Burgenlandi Becsületrendet.
„GRENZWENDE 1989 – A nagynap“ c. musical elnyerte az Innovativ Nyelvi Projektek Európai Minőségi Bizonyítványát. A nehéz témát, „a vasfüggöny lebontása – gyermekek számára“, zenés mese formájában dolgozta fel az alkotó. Ennek bemutatója 2010-ben volt. 2011-ben a „Dalolj velünk!“ című háromnyelvű énekeskönyvvel elnyerte a Theodor Khery által alapított Burgenland-díjat.
(Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma)
