A legutóbbi közvélemény-kutatási eredmények szerint a 2023 szeptemberi parlamenti választások győztese vagy a Smer vagy a Hlas lesz, együtt vagy negyven százaléknyi vokssal rendelkeznek. A harmadik erőnek az előrejelzések szerint a liberális Progresszív Szlovákia látszik, 8,5–11 százalékkal.

Innen kezdve pedig az 5,5–7,5 százalék között lebegő pártok sora érkezik, mégpedig a SAS, az OĽaNO, a KDH, a Sme rodina, valamint a „néppártosodni igyekvő” helyi ultrák, a Republika. Aztán jönnek az 5 százalék alatt mért szlovák pártok, az SNS, Kotleba és társai. Ebben a sávban mérik a magyarok, régiók és nemzetiségek formációját, a Szövetséget is. A fenti felsorolás célja a rövid összegzés. Eltekintek attól, hogy a hibahatárokat, az esetleges anomáliákat vagy az egyes közvélemény-kutatók eltérő méréseit elemezzem, nem ez a célom, sokkal inkább egy jelenségre akarom felhívni a figyelmet.

A szlovákiai politikai élet mai állása, hogy a kormányzati, azaz a konzervatív, liberális és populista oldalon eluralkodott a totális káosz. A jelenlegi zűrzavart elrettentő oktatófilmbe illő módon hozta össze a kormánykoalíciót létrehozó négy párt. A politikai káoszban is jellemző, hogy az egymás gravitációs terében lévő elemek nem vonzódnak egymáshoz. Ezt az alapfelismerést nem sikerült Dzurindának észlelnie, aki a jobbközép pártok erőterébe egy újabb, ön- és integráló célú politikai pártot hozott létre.

Nyilván mindenki emlékszik, hogy Dzurinda és kormánya legnagyobb sikere az EU- és NATO-csatlakozás volt, a mečiari idők után az ország fellélegezni készült, de jöttek a korrupciós botrányok. Dzurinda a 2012-es választásokon szerepelt le igazán, hiszen volt miniszterelnökként csupán 27 ezer szavazatot kapott, a később mindenhol megforduló, de nála induló Lucia Žitňanská több mint 100 ezer karikát hozott. Dzurindát az Európai Néppárt háttérintézményének élére „menekítették” ki. Sűrűn össze lehetett vele futni Brüsszel belvárosában az elmúlt években.

És mint kiderült, Brüsszel feladatot szánt neki hazájában (mint Donald Tusknak is Lengyelországban). Idén elérkezett a pillanat, hogy a régi öltönyt leporolva újra politikai tényező legyen Szlovákiában. Neki kéne egy fedél alá terelni az Európai Néppárt égisze alá besorakozott szlovák politikusokat. Véleményem szerint a brüsszeli elképzelés nem lesz sikeres, mert a múltba még a politikában sem lehet csak úgy visszalépni! Dzurinda pedig a múlt, és nem a jövő. Dzurinda kezdeményezése egy dologra lesz jó, mégpedig arra, hogy a jobbközép gravitációs térbe újabb taszító elemet hozzon, mely végeredményként akár több párt „épphogy csak bejutási” esélyeit ássa alá.

A keleti filozófiák szerint az avatár szellemi lény testet öltése. Politikai avatárként viszont az SDKÚ 1998-as szellemisége nem ölthet testet a 2023-as Kék Koalícióban. Dzurinda már nem a remény, inkább a pillanatnyi jobbközép reménytelenség testet öltött szelleme, azaz politikai avatárja.

(Őry Péter)