Vannak ismerőseim, akikkel koncerteken szoktam összefutni. Nemrégiben egy ilyen ismerősömről mesélték az éberhardi Csemadok-tagok, hogy a hidasi Lidl-ben dolgozik (ez nem a reklám helye). Meg is álltam ott egy márciusi napon, mikor Pozsonypüspökiről autóztam haza felé, gondoltam, ha már útba esik, megejtem bevásárlásomat.
Az üzletbe lépve a vevők nagyjából 80 százaléka magyarul beszélt egymással, ismerősként üdvözölték egymást. Az jutott eszembe, talán a régi éberhardiak járnak ide vásárolni, hiszen nagyon közel van hozzájuk az üzlet.
Gondoltam, míg válogatok, elintézek egy telefont, magyarul beszéltem, volt aki rám köszönt, magyarul. Bevallom, nem tudom, ismerjük-e egymást az illetővel, ha igen, ezúton is elnézését kérem, hogy nem ismertem fel.
Eszembe jutott, talán itt lesz Mária, akivel sokszor találkozunk többek között Vadkerti Imre koncertjein. De nem így történt, gondoltam, talán épp nincs ügyeletben, talán máskor nagyobb szerencsém lesz.
De nem lesz ilyen szerencsém.
Néhány napja kaptam tőle egy üzenetet, amiben megírta történetét, melynek forgatókönyve a felvidéki magyarok körében már ismert néhány történetből.
A hölgy van annyira intelligens, hogy aki szlovákul szól hozzá, azzal szlovákul beszél, de mivel sok magyar jár oda bevásárolni, aki magyarul üdvözli őt, annak magyarul válaszol. És ennek így is kellene lennie, gondoljunk csak bele nagyszüleink meséibe, akik arról beszéltek, hogy a szatócs zsidó annyi nyelven beszélt, ahány nyelvű vásárló járt hozzá, úgy érezte, így jobban megbíznak benne a vásárlói. Igen ám, de azóta sok víz lefolyt a Dunán és zsidó kereskedők sincsenek már, sajnos.
Ha lennének, példát mutathatnának az üzletek vezetőinek.
Azok pedig ahelyett, hogy az ilyen értékes eladókat elbocsájtják, inkább még jobban megfizetnék, hiszen ritka az olyan kincs, aki anyanyelvükön tud szólni a vevőkhöz.
Mária elpanaszolta az üzenetben, hogy a hidasi Lidl-ből azért küldték el őt, mert magyarul beszélt. Előbb csak figyelmeztették, de ő továbbra is magyarul szólt a magyar vevőkhöz, mert számára ez a természetes. Az üzlet vezetőjét, vagy a többi eladót ez irritálta, és a vége az lett, hogy ez a kedves hölgy munkanélküli lett.
Amikor az esetet elmondtam éberhardi ismerőseimnek, csodálkoztak, ők ugyanis kifejezetten örültek neki, hogy volt ott magyar eladó, nem azért, mert nem tudnak szlovákul, hanem azért, mert az anyanyelvén az ember mindig szívesebben beszél, mint egy idegen nyelven.
Máriával nem sokkal azt követően, hogy megírta a történetét, találkoztunk is, mosolygott, és
azt mondta, kiáll a magyarsága mellett, így tettek ősei is, akik nem reszlovakizáltak, vállalva a meghurcoltatást.
De meddig tehetik ezt velünk a szülőföldünkön, ahol az őseink évszázadok óta békében éltek?
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
