A világ magyarsága, éljen bárhol is a világon, büszke megilletődöttséggel emlékezik meg március idusán az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeiről, bátor hőseiről. Nem volt ez másként a Felvidéken sem, s az ünnepi megemlékezéseket a hagyományokhoz híven ezúttal is csokorba gyűjtöttük. Cikkünk folyamatosan frissül.
***
Mert vannak „őrzők”, vigyázók a strázsán! – Révkomáromi óvodák és iskolák főhajtása az 1848-as márciusi ifjak emléke előtt
Bizonyára sokan és sokat fohászkodtak, hogy sem egy újabb járvány, sem egyéb hátráltató körülmény nem jött közbe, így idén újfent megrendezésre kerülhetett a helyi óvodák és iskolák hagyományos március 14-i ünnepi műsora.
A népes szereplőgárdát és az Egressy Béni Városi Művelődési Központ (600 férőhelyes) színháztermét megtöltő közönséget a szervezők – a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjai és Tanárai Baráti Köre és az Egressy Béni Városi Művelődési Központ – nevében Langschadl István, a Baráti Kör elnöke üdvözölte; egyben felkérte Keszegh Bélát, Komárom város polgármesterét köszöntőjének elmondására. A köszöntőben felmerülő kérdésre: miért kell emlékeznünk a márciusi ifjakra ennyi év távlatáról is, a válasz lényege: mert összefogásuk, hősies helytállásuk ma és a következő nemzedékek számára is példaértékű.
A polgármester úr köszöntőjét követően, az est műsorközlője, a másodikos iparista Molnár Adorján állt a mikrofon elé, aki a fellépők műsorát felvezető szövegek által, dicséretre méltó szép magyarsággal tolmácsolta a műsort adók „üzenetét”. Elsőként a Tulipán Óvoda kis növendékei mutatták be „Márciusi harangok szava” című kedves műsorukat. Mint azt a műsor készítői: Hernádi Füsi Katalin, Michalič Szilvia, Vörös Bathó Éva megfogalmazták: egy kis játékcsokor – csodás népi gyermekjátékaink: édes anyanyelvünk, szép magyar dalaink által közvetítjük „nemzetünk összetartó erejét, magyarságunk szeretetét”. Mind az összeállítás, mind annak színpadi kivitelezése kiválóra sikeredett, hiszen úgy a fakardozó csákós huszárok, mint a táncos lábú kislányok láthatóan élvezték a „játéksorozatot”; szereplésükkel igazi ünnepi hangulatot teremtettek. A kicsinyek „nagy produkciója” nagy sikert aratott.
Bennem, az (az obsitos nevelőben) pedig a „látvány” Kodály Zoltán megszívlelésre méltó üzeneteinek egyikét idézte fel; miszerint: „A nemzetnevelés már az óvodában kezdődik. (…) Az óvoda nemzetnevelő hivatása: a tudatalatti magyarság alapköveit lerakni. (…) ezek szilárdságától függ az épület tartóssága. Az alapkövek közül három emelkedik ki: a beszéd, az ének, a mozdulat. A beszéd és az ének nemzeti jelentősége talán már eléggé köztudottá vált: a mozdulatról csak annyit, hogy nekünk nemzeti ügy a tánc is, mert, ahogy benne a magyar karakter kifejezésre jut, az valami eredeti és sajátos mással nem pótolható.”
Az óvodások műsorát az Eötvös Utcai Alapiskola tanulóinak háromrészes műsora követte. Az iskola egyesített két gyermekkara Molnár Ožvald Gabriella és Polák Lydia vezetésével huszárdalokat énekelt. Ezt követően az intézmény a 8–9. évfolyamos tanulóinak irodalmi műsorát láthatta a közönség, amelyet az iskola magyar szakos tanárai – Horváth Ambrus Zsuzsanna, Kaszab Réka, Molnár Belény Szilva – állították össze. A szép, tartalmas összeállítást a „nagyok“, méltó fegyelemmel, komolysággal adták elő; Majer Jázmin szép szólóéneke emelte a műsorösszeállítás fényét. Az alapiskolások nívós műsorát az iskola pedagógusa, a Juhász Andrea vezette CELŐKE néptánccsoport Összefogás című tánca zárta; kiérdemelt nagy sikerrel; tapsvihart kiváltva.
A következő fellépők a Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola diákjai voltak. „Az iskola első és második évfolyamának tanulói Mese a szabadságról címmel irodalmi-zenés összeállítással kedveskednek önöknek” szólt az üzenet. A műsorban részletek hangzottak el Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vass Albert és Taksonyi József műveiből, továbbá felcsendült a Harangok dala. A műsort összeállította Nagy Ágnes, az iskola magyar nyelv és irodalom szakos tanára. A szerény műsorfelvezetést gazdag műsorösszeállítás követte; jól felkészült, rátermett, kiváló szavalók és énekesek lélektől-lélekig ható előadásának tapsolhatott a közönség.
A következőkben – mondta a műsorközlő – fogadják szeretettel a Selye János Egyetem Tanárképző Karának, illetve a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, valamint az Óvónő- és Tanítóképző Tanszék hallgatóinak, nevezetesen Varga Rebeka, Zsidek Andrea, Zsákovics László (ének), Takács Csenge, Balog Maros (szavalat), Maczík Ferenc, Balog Maros (párbeszéd) – műsorát. A felkészítő tanárok: Csehi Ágota, az Óvónő- és Tanítóképző Tanszék docense, valamint Lőrincz Gábor, Keserű József, Simon Szabolcs, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tanárai. Felettébb színvonalas műsorukkal az egyetemisták is „kitettek magukért”!
Az ünnepi műsor Nagy Ferenc révkomáromi versmondónk Ady Endre Intés az őrökhöz című költeményének – a nézőtéren ihletett csendet kiváltó – előadásával fejeződött be. Az est minden egyes szereplőjének, s az őket felkészítőknek egyaránt kijár a köszönet és a dicséret! Már hagyománnyá válik, hogy az ünnepi műsort követően kerül sor a révkomáromi szobrászművész, Nagy János alkotásának, Egressy Béni – a Szózat, a Klapka-induló, a Nemzeti dal megzenésítője – szobrának megkoszorúzására is.
Befejezésül még egy, megszívlelésre méltó üzenet nagy tanítómesterünktől, Kodály Zoltántól. A visszatekintés címmel megjelentetett írásainak egyikében így emlékezett: „1914-ig minden nyarat külföldön töltöttem. Aztán 13 évig egyet sem. Mikor újra kezdtem kijárni, a határon mindig megjelent előttem egy mezítlábas, rongyos gyereksereg, egyik-másik hajdani galántai iskolatársam arcvonásaival. Kórusban kiáltották: Ne hagyj itt bennünket! (…) ezek hoztak vissza mindannyiszor, hiába csábított művelt országok könnyebb, nyugalmasabb, szebb élete. Ezek tartották bennem a hitet, hogy mindennek ellenére itthon is lehet és kell ilyen életet teremteni.”
Én úgy érzem, ez a csodálatosan szép este – az Őrzők a strázsán: a felkészült szereplők, a felkészítőik, a békét óhajtó: a nagy elődök művészetük által küldött: hitet adó, reményt keltő üzeneteit vágyó telt ház – szinte parancsba adja: hogy itt Komáromban, itt a Felvidéken, „…itthon is lehet és kell ilyen életet teremteni.”
(Stirber Lajos)
***
Március idusa Felsőszeliben
Az 1848/49-es magyar szabadságharc és forradalom kitörésének 175. évfordulóján a Csemadok Felsőszeli Alapszervezete és a faluban működő polgári szervezetek ismét találkoztak és a temetőben levő kopjafánál elhelyezték az emlékezés koszorúit.
A megjelenteket Végh Piroska, a szervezet alelnöke köszöntötte. A megnyitóban Renczés Ágoston elszavalta Petőfi Sándor: Négy nap dörgött az ágyú c. versét. A Rozmaring éneklőcsoport katonadalokat énekelt. Deák Béla, vezetőségi tag beszédében hangsúlyozta az összefogást, a magyarság megélésének fontosságát.
Az ünnepi megemlékezésen elhelyezte koszorúját a Csemadok helyi szervezete, a Széchenyi István Alapiskola, az iskola mellett működő Bercsényi Miklós Hagyományőrző csapat, az óvoda, a Csemadok Galántai Területi Választmánya, a Szövetség helyi és járási képviselete, a Nyugdíjasok Klubja, az egészségkárosultak helyi szervezete, a Galánta és Vidéke Polgári Társulás.
A koszorúzási ünnepség a Szózat közös eléneklésével zárult, majd az iskolások kultúrműsorával folytatódott a művelődési házban. A gyerekek színvonalas műsora is a szabadság és a béke, a szeretet és anyanyelvünk megőrzésének jelentőségét hirdette. (Mészáros Magdolna)
***
Kassán fejet hajtottunk 1848/49 hősei előtt
A Henszlmann Imre Történeti Társaság március 19-én, vasárnap délelőtt felkereste a kassai köztemetőben – március 15-e alkalmából – a megmaradt honvédsírokat. Egykor a helyi temetőkben 150 honvédsírt tartottak nyilván. Ebből a Rozálián húsz volt, mára 11 maradt. Ezeket a sírokat október 6-a táján szoktuk felkeresni. A köztemetőben hatnál tudtunk megállni. Két családi sírhelyről a rokonok rendszeresen eltávolítják a magyar trikolórt.
Forster Rezső (1833–1911) nyomdász volt 1848-ban. Történelmi szerepe abból állt, hogy Landerer Lajos nyomdájában kiszedte a Nemzeti Dalt. Ezzel megvalósult a sajtószabadság.
Ezután Wick Béla kanonoknak, a város legjelentősebb helytörténészének sírjánál róttuk le kegyeletünket, hiszen idén lesz születésének 150. évfordulója.
Majd a Maléter-kripta következett, mely nagyon lepusztult állapotban van. Ennek az az oka, hogy nem tudni, kinek a tulajdonát képezi. Addig pedig lehetetlen bármit is kezdeményezni. A sírbolt kulcsainak hollétéről sincs tudomásunk. Néhány családtag is szeretett volna ide temetkezni, de az elébb említett akadályok miatt ez jelenleg lehetetlennek bizonyult. Maléter Vilmos (1819–1896) gyógyszerész, nemzetőr pihen a sírboltban, akit túszként Krakkóba hurcoltak az osztrákok több kassaival együtt. Az ő unokaöccse volt Maléter István, akinek Pál fia 56-os honvédelmi miniszter vértanúhalált halt.
Brósz Jonát (1823–1893) ügyvéd 1855-ig nem folytathatta hivatását a forradalomban való részvételéért. Később a kassai evangélikus gyülekezetben fejtett ki áldásos tevékenységet. Bielek István (1831–1905) m. kir. erdőrendező főerdész hadnagyként szolgált nagyon fiatalon. Ők ketten egy sírboltban pihennek.
Klimkovics Gábor (1833–1891) nyugalmazott cs. és kir. kapitány a híres kassai vörössipkás zászlóaljban küzdött szintén fiatalon. Sírja egykor a megszüntetett Kálvária-temetőben volt, de még időben áthozták ide. Wodianer Márton (1825–1907) ügyvéd honvéd őrmesterként és tűzmesterként szolgált.
Az említett sírhelyek némelyike bizony nagyon méltatlan állapotban van. Kezdeni kellene velük valamit, mert néhány év múlva jeltelenül fognak elenyészni. (Balassa Zoltán)
***
Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,Te a népek hajnalcsillaga!…
Ünnepeltünk és emlékeztünk március 15-én Vízkeleten – az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulóján – arra a napra, amikor Pesten fiatal írók, költők, egyetemisták és értelmiségiek gyökeres változásokat, nemzeti-társadalmi megújhodást sürgettek. Emlékeztünk a márciusi ifjakra, akik Petőfi irányításával, az ő szavait idézve:„nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhába akarja öltöztetni.”
Az ünnepi emlékműsornak a helyi művelődési ház adott helyet, a nagytermet megtöltő közönséget Bodri Eleonóra köszöntötte. Az emlékműsort megnyitó, piros-fehér-zöld színben tündöklő óvodások kedves éneke és tánca, majd a helyi magyar alapiskola kisdiákjainak zenés-táncos-irodalmi előadása számtalan megható pillanatban részesítette az ünneplő közösséget. A gyermekek műsorukkal megjelenítették a színpadon a forradalmi hangulatot és örömet egyaránt. Az egybegyűlteket köszöntötte Kubík Roland, Vízkelet polgármestere.
A 2022-2023-as évre kihirdetett Petőfi Sándor-emlékév jegyében képes összeállítással kísért előadással tisztelegtünk lánglelkű költőnk, a márciusi ifjak vezéralakjának emléke előtt, bemutatva Petőfi rövid, ám rendkívül gazdag életútját és munkásságát, a hazaszeretetéből és szabadságszeretetéből fakadó emberi nagyságát, melyekért életét áldozta.
Az ünnepi műsor fényét emelte Tóth Barbara tanuló és Kiss Papp Tímea szavalata, valamint a Csemadok mellett működő Harmónia női éneklőcsoport fellépése, mely Bognár Sándor kíséretével Petőfi egyik legszebb, a Távolból című megzenésített versét adta elő, majd a közönséggel együtt Kossuth-dalokat énekeltek.
Az ünnepi műsor után a művelődési ház előtti kopjafánál folytatódott a megemlékezés, ahol a magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt koszorúzással, gyertyagyújtással és főhajtással rótták le kegyeletüket Kubík Roland polgármester és a helyi önkormányzat képviselői, a Csemadok Galántai Területi Választmánya és a Szövetség képviseletében Zupko Tamás, a Csemadok Vízkeleti Alapszervezete, a helyi óvoda és magyar alapiskola közössége az intézmények vezetőivel, valamint az egyháztanács képviselői vízkeleti fiatalok társaságában.
Az ünnepi megemlékezés nemzeti imánk, a Himnusz közös eléneklésével zárult. (Marafkó Mónika)
***
Nagymegyeren emlékeztek: Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés.
„Történelmi időkben emlékezünk meg a történelmi időkről. Mégis hiszem és remélem, hogy a jövő nem a háborúról, a hadakozásról szól majd, hanem a mielőbbi békéről. Most lesz újra méltó értéke a családnak, a szomszédnak, a barátnak és az otthonnak. Az 1848-as fiatalok példát mutattak a világnak szabadságszeretetből és küzdeni tudásból.”
Nagyszombatban is emlékeztek
Idén is megemlékeztek a magyar egyetemisták, egyetemi tanárok, nagyszombati és lélekben nagyszombati magyarok a városhoz kötődő csatáról. A 175 évvel ezelőtti 1848–49-es forradalom és szabadságharc téli hadjárata egyik jelentős epizódja volt az 1848. december 16-ai nagyszombati csata.
A régi temetőben található obeliszk előtt 14-én, kedden este hatkor gyűltek össze az emlékezők. Köztük Kiss Róbert nagyszombati általános helynök, kanonok, Csámpai Ottó és Morovics László egyetemi docensek, Zilizi Tihamér, a nagyszombati összejövetelek tíz esztendővel ezelőtti ötletgazdája, Földessy László Zséréről, Méhes Richárd a Via Mariae – Mária-út képviseletében Egyházgelléről, Babiczky András állandó tag Récsényből és mások.
A magyar himnusz eléneklése után Zilizi Kristóf elevenítette fel röviden a 175 évvel ezelőtti eseményeket. 1848. december 16-án délután fél ötkor Sossay császári és királyi tábornok megkezdte Nagyszombat ostromát. Túlerejével szinte teljesen bekerítette a várost. Aznap este 7 órára a városban véres utcai harcokig fokozódott a feszült helyzet. Így a várost védő honvédeknek csak két lehetőségük maradt: a kitörés vagy a fegyverletétel.
A várost védők a hős ellenállás alatt jelentős veszteséget szenvedtek: 98 halott és sebesült, továbbá osztrák fogságba került 8 tiszt és 790 fő a legénység részéről. Az osztrák csapatok 40 főt vesztettek. Mindennek ellenére azonban a nagyszombati csatában a lényeges túlerő ellenére a honvédsereg kitartóan, bátran és hősiesen küzdött, nem adva fel a végsőkig a harcot.
Kiemelendőek a nagyszombati csata névtelen hősei mellett példás tevékenységük folytán: Guyon honvéd ezredes, Pusztelnik honvéd alezredes és Mack honvéd tüzér őrnagy. Ezidőtájt Petőfi Sándor, aki éppen Debrecenben tartózkodott, versbe szedte és dicsőítette a hős honvédek tetteit. E vers hangzott el Zilizi Kristóf szavalatában A nagyszombati csata címmel.
1870-ben, 22 évvel később a város lakossága a csatában elesett honvédek tiszteletére emlékszobor állításába fogott. A színházkedvelők az 1870. május 1-jén a városi színházban játszott magyar és német nyelvű színdarabból befolyt összeget a szobor felállítására ajánlották fel.
Ünnepélyes leleplezésére 1871. október 15-én került sor, akkor még a város központjában. Az obeliszk az 1918-as cseh megszállás után a helyi régi temetőbe került. A felújított, aranyozott, cselekedetre buzdító szövege legyen a mai nehéz mindennapjainkban is irányadó: „nem e kő, tetteik hirdetik dicsőségteket.“
A csata felelevenítése után Kiss Róbert vikárius vezetésével elimádkozták a Miatyánkot és az Üdvözlégyet a hősi halottak, elesettek lelki üdvéért. Majd elhelyezték a koszorút a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület és a Nagyszombati Diákklub nevében.
Ezután átvonultak a Szent Ilona-templomba, ahol részt vettek a szentmisén. Róbert atya kiemelte, ma is ilyen önfeláldozó, kitartó, küzdő magyar és keresztény emberekre van szükség, hogy még sokáig megmaradjon, gyarapodjon a nagyszombati magyar közösség. (Zilizi Kristóf)
***
A forradalom lelke Petőfi volt
Vándorkiállítással egybekötött megemlékezést tartottak Illésházán a magyar forradalom és szabadságharc 175. évfordulója alkalmából.
Mészáros Erzsébet, Illésháza polgármestere köszöntőjében arról beszélt, hogy életben kell tartani a múlt emlékeit, mert általuk leszünk többek, büszkék arra, hogy egy hatalmas magyar nemzet tagjai vagyunk.
A megnyitó után a Nagymagyari Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola diákjai adták elő ünnepi műsorukat.
Őket Bohák Csaba követte, aki ünnepi beszédében kiemelte, hogy a március 15-i forradalomnak kétségkívül a 200 évvel ezelőtt született lánglelkű költő, Petőfi Sándor volt a vezére. Barátja Jókai, is úgy jegyezte le, hogy a forradalomnak „a lelke maga Petőfi volt”, akinek a március 15-i dicsőségnek „a visszfényéből csak egy eltévedt sugár” jutott.
Ahogy már hosszú évek óta szokás, Bohák Csaba beszéde végén egy környékbeli honvédról emlékezett meg, idén Udvarnoky Béla honvéd őrnagyról, akinek sírja az olgyai temetőben található.
Az ünnepség keretein belül a helyi Csemadok-alapszervezet nevében Hideghéthy Adrián mutatta be a a Szövetség a Közös Célokért társulás Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából létrehozott „Ahogy Petőfi szeretett…” című vándorkiállítását.
A megemlékezéssel egybekötött vándorkiállítás megtekintése után a résztvevők a helyi kopjafánál helyezték el az emlékezés koszorúit. (NT)
***
Megemlékezések, ünnepi műsorok, koszorúzások március idusán Szepsiben és a Bódva-völgye településein
A Csemadok Szepsi Alapszervezete szervezésében március idusán az iskolák pedagógusai, növendékei, a városi társadalmi, közösségi szervezetei, a különböző intézmények és egyházak tagjai együtt emlékeztek az 1848/49-es eseményekre a ravatalozó előtt felállított emlékoszlopnál. A megemlékezést, ünnepi műsort és koszorúzást az 1848/49-es események 175. évfordulója alkalmából tartották.
Az ünnepség a Kossuth-nótával vette kezdetét, Kováts Marcell kassai népzenész tárogatójátéka idézte fel az ünnepi hangulatot, majd az ünnepi műsor a Szepsi Asszonykórus és a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékeinek kultúrműsorával folytatódott. Gergely Papp Adrianna Kassai megyei képviselő beszéde után a történelmi egyházak elöljárói is szóltak az egybegyűltekhez. Igei üzenetet mondott Molnár Árpád szepsi református lelkipásztor, imát mondott Gábor Bertalan szepsi római katolikus esperesplébános. Dobos Zoltán városi képviselő idézte többek között a premontrei papköltőt, Mécs Lászlót, aki a Kirándulás elmaradt című versét a sok sírásra okot adó tény ellenére reménnyel fejezte be: „Újabb kirándulásról álmodunk, s elindulunk, ha kivirul botunk…” A verset Mécs László még 1930 előtt írta Nagykaposon.
„A megmaradásért mindig meg kell küzdeni. Hogyan? Miként? Nemzedékként, egyházként, népként – mit tehetünk? A megannyi kérdésre megannyi kérdéssel kérdezünk: valóban nincs már mondanivalónk, üzenetünk önmagunknak, egymásnak, szűkebb és tágabb pátriánknak? Nem vagyunk rabjai saját elképzelésünknek, becsvágyunknak? Tudva vagy tudatlanul, nem vagyunk meghosszabbított kezei valamilyen érdekcsoportnak? Valóban lesznek még unokáink, akik le fognak borulni hőseink sírhantjára? Merjünk kérdezni. Boldogok a kérdezők, mert választ kapnak. A válaszok lesújtóak. Helyzetünk kilátástalannak tűnik. Önámítónak. Igen, de csak addig, amíg csupán önmagunkban bízunk. Komolyan kell vennünk Szent István királyunk lelki, szellemi örökségét. Itt az idő, hogy áldatlannak tűnő helyzetünkben, tanulva áldott elődeink példájából, hozzájuk hasonlóan újból és újból, merjünk cselekedni. Építsünk családot, iskolát, kultúrát, közéletet, jövőt az evangéliumi értékrendre. Ma sem tagadhatjuk: a háborús konfliktusok, az áremelkedések, a társadalmi és az egészségügyi állapotok bizonytalanságainak pergőtüzében az idén sem könnyű a méltóságteljes megemlékezés. Mint oldatlan kéve állunk most is a levert forradalom kopjafái, emlékművei előtt, szétzilálva, számban megfogyatkozva, lélekben megtörve, kilátástalanul, nemegyszer önámítva, becsapva, egyre lejjebb csúszva a lejtőn, vészesen közeledve a különböző beolvadáshoz és beolvasztáshoz” – szólt a megjelentekhez Gábor Bertalan.
Az ünnepi műsor és koszorúzás a Himnusz közös eléneklésével fejeződött be. A megemlékezést követően Szepsiben a Magyar Ház tanácstermében élő zene és bor várta az érdeklődőket. A zenés délutánon a kárpátaljai származású Pősze Attila, a Petőfi-program ösztöndíjasa és kis népzenész csapata számos Kossuth-nótával mulattatta a megjelenteket, valamint Kováts Marcell és Balog Erzsébet hagyományos magyar hangszereken játszott.
Örvendetes tény, hogy a Bódva-völgyében, a Kanyapta és a Hernád mentén lévő 32, magyarok által lakott településből az idén Szepsihez hasonlóan további huszonegy helyen emlékeztek és emlékeznek meg az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Megérdemlik, hogy felsoroljuk azokat a településeket és a Csemadok-alapszervezeteket, ahol megemlékezéseket és koszorúzásokat tartottak: Szepsi, Csécs, Makranc, Magyarbőd, Péder, Reste, Szádudvarnok, Jászó, Zsarnó, Torna, Jánok, Bodolló, Szeszta, Bódvavendégi, Buzita, Nagyida, Debrőd, Abaújszina, Alsólánc, Komaróc, Áj, Tornaújfalu.
A Csemadok Kassa-környéki Területi Választmánya által kezdeményezett, a helyi községi hivatalokkal és önkormányzatokkal, a történelmi egyházak vezetőivel és híveivel közösen szervezett megemlékezéseken, ünnepi műsorokon és koszorúzásokon az idén is gyakran elhangzott: „Örvendetes tény, hogy növekvő ifjúságunk értegeti az idők jelét: a keresztek és a kopjafák felkiáltójelek. Nincs felesleges áldozat. Ma újból meg kell markolnunk a szablyát. Ami nem más, mint lelki kard, a Lélek kardja”. (Zborai Imre)
***
Március idusa Kürtön
A kürti alapiskola meghívására érkeztek a Visegrádi Szent György Lovagrend tagjai, akik a Faluházban nyilvános rendhagyó interaktív történelemórát tartottak a délelőtt folyamán. A gyerekek és az érdeklődő közönség sok mindent megtudott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc huszárseregeiről. Volt korabeli ruhabemutató, mely a legapróbb részletekre is kitért, és volt fegyverbemutató, ahol a magyar huszár- és honvédvirtust maguk a gyerekek is kipróbálták.
A kora esti órákban a Trianon emlékműnél ünnepi emlékezést tartottak, ahol Sütő Judit alpolgármester mondott ünnepi köszöntőt. Közreműködtek az óvodások, az iskolások és a Csemadok mellett működő Bokréta vegyeskar, majd az intézmények és a szervezetek elhelyezték az emlékezés koszorúit, tisztelegve a magyar forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt.
Ezt követően az alapiskolások tartottak interaktív emlékezést a Faluház színháztermében. A legkisebbektől kezdve a végzős diákokig minden osztály képviseltette magát az ünnepi műsorban.
Népdalokon, verseken keresztül idézték fel az 1848-49-es eseményeket, a regruták közé sorolás eseményétől kezdődően, Gábor Áron és más hősök helytállásáig, felidézték a tavaszi hadjárat felvidéki sikereit, és a térségben történt eseményeket. Felidézték a lányok, asszonyok szerepét is, akik szintén kivették részüket a szabadságharcból. Ezt a műsort a szomszédos Fűr községben is bemutatják, március 26-án – mondta el portálunknak Melecsky Andrea, az alapiskola igazgatóhelyettese. (Berényi Kornélia)
***
Megemlékezés az ipolysági Megbékélés kapujánál
Régi hagyományokat követve az idei nemzeti ünnepünkön is a köztemetőben felállított Megbékélés kapujánál tartották meg a megemlékezést Ipolyságon.
Az esemény ünnepi szónoka Pongrácz János László, Kemence polgármestere volt. A Petőfi-emlékév keretében szónoklatában kitért többek között a forradalomhoz több szálon kötődő Petőfi Sándor életének főbb mozzanataira is.
Az Ipoly menti kisvárosban szolgáló történelmi egyházak képviselői szintúgy szóltak az emlékező közösséghez. Beszédeikben a megbékélést és a hit erősítését is hangsúlyozták.
A beszédek mellett a helyi tanintézmények fiataljai adtak elő rövid műsort, valamint a Musica Aurea Vegyeskar lépett fel.
A szerda délutáni emlékezés a koszorúzással ért véget. Ipolyság önkormányzata mellett a helyi magyar szervezetek és intézmények helyezték el a tisztelet koszorúit a Megbékélés kapujánál. (PP)
Nyitrai megemlékezés
A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán március 16-án került sor a magyar történelem jeles eseménysorát felidéző hagyományos emlékünnepségre. Az ünnepi szónoklatot Katona Csaba történész, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársa tartotta.
A műsorban, melyet N. Tóth Anikó állított össze, felléptek a kar hallgatói, valamint a Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Kórusa Józsa Mónika karnagy vezényletével.
(N. Tóth Anikó)
***
Szász Jenő Zselízen: szabadságszeretetünknél talán csak a békevágyunk nagyobb
Zselízen idén is méltó keretek és körülmények között ünnepelték meg az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc csillagát, március 15-ét. Az emlékünnepséget hagyományosan a Csemadok Zselízi Alapszervezete, illetve valamennyi számottevő helyi magyar szervezet és intézmény együtt tartotta.
A díszfelvonulás az előző évekhez hasonlóan a Magyar Háztól indult, majd a Hősök emlékkertje érintésével a városi művelődési házba érkezett meg. A Millenniumi kopjafánál, az I. világháború áldozatainak és a kitelepítettek, deportáltaknak emléket állító parknál rövid beszédben emlékezett meg a 175 évvel ezelőtti forradalmi eseményekről Tuba Adrián, aki kárpátaljai diákként a Petőfi Sándor Ösztöndíjprogram keretén belül teljesít szolgálatot Zselízen. Mellette Cserba Bianka, a magyar tannyelvű alapiskola diákja idézte fel a Nemzeti dal sorait. Végül pedig a zselízi oktatási intézmények képviselői megkoszorúzták az Orosházy Lajos bácsi által faragott, nemzeti összetartozást szimbolizáló kopjafát.
A magyar és székely zászló felvezette menet innen folytatta útját az ünnepség fő helyszínére. A kultúrházban szavalatot mondott Korpás Andrea, a Comenius Gimnázium diákja. Színes műsorösszeállítást mutattak be a református egyházközösség és a magyar tannyelvű alapiskola tanulói, illetve előadta díjnyertes előadását Babindák Jázmin, a Tompa Mihály vers- és prózamondó verseny regionális fordulójának győztese. A műsorok sorát a nagy múltra visszatekintő zselízi Franz Schubert Vegyeskar zárta.
Az ünnepség főszónokaként idén Szász Jenő, a magyar kormány miniszteri biztosa, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke osztotta meg gondolatait a közönséggel. Nagyívű beszédében rámutatott: „Bennünk, magyarokban ott ég és kiolthatatlanul lobog mérhetetlen szabadságszeretetünk. Valószínűleg azért végtelen és kimeríthetetlen ez a szeretet számunkra, mert a szabadság soha nem hullott csak úgy az ölünkbe, soha nem adták azt nekünk ingyen. A magyar nép és a magyar sors tragédiája, hogy mindig meg kellett verekednünk érte. Hol fokossal, hol kopjával, hol benzinespalackkal. Ennek a legfőbb oka, hogy őseink és ennélfogva a mi szállásterületünk, a gyönyörűséges Kárpát-medence mindig is két világ határán helyezkedett el. Ritka alkalom volt a történelem során, hogy az egyik világ ne ropogjon, a másik pedig ne recsegjen. Most sincs ez másként, sőt, most van ez csak igazán így. De a minket felületesen véleményezők legnagyobb tévedése az, hogy nem ismerik fel: szabadságszeretetünknél talán csak békevágyunk a nagyobb.”
Majd hozzátette: „Ma ugyanúgy a szabadságunkért harcolunk: nem fokossal, nem kopjával, és nem is benzinespalackkal, hanem az észszerű, következetes, szelíd, de határozott szó erejével. Mi jól ismerjük, milyen muszka szuronyok és császári ágyúk közé szorulni. Éppen ezért, fegyvernyugvást és béketárgyalásokat szorgalmazunk a szomszédban dúló háborúban is. És – bár sejthető, hogy továbbra is nagy lesz a nyomás rajtunk és gyanítható, hogy sok mindennek fognak továbbra is nevezni – de nem vagyunk hajlandók engedni a negyvennyolcból” – zárta gondolatait a miniszteri biztos.
Az emlékünnepség végül a kultúrház előtti 1848-as emlékműkompozíció megkoszorúzásával és a magyar, illetve a székely himnusz eléneklésével ért véget.
(Csonka Ákos)
***
Petőfi-illusztrációkkal emlékeztek a nagymagyari gyerekek
Az 1848/49–es forradalom és szabadságharc emlékünnepsége a Nagymagyari Magyar Tannyelvű Alapiskolában kezdődött a Csemadok helyi szervezete Petőfi Sándor-rajzversenyének kiértékelésével és a díjak átadásával. A rajzokat a helyi magyar alapiskola és a művészeti alapiskola tanulói küldték be. Kedvesebbnél kedvesebb költeményillusztrációkat láthatott a közönség a rögtönzött kiállításon. A díjak átadása után az iskolások csoportja előadta az ünnepi alkalomra készített zenés-verses történelmi összeállítást.
A hagyományokhoz híven a márciusi ifjak előtt tisztelgő megemlékezés a katolikus temetőben folytatódott Leszkay Károly honvédhadnagy nyughelyénél. Itt elhangzott Várnai Zseni Petőfi márciusa című költeménye Pőcz Eszter előadásában, majd rövid szónoklat után a jelenlévők megkoszorúzták a 48-as hadnagy síremlékét.
A magyar himnusz közös eléneklésével ért véget a rendezvény, melynek főszervezője a NaKK volt.
(Pőcz Ibolya)
***
Köbölkúton is emlékeztek március idusán
Bolya Szabolcs polgármester köszöntötte az emlékezőket a köbölkúti emlékparkban található 1848-49-es emlékkopjafánál, amikor 175 év távlatából idézték fel a magyar nemzet dicsőségét. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Farkas Iván megyei képviselő, aki történelmi visszatekintéssel emlékezett a magyar szabadság jeles napjaira.
„Petőfi velünk él és irányt mutat” – mondta Sztruhár Izrael Diána, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának elnöke, az ünnepség szónoka.
„Ahogy irányt mutatnak a szabadságharc hősei is hazaszeretetből, hűségből és áldozatvállalásból. Az ő bátor tetteik 175 év múltán is töltsenek el bennünket büszkeséggel, viseljük büszkén szívünk fölött a kokárdát és vállaljuk büszkén a magyarságunkat!” – folytatta.
Sztruhár Izrael Diána a gyerekek és a fiatalok „nyelvén” idézte vissza a magyar történelem jeles eseményét, Petőfi Sándor és a márciusi ifjak lehetőségeit, akiknek nem állt rendelkezésükre semmilyen – a mai modern korban ismeretes – technikai eszköz, mégis lángra lobbantották az egész országot és megdobogtattak minden magyar szívet.
„Március 15-e üzenete örök: éljen a magyar szabadság, éljen a haza! S mi a haza? A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban. A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy – írja Márai Sándor. S ilyen költői gondolatok után mi mást kívánhatnék a mai ünnepen, mint hogy a márciusi ifjak bátorságából és elszántságából erőt merítve ellen tudjunk állni a kíméletlenül fojtogató közönynek, hogy az értékrendek teljes zűrzavarában mindig tudjuk, mi a magyar és ki a magyar, hogy legyen életerőnk, lelkes kedvünk a tenni akarásra, és dacolva tudjuk állni a mindennapok gerinctörő viharait. Így építsük a legszentebb hazát. Mert a haza te vagy” – fejezte be a szónok az ünnepi gondolatokat.
Az ünnepségen szerepeltek a helyi óvodások, a Stampay János Alapiskola diákja, a Csemadok-alapszervezet tagjai, a katonai hagyományőrzők, majd az intézmények és a szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés virágait és koszorúit az emlékkopjafánál. (Berényi Kornélia)
***
Sokszínű rendezvények március idusán Martoson
Meglehetősen ékesen díszeleg Martos a két folyó, Zsitva és Nyitra között. Ez a mintegy hétszáz lelket számláló község olyan, mintha egy mesebeli világba érkeznénk. Utcáit látva szinte mindenhonnan visszaköszön a természetiség, és ez az emberek mentalitásában is meglátszik. Szívélyesek, vendégszeretőek és előzékenyek.
Hosszú ideig környezetétől elzárt település volt, így viszonylag sokáig fennmaradhattak a népi kultúra elemei. Elég megemlíteni a híresen szép martosi népviseletet, amelyet a 19. századtól hordtak az itteni emberek, vagy a falu gazdag népzenei hagyományát. Messze földön híres asszonykórusuk a Tavaszi szél… népdalvetélkedő 1970-es pozsonyi döntőjén első díjat nyert, 1987-ben ismét első lett, és kiérdemelte a Népművészet kitüntetés arany fokozatát. 1974-ben Hajnal néven néptáncegyüttes alakult a községben, ez 1977-ben a zselízi országos fesztiválról hozott első díjat a Martosi lakodalmassal. Egy kis falu tánccsoportja az ország legjobb együttese lett! A községben több száz népdalt jegyeztek le. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Feszty Árpádnak A magyarok bejövetele című körképe a közeli Kingyesen készült, s alakjaiként a művész martosiakat festett le, aligha találunk falut Dél-Szlovákiában, amely ekkora ismertséggel dicsekedhet. S akkor még nem szóltunk arról, hogy 1797–98-ban Oroszi Nagy Mihály helyi kántortanító meghívására Csokonai Vitéz Mihály is vendégeskedett itt és a környéken.
Ez a kis község ad helyszínt az egyik legjelentősebb felvidéki közéleti szabadegyetemnek, a MartFesztnek, amely nyár elején kerül megrendezésre. Az év többi időszakában azonban tanyahelyszínként is szolgálhat a Martosi Rendezvényliget és Szabadidőközpont, a Közösségi Ház és az Esterházy Akadémia épülete.
A 21. században a falu a szlovákiai magyar kultúra egyik központjává vált, nemcsak az említett rendezvények által, hanem azért is, mert a településre gazdag társadalmi és kulturális élet jellemző.
A március második hétvégéjén megtartott rendezvényre is a március idusa jegyében került sor. Szombat délelőtt a Sziget Polgári Társulás önkéntes szemétszedést szervezett a községben és környékén.
„A zord időjárás ellenére is sikeresen zártuk a napot. Falunkban 12 zsák szemetet sikerült gyűjteni. Egy régen elhanyagolt szemétlerakatot is sikerült felszámolni, ahol sajnos 70 zsák megtelt, majd autógumikat és fóliákat szedtünk össze. Nagyon hálás vagyok a csoport tagjainak, és azoknak a falubeli és nem falubeli polgártársaknak, akik eljöttek, és hogy így is tisztábbá és szebbé tehettük környezetünket. Kérnék mindenkit, hogy óvjuk és védjük környezetünket, ne szemeteljünk!” – mondta Erdélyi Zoltán, a Sziget Polgári Társulás elnöke. A több éve megvalósuló rendezvény bizonyítja, hogy a szemétszedés is lehet igazi közösségi élmény.
Délután a helyi nyugdíjasklub szervezésében került megszervezésre az immár hagyományos Szépkorúak tavaszi batyubálja a helyi Zsittnyan István Kultúrházban. Jó hangulatú táncmulatság volt, ahova a környékről más szervezetek tagjai is érkeztek. 110 résztvevő ropta a zenére, amit Buzás Mariann biztosított. Gyűrösi Mária elnök kedves szavai és Vecsey Lajos humoros verse köszöntötte a vendégeket. Felléptek az Ógyallai Szabadidőközpont mellett működő Szenior örömtánccsoport tagjai.
Vasárnap délelőtt Martos Község Önkormányzata, a Református Egyházközség a Csemadok Helyi Alapszervezete és a Sziget Polgári Társulás szervezésében az 1848-49-es magyar szabadságharc és forradalom 175. évfordulójára emlékeztek. Délelőtt a református templomban nt. Szénási Szilárd esperes ünnepi gondolatait, igehirdetését hallhatták a megemlékezők, majd a református alapiskola és a helyi óvodások műsora után, a Millenneumi emlékműnél a Csemadok helyi szervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Petheő Attila, a Csemadok Komáromi Területi választmányának elnöke osztotta meg ünnepi gondolatait. Az egymást magatok elé helyezni szövetségnél fontosabb a tényleges együttműködés, mert az nem szabdalja a működő magyar települések társadalmát. A kis magyar közösségek újjáépítése – mindezek ott voltak az emlékező gondolatok mindegyikében. Gerendás Dániel szavalatát és a Martosi Hagyományőrző Együttes előadásában Kossuth-nótákat hallgathattak a megjelentek. A koszorúzás és nemzeti imánk eléneklésével zárult a megemlékezés. „Fontos, hogy együtt tudjunk emlékezni, mert a jövőnket, magyarságunkat csak így tudjuk megőrizni!” – mondta Molnár Viola, a Csemadok helyi szervezetének elnöke.
A délelőtti megemlékezés után kora este került sor a Csemadok helyi szervezete évzáró taggyűlésére. A helyi szervezet alelnöke, Kovács Gyöngyi köszöntötte Vass Laurát, a Csemadok Komáromi Területi választmánya titkárát, Keszeg István polgármestert, Erdélyi Zoltán alpolgármestert, és minden kedves jelenlévőt. Molnár Viola elnök értékelte a Csemadok helyi szervezete és a Hagyományőrző Együttes 2022-es évi munkáját, majd ismertette a 2023-as év tervét. Elmondható, hogy sikeres évet zártak, hiszen egyaránt aktívan dolgozik a helyi szervezet és a tánccsoport is. A martosi népi együttes tevékenysége az elmúlt negyven év alatt virágba szökkent. A sikerek mindig lendületet adnak a csoportnak, reméljük, nagyon sokáig közösen ápolhatják Martos község hagyományait. A csoport feladatának tekinti a hagyományőrzést, a régi népdalok megismertetését, megszerettetését. Éves beszámolójában kiemelte, hogy az előző esztendő is a magyar kultúrára és hagyományokra fordított munkáról szólt, amelyet minden esetben nemzetünk, anyanyelvünk, magyarságunk fennmaradása és ápolása érdekében tett a szervezet. A szervezet tagjai szabadidejüket feláldozva, energiájukat és tudásukat hasznosítva végzik munkájukat.
A gyűlés után a Komáromi Jókai Színház Csöndes ház című előadását láthatta a közönség. (Miriák Ferenc)
***
Megemlékezés Nagyfödémesen
Nagyfödémesen a kultúrházban rendezett emlékműsorban a Csemadok irodalmi körének tagjai szerepeltek. Műsoruk címe: „Tisztelet a hősöknek”. Majd a Borsos Mihály Alapiskola Irodalmi Színpada mutatta be „Csepp a tenger ellen” című műsorát.
Ezt követően a helyi temetőben a két 1848-as honvéd, Méhes Károly és Takács János sírhalmánál helyezték el az emlékezés koszorúit. (Száraz Erzsébet)
***
Ung-vidéki ünnepi megemlékezés az 1848/49-es magyar forradalomról és szabadságharcról
Ung-vidék közös megemlékezése március 15-én zajlott a felújított Nagykaposi Városi Művelődési Központban. A Petőfi-szobor újraavatásával egybekötött ünnepi műsort Nagykapos városa, a Nagykapos és Vidéke Társulás, a Csemadok Nagykaposi Alapszervezete és az Erdélyi János Alapiskola közösen valósították meg. Az ünnepséget a Komócsa Néptáncegyüttes szirénfalvi táncai nyitották meg.
Az esemény szónoka Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke volt. Kiemelte, hogy 1848. március 15-e egy olyan ünnepe a magyar nemzetnek, amelyet mindenki a sajátjának érezhet ma is, függetlenül attól, hogy melyik országban él, de sajátjuknak érezték elődeink is 175 évvel ezelőtt. Társadalmi, gazdasági, nemzetiségi helyzettől függetlenül meg tudtak állapodni 12 olyan pontban, melyet mindenki a magáénak vallhatott. Ebben az egységben, összefogásban rejlik március 15-e ünnepi nagysága.
„Azt kívánom, hogy március 15-i nemzeti büszkeségünk adjon megfelelő józan bátorságot ahhoz, hogy a jó ügyekben cselekvő összefogással szűkebb és tágabb nemzeti közösségünk életét jobbá tudjuk tenni. Nem másokon, hanem rajtunk, a mi hétköznapi életünkön és döntéseinken múlik közösségünk jövője” – zárta ünnepi beszédét Csáky.
A megemlékezés része volt a Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójáról megemlékező műsorbetét. A Nemzeti Kulturális Alap Petőfi 200 felhívása keretében Petőfi Sándornak és kortársának, Erdélyi Jánosnak – az Ung-vidék számára különösen jelentős reformkori irodalmár, népdalgyűjtő, filozófus, Nagykapos szülötte – kapcsolatát mutatta be a közönség számára Tóth András, a helyi gimnázium tanulója.
Ugyancsak az NKA támogatásából készült el az ünnepi műsor színpadképe, díszlete és a fellépőkön látható népviselet. Az ünnep fényének emeléséhez ily módon a Nagykapos és Vidéke Társulás nyertes pályázatai járultak hozzá.
Ezt követően az Erdélyi János Alapiskola diákjai zenés-verses összeállítását tekinthette meg az ünneplő közönség. Műsoruk alapgondolata – miszerint a szabadságért mindig, minden korban küzdeni kell, mert minden kornak megvan a maga forradalma – ma is érvényes. Harcolnunk kell azért, hogy érték legyen a család, a hit, a szülőföld és közös magyar hazánk!
Az ünnepség keretében ezt követően újraavatták Petőfi Sándor felújított nagykaposi szobrát. Az újraavatási ünnepségen az Erdélyi János Vegyeskar énekelt, az ő kezdeményezésükre állították fel eredetileg ezt a 48-as emlékművet 2016-ban. A szobor állaga az időjárás viszontagságai miatt erősen megromlott, ezért szükséges volt kicserélni egy új alkotásra. Ezt a szobrot is, akárcsak az előzőt, Túri Török Tibor keszthelyi művész készítette. Az új alkotást Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke és Petrikán Péter, Nagykapos polgármestere leplezték le.
Az ünnepségen Magyarország Kassai Főkonzulátusát Buczkó István első konzul képviselte.
Az Ung-vidéki ünnepi megemlékezés Petőfi Sándor szobrának koszorúzásával zárult. (Vályi Edit)
***
Március idusán egyként dobban a szívünk nemzettársainkkal
Kokárdával a szívük felett gyűlt össze az ünneplő közösség Csallóköz szívében, Dunaszerdahelyen, az 1848-49-es emlékműnél, hogy megemlékezzen a forradalom és szabadságharc évfordulójáról és hőseiről.
Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a közös ünnepi megemlékezés nemcsak ezért fontos, hogy tisztelegjünk a hősök előtt, hanem jelenlétünkkel erősítsük az együvé tartozás érzését, amivel példát mutatunk a jövő generációinak és lélekben erősítjük egymást nemzeti identitástudatunk megőrzésében.
„Ma, az 1848-as forradalom kitörésének 175. évfordulóján, abban az évben, mikor Petőfi Sándor 200. születésnapját is ünnepeljük, egyként dobban szívünk nemzettársainkkal az egész Kárpát-medencében, akik hasonlóképpen, mint itt, a Felvidéken, együtt emlékeznek meg az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc ismert és ismeretlen hőseiről” – buzdította az emlékezőket a polgármester.
A rendezvényen ünnepi beszédet mondott Simon Róbert Balázs győri országgyűlési képviselő, aki beszédében kiemelte: A viszontagságos évszázadok nem őrölték fel a magyarságot. Nemcsak magyarul álmodunk, de magyarul és szabadon beszélünk, magyarul éneklünk és magyarul imádkozzuk: Isten áldd meg a magyart!
Magyarnak lenni nehéz, de kiváltságos hivatás. Mert, aki magyarnak születik, a lelkében mindig gazdag lesz, mert Európa és a világ egyik legnagyobb kultúrájának az örököse. Aki magyar, aki a magyarságát büszkén megvallja, az ezen a földön és ezen a földrészen soha nem lesz idegen. Mert annak ezer év kereszténysége, ezer év európaisága teremti meg itt az örökségét a jelenlétre, a megmaradásra és a boldogulásra. Aki magyar, az utódja és boldog őse ennek a közösségnek, testvére a másiknak. Utódjai vagyunk azoknak a hősöknek is, akikre ma emlékezünk és akik ezen a vidéken is sűrűn teremtek, akik meg tudták változtatni 175 éve a világot.
A koszorúzási ünnepségre Dunaszerdahely város önkormányzata szervezésében került sor a Vámbéry téren felállított 1948-49-es emlékműnél, ahol a rendezvény befejezéseként az önkormányzat, a városi intézmények, társadalmi, politikai szervezetek helyezték el az emlékezés koszorúit.
A civil szervezetek képviselői között az emlékműnél koszorút helyezett el Hideghéthy Andrea, a Szövetség a Közös Célokért ügyvezető igazgatója is.
Az ünnepi műsorban közreműködtek a Vámbéry Ármin Gimnázium diákjai és a Vásárúti Dalárda éneklőcsoportja. (Németh Tímea)
***
Hol vannak most a márciusi ifjak? – megemlékezések Rimaszombatban
Rimaszombatban a március 15-i ünnepség már korábban megkezdődött az oktatási intézmények műsoros megemlékezéseivel, az alkalomra való ráhangolódással. Majd délután a cserkészek a cserkészotthonnál gyülekeztek, ahonnan átvonultak a mai Múzsák Házához, az egykori Huszth-házhoz, ahol 2004 előtt, a Petőfi-szobor felavatásáig zajlottak a központi koszorúzások.
1845 márciusában itt töltött pár éjszakát felvidéki utazásai során Petőfi Sándor, akit Rimaszombatban követté választott a lelkes lakosság. Huszth János Rimaszombat főügyésze volt, Petőfinek ő adott szállást, mivel tisztújítás idején a szállodák zsúfolásig megteltek. Petőfi Sándor nevezetes rimaszombati tartózkodásának emlékére Győry Dezső író, cserkésztiszt édesanyja, Wallentínyi Győry Ida 1939-ben megjelölte a házat egy emléktáblával, amelyet a pipereasztala márványlapjából készíttetett.
„Úgy gondoljuk, hogy ezen a helyen is megemlékezni nemcsak kötelességünk, hanem a gyerekek szempontjából is nagyon fontos, hogy megismerjék a régi szokásainkat, s nem árt a történelmünket minél többször hangsúlyozni”
– nyilatkozta Csúsz Balázs, a helyi cserkészcsapat tagja, a Lilium Polgári Társulás elnöke, aki összefoglalta az 1848-as eseményeket, hangsúlyozva, hogy ez a korszak nagyon jelentős, hiszen a magyar nép ekkor kezdett nemzetté válni, s a forradalom a kicsúcsosodása volt a folyamatnak.
Kiemelte, hogy a forradalom ezer szállal kötődik Gömörhöz, elég a honvédekra gondolni, akik jelentkeztek a haza szolgálatára. Ugyanakkor ide kapcsolódnak híres szülötteink, abban az időben alkotott Ferenczy István szobrászművész; Tompa Mihály papköltő; Kmety György honvédtábornok Felsőpokorágyról vagy Wallentínyi Győry Dezső nagyapja, Kalla Mihály végigharcolták a szabadságharcot.
Az ősök előtt tisztelegve, a cserkészek díszőrsége mellett koszorút helyeztek el az ünnepség keretében a Rákóczi Szövetség, a Kerecsen Motoros Egyesület és a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat képviselői. A megemlékezés előtt a Diakóniai Központ is elhelyezte az Petőfi-ház ablakában a megemlékezés virágait.
A megemlékezésen Pataky András, a cserkészcsapat rajparancsnoka elszavalta Petőfi Sándor Magyar vagyok című versét, majd díszlépésben átvezette a megjelenteket a Tompa Mihály térre, Petőfi Sándor szobrához, ahol a Csemadok Rimaszombati Alapszervezete rendezte a megemlékezést.
A központi ünnepség a Szózat közös eléneklésével kezdődött, majd Csank Katalin Lackfi János: Jézus meglátta az összesereglett tömeget és Molnár Tibor Petőfi Sándor: Nemzeti dal versét adta elő. Majd hegedű- és zongorajátékkal közreműködött a Művészeti Alapiskola tanára és diákja.
Az ünnepi beszédet Bódi László, a Nemzetünkért és Szülőföldünkért Alapítvány kuratóriumi elnöke illetve a Gömör és Nógrád Rádió alapítója mondott.
Bódi László úgy fogalmazott, hogy mi magyarok egy nagy család vagyunk, 15 millióan ebben a világban, ugyanúgy, ahogyan a márciusi ifjak is 175 évvel ezelőtt testvérek voltak.
„Testvérek, de szép magyar szó. Más nyelven ez nem így hangzik. Azaz a testvér szó magyarul egyértelműen kimondja, a test és a vér közös, azaz felelősséget vállal egyik a másikért. Így van ez több mint ezer éve a Kárpát-medencében” – fogalmazott Bódi.
Kifejtette, hogy 1848-ban a márciusi ifjak megfogalmazták a 12 pontot, hogy mit kíván a magyar nemzet. Ezt kívánhatjuk ma is mindannyian. Rámutatott, az első válasz, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés. Ez adja az alkotás lehetőségét.
„Mindezt, ami most itt minket körülvesz, a márciusi ifjak harca hozta. Példamutatóak voltak. Ezek az emberek ki mertek állni az elnyomás ellen, és életük árán is érvényesítették akaratukat. A megbékélést látjuk itt ma az épületeinken”
– emelte ki, majd feltette a kérdést, hogy hol vannak ma a márciusi ifjak. Úgy fogalmazott, hogy ma is kellenek a példaképek, akik előtt majd egy újabb 200 év múlva fejet tud hajtani a rimaszombati magyarság.
Az ünnepélyes megemlékezés a koszorúzással, majd a Himnusszal zárult. Petőfi Sándor szobrának talpazata megtelt a megemlékezés koszorúival, melyet a megjelent pártok, intézmények, civil szervezetek, iskolák képviselői helyeztek el. Elsőként Rimaszombat város nevében Szántó István városi hivatalvezető és a két alpolgármester, Tóth Jozef és Halász Attila koszorúzott. Jó volt együtt lenni, jó volt hallani, hogy magyar szó zengte be a teret. (Pósa Homoly Erzsó)
***
Megemlékezés Pereden
Pered községben az 1849. június 20-án és 21-én lezajló csata tiszteletére állított emlékműnél tartották az ünnepi megemlékezést.
Kénerné Bodroghalmi Fruzsina a Pozsonyi Magyar Nagykövetség diplomatája olvasta fel Orbán Viktor üdvözletét. Agócs Kőrösi Ildikó polgármester köszöntője után Derzsi György ünnepi műsorára került sor. A koszorúzás alatt a peredi férfiak kórusa működött közre, Jónás Katalin vezényletével.
A peredi Csemadok-alapszervezet elnöke, Jurás Lívia vezette az ünnepséget, mely a Himnusz közös eléneklésével zárult. (LM)
***
A hit, az elszántság és béke vágya Léván
Március 15-én a lévai magyar közösség hagyományosan a nagysallói csata köztemetőben lévő emlékművénél kezdte az idei megemlékezését is. A Csemadok Lévai Alapszervezete az este folyamán a közösségi térként működő zsinagógában szervezett ünnepi műsort.
Mint a megnyitón elhangzott: március 15-e fontos ünnep, hiszen magában hordoz egy sajátos, szimbolikus jelentéstartamot, a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését. Összefogás, kitartás és tenni akarás jellemzi az ünnepnapot.
A megemlékezés szónoka Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó volt. Ünnepi beszédében kifejtette, ma azt is ünnepeljük, hogy van még magyar szó Léván.
„A forradalom gondolatai örök érvényűek még napjainkban is” – emelte ki. Hozzátette, a legnagyobb nemzeti ünnepünk, a nemzetünk kovásza.
A forradalom, a 12 pont, Petőfi mind üzen számunkra, mindegyikből erőt meríthetünk – szögezte le. A forradalom során megfogalmazódott béke megteremtése mai is igen aktuális, s igen fontos. Mint elmondta: hit, elszántság és a béke vágya – ezek a mottói a márciusi ifjak eszmeiségének. Szili Katalin ünnepi gondolatai ITT olvashatóak.
A műsorban a helyi Juhász Gyula Alapiskola tanulói léptek fel. A felső tagozatosak 1848/49-es forradalomhoz kapcsolódó irodalmi összeállítást adtak elő. Az alsó tagozatosak zenés összeállítással léptek fel. Emellett felvidéki népdalok szólaltak meg citerán, megzenésített versek és Petőfi-költemények hangzottak fel a zsinagógában.
A zsinagóga szerdán este megtelt magyar szóval, mintegy százan, százötvenen vettek részt a megemlékezésen. Török Alfréd, az ünnepi alkalmat megszervező Csemadok Lévai Alapszervezetének elnöke az ünnepséggel kapcsolatban kifejtette: a méltó ünnepség közös összefogás eredményeként jött létre.
A zsinagógabeli megemlékezés a Himnusz közös éneklésével ért véget. (PP)
***
A helytállás ünnepe Kassán
Kassán már hagyományosan a Csemadok helyi szervezete tartja a március 15-ei ünnepségeket a Thália Színház termében, melyet idén is megtöltött az ünneplő közönség. Ez jelzi, hogy a kassai magyarok igénylik az ilyen megemlékezéseket.
A Himnusz eléneklése után Duncsák Mária nyugalmazott tanár, a Csemadok Városi Választmányának alelnöke tartotta meg ünnepi beszédét.
„1848. március 15. az ifjúság napja volt, a tavaszi újjászületés reménye szabad hazáról, testvériségről és egyenlőségről, hit és bizakodás, hogy a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez.”
Ám a remények hamar szertefoszlottak. A márciusi örömmámort véres szabadságharc követte, majd a tragikus XX. század – új megpróbáltatásokkal és próbatételekkel. Nagyhatalmak döntöttek a nemzet sorsa fölött. Állandóan a megmaradás volt a tét.
Az elmúlt 175 esztendő alatt számtalan történelmi veszteség ért minket és minden borúlátó jóslat ellenére még itt vagyunk, „mert őseink hittel vallották, hogy magyarnak lenni nagy, szent akarat, amivel védelmezni kell a nyelvet, kultúrát, szülőföldet, templomot és iskolát.
Történelmünk során számtalanszor bebizonyítottuk, mint Kukorica Jancsi, akiből János vitéz lett, hogy válságos helyzetekben is fölül lehet kerekedni a nehézségeken, csak szív, józan ész és bátorság kell hozzá.
Ezt az életpéldát és hitvallást kaptuk 1848 hőseitől, hogy továbbadjuk a következő nemzedékeknek, gyermekeinknek, unokáinknak – amíg lehet, ahogy lehet.
Március 15. – a múltra visszatekintésen túl – nekünk azt jelenti, hogy jóllehet a szülőföldünkön kisebbségben élünk, a világban testvéreink vannak, milliók, akikkel egy nagy közösséghez, egy nemzethez tartozunk.”
Ünnepünknek jelképes virága a háromszínű kokárda. Idézzük fel az eseményeket és a hősöket, köztük a történelem kiválasztottját, Petőfi Sándort, mert tavasz lévén a költő visszatér, s így szelleme beragyogja az ünnepet.
„De lélekben a hétköznapokon is köztünk van, bármennyit is változott a világ. Verseivel elkísér szülőföldje kedves tájaira: az alföldi szép nagy rónaságra, a kanyargós Tisza partjára, és velünk van, amikor rácsodálkozunk a zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes szépségeire.
Benne él füstbe ment terveinkben, szerelmeinkben és szeptember végi sejtelmeinkben, ha elgondolkodunk az elmúlásról.” Huszonévesen mondta ki az örök igazságot: „Elhull a virág, eliramlik az élet…”
Ott döcög vele a végtelen időben a négyökrös szekér, és amíg ők Erzsikével választanak maguknak csillagot, már valahol messze, fenn a csillagok közt járnak, és a négy ökör lassacskán elballag utasaival a halhatatlanságba.”
„Emlékezni jöttünk és fejet hajtani azok előtt, akik sorsdöntő – Jókai szavaival élve lélekfordító – időkben a küzdelmet és a helytállást választották. A nemzet megőrzi emléküket, ahogyan azt Jókai Mór, az események szemtanúja és résztvevője megjósolta: Egy boldogabb korban áldani fogják a hősöket, akik életüket adták a jövendőért!”
A műsorban fellépett a Móni és barátai nevű együttes, mely zömmel megzenésített Petőfi-verseket adott elő. A dalok szerelemről és szabadságról szóltak. De azért Márai Sándor: Cassovia című költeményét is eldalolták.
A kassai Márai Gimnázium diákjai a KGSZT előadásaként a Jajgatunk és kacagunk c. összeállítást adták elő, melyet Bodon Andrea tanár állított össze Petőfi alkotásaiból és ő is rendezte. Megszoktuk már, hogy a csoport 1996-os megalakulása óta igényes előadásokkal örvendezteti meg közönségét. Az ünneplő kassaiak vastapssal köszönték meg a színvonalas előadást.
Kövesdi Szabó Mária A XIX. század költői c. verset szavalta el. Az intelem máig érvényes. „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni/ Saját fájdalmad s örömed:/ Nincs rád szüksége a világnak,/ S azért a szent fát [értsd: lantot] félretedd.”
A műsort a nagyidai Ilosvai Selymes Péter tánccsoport fergeteges legényese zárta. Ez is vastapsot érdemelt ki a közönségtől.
A Szózat eléneklésével ért véget a kassaiak ünneplése. (Balassa Zoltán)
***
„A magyar nem olyasmi, mint a gyertya, mit el lehet oltani….”
Ezzel a Petőfi-idézettel szólította meg a Szőgyén Öröksége Társulás a helyi és a régióbeli közösségeket, hogy együtt emlékezzenek 175 év távlatából a Csongrády Lajos Alapiskolában és az iskola udvarán elhelyezett Görgei Artúr-szobornál.
A rossz idő miatt az iskola épületében megtartott ünnepség résztvevőit Szarka Andrea igazgató köszöntötte. Az ünnepség szónoka Babucs Zoltán hadtörténész, a Magyarságkutató Intézet vezető kutatója volt, aki beszédében kiemelte Petőfi Sándor szerepét a magyar szabadságért vívott küzdelemben. A hősökre emlékezett és imát mondott Farkas Zsolt iskolaesperes.
Az ünnepséget, a helyi intézmények és szervezetek képviselői mellett megtisztelte jelenlétével Dániel Erzsébet, a Limes Anavum Regionális Honismereti Társulás elnöke.
A tanintézmény irodalomkedvelő tanulói előadták a „Petőfi 200” című jelenetet, mely a legnagyobb magyar költő életének jelentős eseményét mutatta be a közönségnek. A darabot írta és színre vitte Nothart Erika irodalom szakos pedagógus. Verset mondott Méri Mátyás, az iskola volt diákja, és Tóth Izabella 8. osztályos tanuló. A Szőgyéni Dalkör katonadalokat énekelt.
Végezetül az emlékezők megkoszorúzták Görgei Artúr tábornok szobrát, ahol közreműködtek a 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat képviselői és a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrzői. A himnusz eléneklésével és díszlövéssel zárult az ünnepi megemlékezés. (Berényi Kornélia)
***
Alistálon is a szabadságharcosok előtt rótták le tiszteletüket
Alistálon, a Boda Domokos Közösségi Ház udvarán került sor a magyar forradalom és szabadságharc 175. évfordulójának tiszteletére rendezett megemlékezésre, mely Alistál község polgármestere és az önkormányzat mellett működő kulturális és népművelő bizottság szervezésében valósult meg.
A Szózat eléneklése után Horváth Tamás, Alisál község polgármestere mondott ünnepi beszédet.
A rendezvény fényét emelte az Alistáli Művészeti Alapiskola diákjainak színvonalas előadása, Csizmadia Lilla Kinga a „A költő visszatér” című dalt énekelte, fellépett a Te Deum Laudamus kamarakórus.
Az ünnepi műsort koszorúzás zárta, melyen az önkormányzat mellett a helyi oktatási intézmények és a helyi alapszervezetek is elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Az ünnepi megemlékezés nemzeti imánk eléneklésével zárult.
(Bazsó Barbara)
***
Megemlékezések Komáromban
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulója alkalmából Komáromban a város felkérésére már a hét folyamán előadásokat tartottak a Duna Menti Múzeum történészei alap- és középiskolás tanulóinak 1848/49 komáromi eseményeivel, Klapka életével és az erőd történetével kapcsolatban a központi erőd „Lőporos” előadótermében, mely kiváló lehetőség a fiatalabb generációk helytörténeti ismereteinek a gyarapítására és lokálpatriotizmusuk erősítésére.
Az évforduló előestéjén, kedden 17 órakor vette kezdetét az „Őrzők: vigyázzatok a strázsán” című ünnepi műsor a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központban a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre és az Egressy VMK közös szervezésében. Felléptek a Tulipán Óvoda növendékei, az Eötvös Utcai Alapiskola tanulói, a Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola diákjai, a Selye János Egyetem hallgatói és Nagy Ferenc versmondó. Az előadás után a résztvevők közösen koszorúzták meg Egressy Béni szobrát.
Március 15-én délelőtt a város óvodásai kivonultak a főtérre és közösen énekelték el a Klapka-indulót a tábornok szobra előtt, akiket a város polgármestere, Keszegh Béla is köszöntött. A Felvidéki Értékőrzők és az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás szervezésében a Petőfi-szobornál 11 órakor a város óvodásaival közösen szavalták el a Nemzeti dalt az általános és középiskolás diákok és koszorúzták meg Petőfi Sándor mellszobrát.
Délután négy órától a Szövetségben Komáromért szervezésében az egybegyűltek megkoszorúzták a komáromi katolikus temetőben található felújított 1848/49-es emlékművet. Fél öttől a Csemadok Területi Választmány szervezésében a Jókai-szobornál tartott koszorúzáson Keszegh Béla polgármester mondott ünnepi köszöntőt, aki beszédében a forradalom legfőbb üzeneteit, a béke, szabadság, egyetértés fontosságát hangsúlyozta.
Emlékeztetett, a nemes célokért 175 éve is összefogtak a nemzetek. „A közösséget a szabadságharc körüli időkben is tarkította a vélemények különbözősége, de mégis kialakult az egyetértés a fontos ügyekben” – húzta alá. Az eseményen felléptek a Csemadok Pati Alapszervezet TAT-os énekesei, illetve Gál Ádám Vajk, a Selye János Gimnázium diákja. A megemlékezés végén a városban működő intézmények, kulturális egyesületek, egyházak képviselői megkoszorúzták Jókai Mór szobrát, majd közösen elénekelték a Himnuszt.
Délután öt órakor került sor Klapka György szobrának megkoszorúzására a Csemadok Komáromi Városi Szervezetének szervezésében, melynek során közreműködött a Concordia Vegyeskar Stubendek István vezényletével, illetve Boráros Imre Kossuth-díjas színművész. Az eseményen köszöntőt mondott Szénássy Tímea városi képviselő, az ünnepi szónok Bödök Gergely történész volt, aki a 175 évvel ezelőtti márciusi események „titkát” boncolgatva öt pontban határozta meg azt.
Elsőként arra mutatott rá, hogy pontos tervük, programjuk volt a forradalmároknak, amelyek már évtizedekkel korábban körvonalazódtak. Véleménye szerint a forradalmi március sikeréhez hozzájárult, hogy „nagyszerű személyek kerültek egymás mellé térben, időben és eszmeiségben, és kiváló koponyák sorakoztak fel a gondolatok mögött.”
Bödök Gergely a siker harmadik fontos elemeként az egységet jelölte meg: egymástól teljesen eltérő személyiségek kerültek egymáshoz közel, és ha átmenetileg is, de félretették a nézetkülönbségeiket. „Ez volt a nemzet” – hangsúlyozta a történész, aki negyedik fontos elemként úgy tartja, a magyar forradalom és szabadságharc szelleme nem rekedt meg az országban, hanem kiterjedt a határokon túlra. Végezetül elmondta, 1848/49 egyik fontos jellemzője, hogy „hús-vér emberek csinálták. Március idusa felmutatta a tetteiben néha esendő, de mégis nagyra hivatott és cselekvő ember képét” – mutatott rá. Beszéde végén arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai kor embere természetesnek veszi a szabadságot, holott ez nem volt mindig így, még a közelmúltban sem. A szabadságért hosszan tartó, szívós küzdelmeket kellett vívni, mondta.
„A szabadság legnagyobb erényét éppen a kivívásért folytatott küzdelem adja. Ehhez pedig elköteleződés és erő szükséges – még a legfiatalabb nemzedék tagjaitól is, ha majd egyszer nem kivívni, hanem megőrizni és megtartani kell a szabadságunkat” – fogalmazott Bödök Gergely történész a komáromi Klapka téren, ahol a március 15-ei rendezvények nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével értek véget.
(Szalai Erika)
***
Nemzeti megemlékezés Párkányban
Párkányban a Balassi Napok keretében került sor a nemzeti megemlékezésre, amely a város sétálóutcáján álló kopjafa koszorúzásával kezdődött. Az ünnepi est a kultúrházban folytatódott, ahol az ünnepi szónok Pálmai József tanár volt.
„175 esztendővel ezelőtt még területileg is egységben voltunk, most pedig lélekben” – kezdte ünnepi beszédét az egykor esztergomi, ma Dömösön élő tanár.
Beszédében felvázolta a forradalom történelmi eseményeit, melyek a magyar szabadságharc kitöréséhez vezettek.
Kitért a „Görgei árulási vádjáról szóló politikai manipulációkra“, melyről kiderült, hogy a nemzeti naivitás sajátos keveréke volt csupán, nem a tények által megalapozott állítás.
„Görgei nem a magyar szabadságharc árulója volt, hanem a legjobb hadvezére. Soha ne feledjük a negyvennyolcas hősök példamutatását. Különösen akkor jusson eszünkbe, ha a sorsunkról kell szavazni, vagy ha gyermekeinknek iskolát kell választani. Tőlünk kilencszáz kilométerre, Kézdiszentkereszten a katolikus templomban ez olvasható: őseidnek vallásához, nemzetséged gyökeréhez, ó testvér, légy hű mindörökké” – fejezte be ünnepi szónoklatát Pálmai József.
Az ünnepi műsorban – melyet Kuklis Dániel Csemadok-elnök nyitott meg – felléptek vers-, ének- és táncműsorukkal a párkányi gimnázium magyar osztályának diákjai, a Csemadok Szivárvány énekkara.
A vendégek között ott volt Farkas Iván megyei képviselő; a református egyház lelkésze, Pólya Csaba; Bacsó Péter, az Ady Endre Alapiskola igazgatója és Fekete László, a Szövetség helyi elnöke.
Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget. (DE)
***
Bősön is megemlékeztek a magyar szabadságharc és forradalom alkalmából
Az 1848-1849-es magyar szabadságharc és forradalom 175. évfordulójára Bősön rendezett megemlékezésre 2023. március 12-én, vasárnap 15 órai kezdettel került sor. Az ünnepi program zászlófelvonással kezdődött a Csemadok-háznál, majd a Turul szobornál beszédet mondott Fenes Iván, Bős Város polgármestere.
Az ünnepi műsorban közreműködött a Zöld Csillag Színtársulat, a Kék Duna Vegyeskar, Dóka Zsuzsa, Bősi Szabó László, Vida Gergely, az Aranykert néptánccsoport, az Amade László Alapiskola diákjai és a 16. sz. Széchenyi István Cserkészcsapat.
***
„Magyarnak lenni büszke gyönyörűség!”
Írja a garamkövesdi Zöldfaliget Egyesület a Facebok-oldalukon jelzett ünnepükről. Zuhogó esőben emlékeztek a a templommal szemközti kopjafánál, ahol évente nemzeti ünnepek alkalmával a megemlékezéseket tartják.
A rossz idő sem zavarta őket. Iskola nincs a faluban, de a kis óvodások minden ünnepen kint vannak, ők jelenti a reményt, hogy érdemes és kell őriznünk a magyarságunkat, hogy megmaradjunk. A szereplők között ott voltak a helyieken kívül a párkányi Szent Imre Óvoda legkisebbjei is.
Sajó Sándor verse remélhetőleg termő talajra jut e kis faluban.
Az ünnep keretében Bátori–Schulc Bódog honvédezredesre és a szabadságharcosokra is koszorúzással emlékeztek a kultúrház falán elhelyezett emléktáblánál. (DE)
***
Megemlékezések a Szenci járásban
A Csemadok alapszervezeteinek szervezésében március 12-én több megemlékezést is tartottak a Szenci járásban. Pozsony közelében szórványban él a magyar közösség, ennek ellenére sok településen szerveznek megemlékezést, több helyszínen az 1848-49-es szabadsághősök sírhelyénél vagy emlékművénél.
Félben Csenkey Vendel sírjánál szintén a szentmise után emlékeztek a helyi magyarok. Csenkey Vendel honvédként harcolt a szabadságharcban. A megemlékezés elején Pomichal Mária, a Féli Alapiskola igazgatója köszöntötte az emlékezőket, majd az alapiskola tanulói adtak műsort, amellyel Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulójáról is megemlékeztek.
Délután Hegysúron az első világháborús emlékműnél koszorúztak a helyiek, majd az ünnepség az alapiskola tornatermében folytatódott, ahol Litkey András, a Csemadok Boldogfai Alapszervezetének elnöke mondott beszédet, hangsúlyozva, hogy a szabadságért meg kellett küzdeni.
A megemlékezés teljes tartalma ITT érhető el.
***
Sárosfán a Bittó család síremlékénél emlékeztek
A helyi temetőben emlékeztek meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulójáról Sárosfán a Bittó család síremléke előtt, ahol a szabadságharc honvédeit és egyben Sárosfa szülötteit, Bittó Istvánt és Bittó Bénit helyezték örök nyugalomra.
Mészáros Péter, a somorjai Corvin Mátyás Alapiskola igazgatója ünnepi köszöntőjében a történelmi visszaemlékezés után elmondta, hogy a magyar nemzet tagjai soha nincsenek egyedül. A rendezvényről bővebben ITT olvashatnak. (NT)
***
Március idusának ünnepe Rimaszombatban
Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége és Kassai Főkonzulátusa idén a rimaszombati Gömör-Kishonti Művelődési Központban tartotta a március 15-ei ünnepi fogadását, melynek házigazdái dr. Balogh Csaba nagykövet és dr. Hetey Ágota főkonzul voltak. Mielőtt a rendezvény megkezdődött volna, a közeli Petőfi-szobor megkoszorúzására került sor.
Az ünnepi eseményen magyar állami kitüntetések átadására is sor került, részletek ITT olvashatók. (BZ)
(Felvidék.ma)