110 éve – Szent György napján született Jékely Zoltán magyar író, költő, műfordító

Jékely Zoltán, Áprily Lajos fia, a Nyugat „harmadik” költői nemzedékéhez tartozó, kétszeres József Attila-díjas, és posztumusz Kossuth-díjas költő, műfordító. Nagyenyeden született 1913. április 24-én. A Szent György-napi születéséről az „Aki Szent György napján született” és a „Szent György-komplexum” című verseiben emlékezik.

Apja, Áprily Lajos (írói név) 1909-től a nevezetes Bethlen Kollégium tanára volt. Enyeden éri a családot az első világháború és a trianoni döntés. Jékely az összeomláskor öt és fél éves volt, de kisgyermekként is érzékelte a változást. A szülői házban naponta találkozhatott az erdélyi irodalom nagyjaival, Kuncz Aladárral, Kós Károllyal, Makkai Sándorral, Reményik Sándorral, Tamási Áronnal, Dsida Jenővel, Hunyady Sándorral, Kemény Jánossal.

1926-ban Kolozsvárra költöznek, Áprily ott már nemcsak tanár, hanem nagy tekintélyű irodalomszervező is, szerkesztője az Ellenzék irodalmi mellékletének. Jékely Zoltán ott végzi el a gimnázium 4–5–6. osztályát. Kiváló tudós tanárai vannak, apja tanítja magyarra és filozófiára, Jancsó Elemér franciára, a nyelvész Csüry Bálint latinra. Most már nemcsak a magyar, hanem a román irodalmat is megismeri, élete végéig hivatott tolmácsa volt a román költészetnek.

1929 nyarán Áprily, fiai jövője érdekében áttelepül Budapestre, amikor a Lónyai utcai református gimnáziumban kap tanári állást. Itt szerez érettségit Jékely Zoltán 1931-ben. Tanulmányait az Eötvös Collegiumban folytatja, magyar-francia-művészettörténész szakon. Itt barátokra tesz szert, köztük Képes Géza, Rónay György és Thurzó Gábor. 1935-ben szerez diplomát.

Egyre otthonosabb a hazai szellemi, irodalmi életben, de erdélyi kötődése is megmarad. Húszéves korára már elismert költő, verseit közli az Erdélyi Helikon, a Napkelte, a Szép Szó.

Megismeri Ignotust, aki egyengeti útját a Nyugathoz. A versek mellett tanulmányokat, kritikákat, műfordításokat is közöl. 1936-ban megjelenik az Éjszakák című verseskötete, mely elismerést hoz a számára. 1937-ben megjelenik első regénye, a Kincskeresők, amit a Medárdus és a Zugliget követ, majd az Új évezred felé című verskötete. Ezt követi 1943-ban a Mérföldek, esztendők című kötet. Megkapja a Baumgarten-díjat, majd elutazik, bejárja az olasz városokat, ahová később visszatér első feleségével, végül, akárcsak apja, ő is felfedezi Párizst.

1940 őszén, a második bécsi döntést követően Észak-Erdély visszatér az anyaországhoz. Jékely ekkor Kolozsvárra költözik. Az Országos Széchényi Könyvtár megbízásából felméri az erdélyi könyvtárak állományát, majd a kolozsvári Egyetemi Könyvtár munkatársa lesz. Régi és új barátaival találkozik és megtalálja helyét az erdélyi magyar irodalomban. 1941-ben Marosvásárhelyen ismeri meg Jancsó Adrienn előadóművésznőt, Kossuth-díjas színésznőt. Házasságukból egy leány és egy fiú születik. Fiuk Jékely Zsolt építész, lányuk Jékely Adrienne, Péterfy László festő és szobrász felesége. 1944 őszén a szovjet csapatok bevonulnak Kolozsvárra, Észak-Erdély ismét Romániához kerül. Ekkor a magyar írók új szervezeti formákat keresnek. A Világosság lett az újraszerveződő magyar irodalom legfontosabb fóruma, melyben az irodalmi mellékletet 1944-től Jékely Zoltán szerkeszti. Cikkeiben folyamatosan tudósít az anyaországi és az erdélyi szellemi élet eseményeiről.

Visszavágyik szüleihez, anyaországi barátaihoz, ezért 1946 novemberében visszaköltözik Budapestre. A Széchényi Könyvtár hírlaptárában dolgozik 1954-ig. Versei, prózái a Válasz, a Magyarok és a Vigilia folyóiratokban jelentek meg. 1948-ban ismét elmegy Itáliába, sejtve, hogy egyhamar nem lesz alkalma az utazásra. Az Álom című új, már kinyomtatott verseskötetét betiltják. Mint a magyar irodalom legjava, ő is hallgatásra kényszerül. Több időt tölt az édesapja által épített szentgyörgypusztai házban, horgászik, járja a természetet. Műfordításból él, miközben a megjelenés reménye nélkül gyarapítja lírai és prózai műveit. A világirodalom nagyjai közül fordította Jean Cocteau, Dante, Mihai Eminescu, Goethe, Alfred Jarry, Thomas Mann, Racine, Schiller, Shakespeare, Georg Trakl, Lucian Blaga műveit.

1957-ben újra nyilvánosságot kap, a folyóiratok ismét közlik a verseit. 1964-ben jelenik meg a Lidércűző, 1968-ban az Őrjöngő ősz, 1972-ben Az álom útja, 1977-ben a Minden csak jelenés című kötete. Majd sorra jönnek a válogatott és gyűjteményes kötetei: a Csillagtoronyban, Az idősárkányhoz, az Évtizedek hatalma. Regényei: Felséges barátom, A fekete vitorlás, Bécsi bolondjárás. Elbeszélései: Isten madara és az Angyalfia. Esszékötetét A Bárány Vére címen még maga állította össze, a Sorsvállalás és az összegyűjtött verseinek első kiadása már halála után jelent meg.

1982. március 19-én hunyt el. Kitüntetései: Kossuth-díj, Baumgarten-díj, József Attila-díj, Magyar Örökség-díj.

Forrás: Wikipédia, Petőfi Irodalmi Múzeum
(Berényi Kornélia)