Éppen erre a fogós kérdésre kereste a választ a Pew Research Center, melynek felméréséből kiderül, hogy a fejlett (legalábbis gazdasági értelemben) országokban a lakosság nagyjából kétharmada szerint nincs szükség Istenbe vetett hitre ahhoz, hogy valaki erkölcsös életet éljen.
Azon aligha lepődünk meg, hogy
a listát olyan haladó országok vezetik, mint például Svédország, ahol a lakosság mindössze 9 százaléka gondolja úgy, hogy az erkölcshöz szükség van Istenre.
Az ausztrálok 15, a hollandok 24, a kanadaiak 25 százaléka gondolja így. Ezzel szemben Malajzia népének 78 százaléka úgy véli, nincs erkölcs Isten nélkül. Szó szerint egy egész világ választja el őket egymástól…
Forrás: Pew Research Center
Nagyon érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet a Pew Research felmérése. A jelenlegi, 2022-es kutatás a fejlett országokat vizsgálta. Egy 2019-es felmérés ugyanakkor 34 országot vizsgált – köztük nagy kegyesen 10, úgynevezett „feltörekvő”, vagy esetleg majdnem ennyire lesajnálóan: „fejlődő” – gazdaságú országot is.
Az eredmények azt mutatják, hogy az isteni erkölcs egyenletében a bűvös GDP a szorzó.
Kenyában például, ahol az egy főre jutó bruttó hazai össztermék a legalacsonyabb volt a vizsgáltak közül, az emberek 95 százaléka nem tudja elképzelni az erkölcsös életet Isten nélkül. De hasonló az arány (10-ből 8) Brazíliában, Dél-Afrikában, Tunéziában, Nigériában, Indonéziában vagy épp a Fülöp-szigeteken. Még azt is hozzáteszik a kutatók, hogy az idősebbek és/vagy az alacsonyabb iskolai végzettségűek nagyobb valószínűséggel látnak összefüggést az Istenbe vetett hit és az erkölcsös élet között, míg a magasabb végzettségűek, a nagy jólétben élők és – ezt is a PRC felmérése mutatta ki – a baloldali-liberális nézeteket vallók elutasítják ezt.
Magyarán: minél csóróbb, hülyébb és vénebb vagy, annál inkább beveszed a „népek ópiumát”, s minél műveltebb, gazdagabb és főleg haladóbb, annál inkább érzed a Biblia dohos, avítt szagát.
Még a valláshoz kötődők többsége is azt gondolja, hogy nem szükséges hinni Istenben ahhoz, hogy erkölcsösek legyünk. Forrás: Pew Research
Milyen szép is lenne, ha mindezt arról a szellemi magaslatról mondhatnánk, amelyen egy magát kereszténynek mondó ország-nemzet büszke polgárai, Európa örökös végvári harcosai foglalnak helyet.
Csakhogy.
Minek itt mások szemében vájkálni a szálka után, ha a sajátunkban is megvan az a bizonyos gerenda? A felmérés szerint ugyanis a magyarok 63 százaléka járja a holland-svéd utat,
azaz véleményük szerint nincs szükség istenhitre ahhoz, hogy erkölcsösek legyenek. És e tekintetben csak eggyel vagyunk jobbak a németeknél, s kettővel az amerikaiaknál. És a svédekkel szemben is kisebb az elmaradásunk, mint GDP terén…
Akkor hogy is van ez? Lehetünk-e jók és erkölcsösek Isten nélkül?
Valójában fából vaskarika a kérdés, hiszen mindaz, amit erkölcsösnek, etikusnak, jónak, emberinek-emberségesnek vagy akárminek nevezünk (csakhogy ne kelljen kimondani a világért se, hogy „krisztusi”), az mind-mind ugyanoda vezethető vissza. A pacifizmus, a szocializmus, altruizmus, és minden létező „jó” izmus, és persze zöldpártiság meg hasonlók, amelyek ma legtöbbször sajnos önmagukból kifordulva, másokat terrorizálva kényszerítik magukat a világra, eredeti, tiszta, át nem ideologizált formájában egyetlen (illetve három, teológiai zárójel bezárva) személyre vezethető vissza, Aki nagyon is valóságos és nagyon is létező volt. Ő az, aki azt a törvényt adta a kezünkbe (benne kezdetnek 10 parancsolattal), ami ma is minden jog alapja, s ugyanő haladta meg, pontosabban: töltötte be ezt a törvényt a szeretet legfőbb parancsával.
Ami maga az erkölcs.
Azaz: ugyan lehet anélkül élni, hogy tudnánk róla, hogy az erkölcs magától Istentől való, de attól még Istentől való.
Átgondolásra érdemes mindez azon a héten, amikor Ferenc pápát várja Magyarország…
szd/Felvidék.ma
