Ezzel a címmel rendeztek konferenciát a budapesti Országház Felsőházának üléstermében április 20-án, csütörtökön. Számos ismerőst köszönthettem ebből az alkalomból úgy az előadók, mint a közönség soraiból. Szimbolikus helyen került sor erre a rendezvényre, mivel az Országház a nemzeti szuverenitás jelképe, a közelben található Szent Korona a hit szimbóluma és figyelmeztet saját feladatainkra – mondta bevezetőjében Szabó Anett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) sajtófőnöke. Az NKE a Magyar Emberi Jogok Alapítványával szervezte a konferenciát a Rákóczi Szövetség támogatásával.
Tizennyolc személy osztotta meg gondolatait Duray Miklóssal kapcsolatosan. Harcostársai, vitapartnerei, tisztelői, barátai, munkatársai… Sokan számoltak be róla, hogy éjszakánként hosszú telefonbeszélgetéseket folytattak vele. Többen budapesti halálos ágyánál is meglátogatták. Akkor sem foglalkozott saját személyével, hanem a közösség sorsa érdekelte. Semjén Zsolt egyházpolitikáért és nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettesnek mondta ott el, megvalósult az egység, most már nyugodtan hal meg! Ez a kijelentés kötelez!
Ján Čarnogurský, volt szlovák miniszterelnök elmondta, barátjának, Duraynak hazája nemcsak a trianoni Magyarország volt, hanem az egykori Magyar Királyság.
A sanghaji kommünikében 1972-ben Richard Nixon és Mao Ce-tung tételesen felsorolták, miben közös az álláspontjuk és mely kérdésekben nincs egyetértés. A szlovák-magyar viszonyban is így kellene eljárni. Ez segítene előrelépni. Sok minden elválaszt bennünket, de az ami összeköt az erősebb. Le kellene választani azokat a kérdéseket, melyek lényegtelenek és a politikai hibákat is meg kellene nevezni.
Forró Krisztiánt, a Magyar Szövetség elnökét megnyugvással töltötte el, hogy ennél méltóbb helyet nem lehetett volna ennek a rendezvénynek találni.
Felsorakozunk azok mögé, akik rendíthetetlenül kiállnak és kiálltak Duray Miklós példája, útmutatása mellett – szögezte le.
– Illyés Gyula meghatározását idézte, soviniszta aki jogokat tipor, hazafi, aki jogokat véd. Tehát Duray nem volt soviniszta. A küldetést csakis emelt fővel, meggyőződésből és hitből lehet vállalni. Csak így maradhatunk talpon. Ez jellemezte Esterházy Jánost Duray Miklós szerint. És őt is ez jellemezte. Számára mintaképpé vált. Megtörhetetlen magyarok és európaiak voltak.
Többen is megerősítették, Duray Miklós valóban Esterházy János után a legnagyobb formátumú politikusa volt a szlovákiai/felvidéki magyarságnak, akinek hatása megmutatkozott úgy a trianoni Magyarországon, mint az elszakított nemzetrészek gondolkodásában. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a legnagyobbak közé sorolta.
Közéleti szereplését a pozsonyi József Attila Ifjúsági Körben (JAIK) kezdte, annak elnöke lett. Szervezte a pinci Nyári Ifjúsági Tábort (NyIT), majd a 68-as olvadás idején kísérletet tett a Magyar Ifjúsági Szövetség (MISz) megalapítására. A reményteljes szárnybontást viszont a szovjet invázió megakadályozta. A Csemadokból is kizárták, ahol a központi bizottság, majd elnökség tagja volt.
Bukovszky László, kisebbségi kormánybiztos elmondása szerint, a NyIT-eknek az állambiztonság nagyon nagy figyelmet szentelt. A pinci tábor főszervezője Duray lett. A csehszlovák állambiztonság látókörébe ekkor került. A visszarendeződésre 1969 tavasza után került sor. Duray rájött, a kommunista rendszeren belül nem sikerülhet önálló magyar szervezetet létrehozni, hiszen a MISz bejegyzését a belügyminisztérium elutasította. 1970 után nyíltan nem politizált, mégis 1974-től megfigyelték, de 1978-ban dossziéját lezárták. Pedig az általa vezetett Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottság (CsMKJB) munkája ekkor kezdődött. Ez a bizottság kormányzati és pártszerveknek küldte tiltakozó beadványait.
Ahogy köztudott, munkássága a magyar iskolák megmentése céljából indult. Ez a törekvése sikerrel járt.
Ahogy Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke mondta, neki köszönhetjük, hogy vannak iskoláink, tankönyveink. „Köszönjük Miklós, amit értünk tettél!”
Közben Janics Kálmán orvost 1976-ban az Új Látóhatárban (München) megjelent írása miatt kezdte figyelni a csehszlovák állambiztonság (ŠtB). 1977-ben fejezte be a Hontalanság évei c. munkáját. Megküldte azt a Madách Kiadónak is, így az az állambiztonság kezébe került.
Az ŠtB ezek után 1978 augusztusában parancsot kapott, gyűjtsenek be mindent a „magyar burzsoá nacionalizmus” témakörében. Ez a jelentés 1978. augusztus 25-én elkészült. Nagyon szegényes lett. Tizenöt személyt említett, de ezek között Duray nem szerepelt. A szolgálat regisztrálta, hogy valaki beadványokat küld, melyben bírálja a szlovák kormányzat oktatáspolitikáját. Később rájöttek, hogy a kezdeményezések mögött Duray áll. A már lezárt dossziéját így 1979-ben újra megnyitották.
Ekkor került sor Duray első konfrontációjára az állambiztonsággal. Sorozatos kihallgatásoknak vetették alá. Írásos figyelmeztetésben részesítették, ha folytatja ezt a tevékenységet, ennek büntetőeljárás lesz a következménye.
1979-ben az állambiztonság igyekezete arra irányult, hogy megbontsa a szlovákiai magyar ellenzék egységét Janics Kálmánon keresztül. Aktiválta ügynökhálózatát. Az ügynökök sorában találjuk Varga Sándor levéltárost, Szőke József szerkesztőt és Püspöki Nagy Péter történészt. Az állambiztonság feladata lett, hogy egyfajta bizonytalanságot vigyen az ellenzék soraiba. Le kell járatni és egymás ellen kell uszítani ezeket az embereket. Ebben a magyar Állambiztonsági Hivatal is részt vett. 1973 decemberében ugyanis a két kommunista ország elhárítása megállapodást kötött az együttműködésről. Az 1983-as tervben szerepelt Duray is. Nacionalista felforgatónak bélyegezték, aki szocializmus ellenes beállítottságú. Elhatározták, elterjesztik, hogy provokátorról van szó. Janicsról meg azt, hogy nyilas.
Duray telefonját lehallgatták, leveleit felbontották és utcai megfigyelésnek is alávetették. 1982. június 2-án büntetőeljárást indítottak ellene. Kihallgattak 50 személyt, 10 alkalommal őt is. November 10-én letartóztatták. A per másfél napig tartott. Ezen Csurka István ás Mészöly Miklós is megjelent – emlékeztetett Kiss Gy. Csaba. Az eljárást megszakították, elnapolták, majd megszüntették. Február 22-én szabadon engedték.
Ez elsősorban a társadalmi összefogásnak volt köszönhető, mely Magyarországon és Nyugaton bontakozott ki.
1983-ban két könyve is megjelent az Egyesült Államokban. Az érdekében folytatott amerikai tevékenységről Szekeres Zsolt, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) elnöke számolt be, aki abban az időben az USA-ban élt. Kiemelte, ebben elődje, Hámos László oroszlánrészt vállalt. Több magyar amerikai szervezet is tiltakozott. Nyomást igyekeztek gyakorolni a szlovák politikára. Több kongresszusi képviselőt – például Tom Lantost – és szenátort sikerült megnyerni az ügynek. Levelet juttattak el a Csehszlovák Nagykövetségre, mely a magyar mellett áll. Három neves amerikai író szólította föl a magyar kormányt, hogy határozottan lépjen föl. Tiltakozott a Nemzetközi Pen Klub amerikai szervezete. 1984 májusában a csehszlovák köztársasági elnöknek írtak levelet.
Szekeres azt tapasztalta, hogy személyes kapcsolat nélkül nem lehet hitelesen képviselni semmit. Ezért Hámos László eldöntötte, Durayt meg kell látogatni. Tudták, őket figyelik, ezért síelni mentek, majd a sítáborból meglógtak és találkozni tudtak vele.
Duray ezután újra beadványokat küldött szét – folytatta Bukovszky. 1984. június 10-én megint letartóztatták azon a jogcímen, hogy tevékenysége Csehszlovákia külföldi érdekeit sérti. Ezt a vádat később módosították. Úgymond tevékenysége a köztársaság felforgatására irányul.
Ezt követte a nemzetközi megmozdulás. Az amerikai kongresszus nyíltan bírálta Csehszlovákiát. Egy évig tartották vizsgálati fogságban. Következett a tárgyalás és ítélet (1985.V.10.). De a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából Gustáv Husák államfő közkegyelmet hirdetett, így Miklós kiszabadult. Egyes történészek szerint, a kádári diplomácia is szerepet játszott ebben – emlékeztetett Bukovszky. Ez az új helyzet az állambiztonságon belül ellentétekhez vezetett.
Szabadulása után még nagyobb ellenőrzés alá vonták. Ekkor már a Prágában székelő elhárítás főparancsnokság nyilvántartásába vették. Ekkor Balla Kálmán költő, szerkesztő kapta feladatul Gyimesi György orvossal együtt, hogy figyelje/felügyelje Durayt. Az utóbbi 1970-től volt az állambiztonság ügynöke.
Bukovszky végül Duray távozásával foglalkozott az USA-ba. 1983-ban merült fel először ennek lehetősége, de csak 1987-ben vált időszerűvé. Akkor 18 hónapos felkérést kapott, hogy feleségével együtt utazzon ki. Az állambiztonság azt a taktikát alkalmazta, hogy látszatra akadályozni kellene kiutazását. A terv az lett volna, hogy lejáratják, majd megvonják állampolgárságát és kiengedik. Hontalan lesz, így majd nem térhet vissza. Erre azonban nem került sor. 1988. augusztus 15-én kiutazhatott.
Bukovszky még elmondta, Durayval kapcsolatosan gazdag titkosszolgálati anyag áll rendelkezésre Prágában, melyet rendezni kell, hogy érdemben kutathatóvá váljon.
A történet folytatását Szekeres Zsolttól hallhattuk. Miklóst mint geológust hívták meg Amerikában, de politológiát tanított. Sokan támogatták. Többszáz előadást tartott, több ezer emberrel találkozott. Indiánában megszületett a fia. Szekeres tréfálkozva megjegyezte, ez volt Miklós legnagyobb sikere az Egyesült Államokban. Egyik keresztapja lett a fiúnak.
Horony Ákos, kisebbségi jogi szakértő, (Szlovákiai Magyarok Kerekasztala) ehhez hozzátette, Amerikában a romániai falurombolásra figyeltek elsősorban. A Püski házaspár meghatározó szerepet játszott Duray ügyében. Csoóri Sándor révén megismerkedtek vele. Duray átadta kéziratát nekik azzal a kikötéssel, hogy azt csak azután lehet közzétenni, miután letartóztatták. Ez volt a Kutyaszorító első része.
Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész emlékeztetett, hogy Duray írást közölt a Bibó Emlékkönyvben is (1980), mely a magyar szamizdat irodalom egyik meghatározó kiadványa lett. Majd arra is emlékeztetett, 1988-ban Janiccsal közösen ítélték oda neki a Bethlen Gábor-díjat. Ezzel kívánták a köztük fennálló ellentéteket elsimítani. Bukovszky mondta el, hogy ezt a csehszlovák állambiztonság sikeresen megakadályozta, kiaknázta.
Horony ezt követően a múlt század 80-as éveire tért ki. Rövid, de fontos időszak volt. Az átalakulás korszakában Csehszlovákia fáziskésésben volt. A Magyar Televízió Panoráma c. műsora Dubčekkel készített interjút. Majd a Bársonyos Forradalmat Csehszlovákia szétesése követte. Ezalatt társadalmi átalakulás is zajlott. Amikor először került sor Szlovákia megalakulására 1939-ben, az szinte teljesen szlovák volt. 1993-ban Európa legnagyobb arányú kisebbsége élt területén.
Duray hazatérése után nem volt kérdés számára, hogy a magyar közösség csak önálló képviseletben gondolkodhat. Az Együttélés politikai mozgalom (EPM) a többi kisebbséget felkarolva, velük együttműködve kívánta kiharcolni jogaikat. Ez az elképzelés azonban megbukott. Mégis Csehországban Coexistencia néven a lengyel kisebbségnek köszönhetően ezt az önállósult párt túlélte.
Miniszteri megbízatás várt volna Durayra, de a kommunista párt ezt megfúrta. Azzal érveltek, hogy akkor a többi kisebbségnek is biztosítani kellene a bársonyszéket, amire nincs kapacitás, nem akarnak senkit sem diszkriminálni.
Durayt kooptálták a parlamentbe, majd az EPM a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal együtt 8,66%-ot ért el a választásokon. 293.000 szavazatot kapott.
Ezután törés következett be. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) 2010-ben kiesett a parlamentből.
Annak ellenére, hogy Duray nem volt jogász, rendkívüli éleslátással vette számba a jogi buktatókat. Ezekben a harcokban vörös fonalként húzódik, hogy a kollektív jogokat mindig elutasítják. Habár papiroson a régi alkotmánylevél ezt biztosította, mégsem lettünk államalkotó nemzetiség. Szomorú olvasni – mondta az előadó -, hogy gyakorlatilag harminc éve egyforma akadályokba ütközünk. Ugyanazok a kifogások és válaszok hangzanak el. Nem vagyunk gyarapodó közösség, ezért több elszántságot és kitartást követel meg tőlünk ez a küzdelem.
Tabajdi Csaba egykori képviselő, aki a rendszerváltás korszakában nemzetstratégiai koncepciót dolgozott ki, nem rejtette véka alá, hogy gúzsba kötve kellett táncolni. Majd intenzív munkakapcsolatban állt Durayval egy nem könnyű időszakban. Meg kellett kötni a magyar-szlovák és magyar-román alapszerződést. Egyeztetni kellett, miközben nagy nyomás nehezedett rájuk. A Nyugat azt akarta, hogy béküljenek ki, nehogy az EU-ba és a NATO-ba vigyék be az ellentéteket. Miközben Kovács László külügyminiszter értetlenkedett. Duray Miklós a 2000-es évek közepén kérte számon a magyar-szlovák alapszerződés hiányosságait. Tabajdi indulatos emberként jellemezte magát. „Engem sem kell félteni, de Miklóssal sohasem vesztünk össze” – közölte hallgatóságával.
Ezt árnyalta azután Entz Géza, a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) volt elnöke, aki leszögezte, Duray nem volt szélsőséges, hanem radikális! Majd Szabó Tibor, egyik utóda a HTMH élén beszélt ezzel egybevágó tapasztalatairól.
Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész személyes emlékeiket és dilemmáit is felsorakoztatta. Szerinte kitűnő elemző volt, nagy bátorsággal rendelkezett, de nem volt könnyű személyiség. A szlovák médiában róla alkotott torz kép a mečiari korszakban alakult ki, amikor a magyar ellenségkép megtestesítője lett. Közben Bugár Béla lett furamód a „jó magyar”. A magyar posztkommunista média is átvette ezt a hamis képet.
„Miért beszélek az árnyakról egy ünnepi alkalommal?” – tette föl a kérdést Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának Elnöke. –
Ha tudatosítjuk, bölcs elődeink örökségére vagyunk utalva, emelkedő pályára emelhetjük nemzetünket. Duray Miklós ennek egyik támasza. Éjjel-nappal a nemzetünk pillanatnyi helyzetéről és perspektívájáról gondolkodott. Éjszakai telefonhívásaival sokan tudjuk ezt alátámasztani.”
Miklós mosolyogva csak azt csinálta, ami az adott helyzetben szükséges volt. Hajlíthatatlan volt, ha a felvidéki magyarok jogairól, a közérdekről, az emberi egyetemes igazságról volt szó. Elfogadhatatlanok voltak számára azok, akik hajlottak az elvtelen megegyezésekre. Elveihez kérlelhetetlenül ragaszkodott. Ezt az előadó duraizmusnak nevezte.
Most már csak Duray örökségéről beszélhetünk, de az fontos. Ennek felhasználásával erősödünk, tágabb távlatot szerezhetünk. Nélküle nem lehet megállítani a hanyatlást. Következetes gondolkodásra szoktatott bennünket. Nekünk a magyar nemzet az első. Kertelés nélkül megjelölte, néven nevezte a gondokat. A problémák megnevezése nem népszerű magatartás. Nemzetközi téren sem.
Deli György, az NKE rektora azzal kezdte, egyeteme jelmondata: A haza szolgálatában. Ez rámutat az általa vezetett intézmény legfontosabb feladatára, a köz szolgálatára. Erre nevelik növendékeiket. Duray is a nemzet szolgálatában állt. Ám egyben kereste a közös jövőt a többségi szlováksággal is. Az együttélés jogilag szabályozott formáját óhajtotta.
Címzetes egyetemi docensként 2011-12-ben az NKE-n oktatta a nemzetismeret tantárgyat. Történelmi elemzést végzett, nemzetstratégiát vázolt fel. Említette a magyar nemzeti szétfejlődés veszélyét és érintette a többi nemzettel való harmonikus együttélés szükségességét.
A többség és kisebbség helyzetének kezeletlensége háborúhoz vezet. Ez a helyzet tehát biztonságpolitikai kérdés is. Ebben összes intézetük érintett. Céljuk olyan vezetők képzése, akik tisztában vannak ezekkel a kérdésekkel. Fájó szívvel, de nem áll módomban minden értékes, felkavaró, vagy életútját kísérő, megfontolandó gondolatra kitérni. De két felszólalást végül röviden érintenem kell.
Molnár Imre történész elmondta,
összegyűjtötte Duray Esterházyra vonatkozó gondolatait, melyek száz oldalt tesznek ki. Talán egyszer megjelenteti azokat. A kórházban is meglátogatta. Tanúsítja, személyében egy nagy lélek távozott!
Gyurcsík Iván, Miklós egykori munkatársa, aki ennek a konferenciának szellemi atyja, az NKE Kisebbségkutatóműhely vezetőjeként zárszavában összefoglalta a tanácskozás tanulságait. Az egyén autonómiájából fakad az önrendelkezés. A másik fontos elem a türelem.
Nem kell rettegni attól, hogy egyedül maradunk. Az utánzás helyett a sajátosat kell megtartani. A szülőföldre makacsul vissza kell térni. Amire a nemzet erősen gondol, az bekövetkezik. Miklós az értékteremtő, értékőrző kiállás kötelességét hagyta ránk.
Mi lesz velünk Duray nélkül? Ki fogja megfogalmazni a fontos kérdéseket, ki fog bátran kiállni ezekért?
Az MKP segítette Szlovákia belépését az EU-ba és a NATO-ba , de helyzetünk nem javult. A kollektív bűnösség bélyege, a közigazgatási felosztás hátránya nyomaszt bennünket. Nincs kisebbségvédelmi törvényünk. Hová jutottunk három évtized alatt? A gazdasági érdekek felülírták a jogos követeléseket. Kutyaszorítóból kutyaszorítóba kerültünk? Mi lesz velünk magyarokkal? – kérdezte könyve címében Gyönyör József 1990-ben. Parlamenten kívül gyengül a közösség. A kihívás és kötelesség gondolatait fogalmazta meg Duray. A mi dolgunk, hogy tanuljunk példájából!
A konferenciáról szóló képes beszámoló ITT tekinthető meg, Hrubík Béla gondolatai pedig ITT olvashatóak.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)