Az embernek meg kell találnia azokat a kikapcsolódási, feltöltődési lehetőségeket, amelyek akkor is építik a lelkét, amikor a teste a visszafordíthatatlan idősödés útján jár már – állítja Rusz Edit klinikai szakpszichológus. Vele beszélgetett az öregedésről Molnár Ambrus a Világ/Nézet legutóbbi adásában.
„Ki számít ma öregnek? Aki öregnek érzi magát: ennyire egyszerű. Nem lehet pontosan behatárolni azt, hogy hatvan év fölött már öregek vagyunk; attól függ mindez, hogy mennyire tudjuk az életet elfogadni és működtetni úgy, hogy az számunkra jó legyen. Ezt én úgy hívom, hogy életigenlés” – fejtette ki a beszélgetés elején Rusz Edit.
A műsorvezető Molnár Ambrus szerint különbség van a testi, biológiai öregedés, illetve az ember lelkiállapota között. Adódik tehát a kérdés: Nem együtt öregszik a test és a lélek? Rusz Edit leszögezte, hogy valóban fontos a különbségtétel, mert ez a kettő nem együtt történik.
Ezt követően többek között arról beszélgettek, hogy mikortól gondoljuk azt valakiről, hogy öreg, hol érkezik el az a pont, amikor kezdjük érezni, hogy öregszünk, és mennyiben áll mindez összefüggésben a fizikai képességeinkkel, lehetőségeinkkel. Szóba került még a test és a lélek egysége, illetve az, hogy miként gondolunk a saját jövőnkre, mit várunk a jövőtől. Szót ejtettek arról is, hogy a technológiai fejlődés kontextusában sokszor leértékelik az idősebbek hasznosságát a társadalomban.
A beszélgetés fókuszából természetesen nem maradt ki a halál, a feltámadás és az örök élet kérdése sem, amelyek keresztyén szempontból megkerülhetetlenek, ha az öregedés, az idő végessége a téma.
(reformatus.hu/Felvidék.ma)
