Szeptember 7-én, a kassai vértanúk emléknapján a Szövetség sajtótájékoztatót tartott a kassai Szent Erzsébet-főszékesegyház tövében.
Pandy Péter OT elnök és kerületi képviselő arról beszélt, hogy a kassaiak és a Kassai kerületben élők joggal várják el azt, hogy egyenrangú polgárai legyenek Szlovákiának. Azok a fejlesztések, melyek másutt megvalósulnak, itt is megvalósuljanak. Sajnos nem ennek vagyunk a tanúi. Amikor az autópálya-hálózatról, vagy a gyorsforgalmi utak hálózatáról esik szó, az ország déli és keleti része rendre háttérbe szorul. A 864 km-nyi gyorsforgalmi útból, autópályából csak 106 km található az ország déli és keleti részében.
A munkanélküliség is sajnos ezekben a régiókban a legmagasabb. Említette a csatorna- és az ivóvízhálózatot, melynek fejlesztése szükséges a felzárkózáshoz.
Itt az ideje, hogy ezen változtassanak, itt az ideje, hogy ismét legyen parlamenti képviselete közösségünknek és itt az ideje, hogy az ország elfelejtett falvai és városai képviseltessék magukat.
A program létezik, a jelöltek is kidolgozták a magukét. A cél, hogy szeptember 30-a után ismét legyen parlamenti képviselete közösségünknek.
Pandyt optimizmussal tölti el, hogy például a Tőketerebesi járásban nyolc mandátumból hetet sikerült megszerezniük. A Kassai kerület önkormányzatában létrehozták a legerősebb klubot. Képesek becsületes munkát végezni, így partnernek tekintik őket.
Arra hívta föl a figyelmet, hogy nem csupán kötelezettségeink, hanem jogaink és elvárásaink is vannak az infrastruktúra és beruházások területén, vagy ami a munkahelyeket és életszínvonalat illeti. Hiába vártuk a változásokat, senki nem törődött velünk. Vagy kézbe vesszük sorsunk irányítását, vagy éveket veszítünk ismét! Ez a választókon múlik.
Ivanecky Mária pedagógus a fiatalok külföldre áramlásának veszélyeire hívta föl a figyelmet. Majd a társadalom általános hangulatát említette. Az elmúlt tizenöt évben 300 ezren hagyták el végleg Szlovákiát, vagyis a lakosság több mint 5%-a. A külügyminisztérium becslése a külföldön élő szlovákok számát egy- és kétmillió közé teszi. Keleten nincs család, melynek valamely tagja ne ment volna külföldre tanulni, vagy dolgozni.
Átlagosan a diákok 20%-a hagyja el Szlovákiát, a kassai régióból valamivel több és több mint 50%-uk soha nem tér vissza. Ez nagyjából 45 milliós anyagi veszteséget jelent évente a felsőoktatásban.
Az orvosi után a kassai repüléstechnikai, kohászati és gépészmérnöki kar diákjai távoznak elsősorban. Szinna, Homonna, Mezőlaborc a leginkább érintett járások. Ez tehát a munkaerőpiac hiányossága. Friss adatok a bruttó jövedelem területén azt mutatják, a kassai régió 5,5%-kal marad le a szlovákiai átlagtól, a pozsonyitól 22%-kal. A bruttó reálfizetés a keleti régióban a legnagyobb mértékben csökkent, 5,3%-kal. Az eperjesi régió adatai még rosszabbak.
Szólt az épülő kassamindszenti ipari parkról, mely javíthat a helyzeten, de megfelelő mennyiségű képzett munkaerő fog-e rendelkezésre állni? Másutt is az autógyártó cégeknek ukránokat, bolgárokat, románokat kellett alkalmazniuk. A kis- és középvállalkozók képezik a gazdaság gerincét. Ezért az államnak adókedvezményekkel kellene támogatnia azokat.
Azért fognak harcolni a parlamentben, hogy olyan hozzáadott értékű cégek jöjjenek Szlovákiába, amelyek magasabb fizetéseket tudnak biztosítani. Szeretnék a külföldre távozott állampolgárokat visszacsalogatni a szlovák külképviseletek segítségével.
Gergely Papp Adrianna, a Kassai kerület képviselője és Debrőd polgármestere kifejtette, a hátrányos helyzetben lévő régióknak pozitív diszkriminációt kellene biztosítani, amilyen a kelet-szlovákiai régió is. Amíg a parlamentben túlnyomórészt pozsonyiak és Pozsony környékiek fognak ülni, addig ez a helyzet nem fog változni. Ha megnézzük a választási listákat, a pártok első 15 helyén szerepelő jelöltek pont ilyenek. Mi hasznunk lesz ebből a választások után?
Ezen a régión csak a Szövetség tud segíteni! Hiszen a jelöltjei itt vannak otthon és ezért felvállalják azt.
A turizmust jelölte meg a legfontosabb kitörési pontnak. Az eddigi kormányok erre még nem jöttek rá.
Az önkormányzatok állnak közvetlen kapcsolatban a polgárokkal. Ha a kormány az önkormányzatoktól von el forrásokat, akkor a lakosság zsebéből veszi ki a pénzt. Akkor nem jut semmi a fejlesztésekre. Pedig falun is ugyanolyan adófizető polgárok élnek, mint a városokban. A városok lakossága is családi szálakkal kötődik a vidékhez. Onnan származik, vagy ott élnek a rokonai, esetleg ott rendelkezik hétvégi házzal. Tehát az ő érdekében is áll, hogy a vidék fejlődjön. Ott is ugyanolyan körülményeket kell teremteni, mint a városokban. Jelenleg az önkormányzatok összes pénze az energiahordozók kifizetésére megy el, sokszor a fizetések biztosítására sem futja. Mindez az elhibázott szankciók következménye. A leköszönt kormány, de a mostani hivatalnokkormány sem meri kimondani, ezek elhibázott lépések voltak.
Kitért a mélyszegénységre is. Ez akkor lesz leküzdhető, ha nem a pozsonyi íróasztaloknál fogják kidolgozni a terveket, hogyan kell integrálni a szegényeket, hogyan kell rajtuk segíteni. Ezeket a terveket olyanoknak kell kidolgozniuk, akik együtt élnek az érintettekkel és saját szemükkel látják a helyzetet. A szociális háló megerősítésén és a mélyszegénység felszámolásán belül különös figyelmet kell fordítani a nők helyzetére, főleg az olyan krízishelyzetekre, mint ami a közelben zajló háború miatt alakult ki. A nők szerepe kimagaslóan fontos, ők képezik az összetartó erőt, gyermeket nevelnek, miközben dolgozniuk is kell, hiszen egyetlen fizetésből a férj nem tudja eltartani a családját. Számunkra a családot a férfi és nő alkotja.
Az illegális bevándorlók a kassai régióban is megjelentek. Illetékes polgármestereink ezt nem verik nagydobra. Ebben a nehéz helyzetben nem várható el tőlük, hogy az ellátásukkal és elhelyezésükkel legyenek elfoglalva. Az ott élők nem érzik magukat biztonságban. Bármikor kialakulhat egy helyi verekedés, vagy atrocitás. Ezt meg kell akadályozni.
Véleménye szerint, egyedül a Szövetség képes ennek a régiónak a gondjait felvállalni.
Furik Csaba, Kisgéres polgármestere és kerületi képviselő közölte, a régióban, ahol él, a munkanélküliség meghaladja az országos átlagot. A magyarok lakta két járásban ezek a számok egyértelműen magasabbak. Fontos számukra, hogy munkahelyeket hozzanak létre. Ez a következő időszak legfontosabb feladata. A másik, hogy a most létező munkahelyek megmaradjanak. A tiszacsernői átrakodóállomást emelte ki. Mindig azt halljuk, leépítések vannak, privatizálnak. Ennek mindig az a következménye, hogy csökken a munkahelyek száma.
Szlovákiának van egy ügynöksége, a SARIO, mely azért jött létre, hogy munkahelyeket teremtsen. Az elmúlt húsz évben egyet sem teremtett sem a Bodrogközben, sem az Ungvidéken. Miért nem tudtak egyetlen munkahelyet sem teremteni és mi volt ennek az akadálya? Ha akadályba ütköztek, az állam kötelessége ezeket elhárítani.
A régiójukat érintő másik fontos terület a kórházi reform. Már megszoktuk, hogy minden reform azzal kezdődik, hogy valamit bezárnak, elvesznek, eltörölnek, vagy felszámolnak – mondta Furik. Mindezt úgy teszik, hogy a régió gazdaságát a padlóra küldik. Nagy az elvándorlás, kevesebb gyerek születik, azután a reformokat a régiók nem tudják biztosítani. Jól mutatja a királyhelmeci kórház esete, hogyan lehet egy régiót ellehetetleníteni. Ezért van szükség pozitív diszkriminációra. Az egészségügyi reform ettől a kórháztól osztályokat akar elvenni. Rendszerint eleinte osztályokat szüntetnek meg, azután a kórházat is. De meg kell érteni, ilyen intézkedésekkel megfosztják a régiókat életképességüktől. A létbiztonság szűnik meg. Ettől északra 20 km-re vannak egymástól a kórházak, de az ő régiójában egyes falvak 70-80 km-re vannak a járási kórháztól. Jönnek a mesék, hogy lesz mentőautó meg helikopter. Ezek az utak vasúti átkelőkön keresztül haladnak. Hogyan lehet ilyen távot 20-30 perc alatt megtenni? Ha meg köd lesz, milyen helikopter fog repülni? Tehát nem óhajtják, hogy a királyhelmeci kórház egyes osztályai megszűnjenek. Sőt, a létező tervek alapján modernizálják, bővítsék azt! Az államnak kötelessége lenne, hogy minél hamarább biztosítsa erre a megfelelő anyagi forrásokat.
A leszakadó régiókat támogatni kell, viszont azt látják, hogy jelenleg nem létezik semmilyen terv, vagy vízió, hogy ezt miképpen lehetne megvalósítani.
Adókedvezményekkel, vagy adókedvezményes hitelekkel kellene támogatni a helyi vállalkozókat, gazdákat, hogy megmaradjanak a meglevő munkahelyek és újakat tudjanak létrehozni.
Tudják, a munkahely oda vándorol, ahol kiválóak az infrastrukturális feltételek. Ahol ez nincs meg, oda nem megy, ahol meg van, ott munkaerőhiányba ütközik. Az állam feladata lenne, hogy ezeket a különbségeket lebontsa és kiegyenlítse. Arra figyelmeztetett mindenkit, hogy a szlovák kormányok euromilliókat adnak vissza Brüsszelnek, miközben nálunk semmire sincs pénz. Ő is a turizmust jelölte meg kitörési pontként.
Vannak olyan hátrányosan megkülönböztető rendelkezések ebben az országban, melyek a lemaradó régiókat sújtják. Két példát említett. Királyhelmecen egy szülés 2-300 euróval kevesebbet „ér”, mint Kassán, vagy Pozsonyban!
A másik ügy a 300 m tengerszint feletti magasság. Az ő települése évente 38 000 euróval kap kevesebbet, mert lakosai 99 m-es tengerszint fölötti magasságban élnek. Egy demokratikus államban az ilyen különbségeket meg kell szüntetni! Itt az idő, hogy szeptember 30-án ezek ellen tegyenek.
A szlovák pártok ezeket a kérdéseket elhanyagolják, tehát csak magunkra számíthatunk.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
