Az októberi hónap műtárgya a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban egy fekete kerámiakészlet.
A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményében 11 darab fekete kerámia található, amelyeket 1907–1938 között adományoztak a múzeumnak neves rimaszombati polgári családok.
A készlet 5 fazékból, 2 tányérból, 1 kancsóból, 2 vázából és 1 gyertyaöntő edényből áll.
A tárgyak a 19. században készültek, feltehetően a mai Magyarország területén, a gyertyaöntő edényt 1801-ben készíthették.
A fekete edények színe a sötétszürkétől a koromfeketéig terjed, árnyalatukat máz és festés nélkül érték el, főként sok gyantát tartalmazó tűlevelű fák felhasználásával, kemencében égették ki.
Fotó: Gömör-Kishonti Múzeum
A fekete kerámiát csak egyszer égetik addig, amíg vörösen nem izzik. Végül nagy mennyiségű fát tesznek a kemencébe, és légmentesen lezárják. A kemencében az oxigén elfogy, a fa parázslik, és sok füstöt termel. A kerámia felülete magába szívja a kormot és a füstöt, így fekete, acélszürke vagy barna színt kap. Az edényt 12 órán keresztül égetik, és körülbelül 48 óra elteltével, amikor a kemence már kihűlt, kiveszik.
Egy sima kavics segítségével a kerámia felületére fényes mintázatot lehet dörzsölni.
Mivel a kerámiaedényeknek a múltban elsősorban használati funkciójuk volt, a füstöléssel jelentősen csökkentették a nyers kerámia vízáteresztő képességét.
Törékenységük miatt sok esetben az egész edényt bedrótozták. Napjainkban a drótozott kerámia elsősorban díszítésre szolgál.
Fotó: Gömör-Kishonti Múzeum
A különlegessége az volt, hogy ezekben a máztalan fekete korsókban maradt legtovább frissen a víz vagy a tej, illetve a só vagy a cukor az arra szolgáló edényekben.
A magyar kerámiakultúra alakulására jellemző, hogy számos mázas és mázatlan égetési technológiával dolgozó központban az ólommázas kerámia általában kiszorította a fekete kerámiát.
(Gömör-Kishonti Múzeum/ HE, Felvidék.ma)
