Rettegés uralkodik el Európán, olyan rettegés, melyet a felelőtlen uniós vezetők szabadítottak rá. Brüsszelben, a „majd mi megmondjuk, hogy mit kell tennetek és mi a jó nektek“ uniós gépezet pöffeszkedő központjában négyesre, azaz a legmagasabbra emelték a terrorveszélyezettségi szintet, s a hatóságok arra kérik a lakosságot, hogy maradjanak otthon. De Európa más nagyvárosaiban is terrorcselekmények, a migrációs hátterű lakosság forrongása, erőszakos megnyilvánulásai követik egymást.
Ide vezetett a „gyertek, mindenkit befogadunk“ politika, a demográfiai válság, az elöregedés bevándorlók csábításával történő megoldására, meg a kulturális sokszínűségre való naiv, de ugyanakkor erőszakos törekvés.
Erőszakos, mivel mindazokat, akik ennek veszélyeit látva úgy döntöttek, hogy nem hajlandók beengedni tisztázatlan hátterű és személyazonosságú tömegeket és nem egyeznek bele, hogy azokat holmi kvóták alapján rájuk erőltessék, az uniós pénzek megvonásával és egyéb módokon büntették és mostanáig nem tettek le róla, hogy a migránsok tömegeinek befogadására kényszerítsék.
Nincs egy hónapja sem, hogy Belgium miniszterelnöke kijelentette: „Reméljük, hogy sikerül megkötnünk egy új európai migrációs paktumot, amely biztosítja, hogy minden uniós ország kiveszi a részét a feladatokból…“
Mindennek kezdetén, 2015 nyarának végén még Angela Merkel akkori német kancellár hihetetlen nagy önbizalommal hirdette: „sikerülni fog, megoldjuk!” Értve ezalatt az Európát elözönlő migránsok befogadását, integrálását, abban a reményben, hogy ők fogják feltölteni az elöregedő európai társadalmak lakosságának nyugdíjalapját, ahogy ezt szajkózzák ma is az uniós vezetők az azóta is megállás nélkül özönlők láttán.
Hogy mennyire sikerült, azt most látjuk, amikor Európa a keblére ölelt több millió ismeretlen eredetű, szándékú, a kultúráját nem ismerő, s el nem ismerő, beilleszkedni nem akaró embert, akikkel most nem bír. Két világ találkozása ez, melyek közül az egyik képtelen megérteni a másikat, a másik pedig kevés kivétellel nem alkalmazkodni, beilleszkedni akar, hanem iszlám világuralomra törni.
Háború zajlik, nemcsak Ukrajnában, vagy a Gázai övezetben, hiszen a Gázai övezetet uraló Hamász néhány napja világos üzenetet küldött: a teljes muszlim közösséget harcba hívta világszerte, a dzsihád felé terelve és arra ösztönözve őket, hogy álljanak készen a mártírhalálra.
Ez pedig egész Európát veszélybe sodorja, hiszen mindenütt megtalálhatók a Hamászt támogató bevándorlók.
Ennek dacára Európa továbbra sem tanul, bénultan tűri, hogy tömegek randalíroznak Nyugat nagyvárosainak utcáin, és a gyilkosságok látványától megrészegülve ünneplik mindazt, amitől minden józan ember elborzad, a brüsszeli vezetők pedig a régi nóta szerint újra kötelező szétosztást és migránsgettókat sürgetnek a tagállamokban. Nem törődve azzal, hogy alapjaiban rendült meg, amit eddig a világunknak hittünk, legfontosabb értékeinknek tartunk, s nem véve tudomást arról, hogy ez már nem migráció, hanem invázió, a kontinens balliberális elitje továbbra sem megállítani akarja az illegális bevándorlást, hanem megszervezni. Nem megvédeni akarja az Európai Unió külső határait, hanem a könnyebb átjárhatóság biztosítását várná a tagállamoktól, melyek határvédelmét erőszakosan betörni kívánó felfegyverzett tömegek veszélyeztetik, olyanok, mint akik a borzalmakat elkövették Izraelben.
Hasonlóképpen gondolja ezt a Die Welt külpolitikai rovatvezetője, aki kemény hangú írásában követelte: „Tessék végre befejezni a migráció és a biztonság közötti összefüggés tagadását”. Klaus Geiger szerint ugyanis a belgiumi terrortámadás és sok hasonló európai eset az EU elhibázott menekültpolitikája nélkül nem történt volna meg, s emellett megállapítja, hogy a menedékkérők a súlyos köztörvényes bűncselekmények elkövetői között is túlreprezentáltak.
Egyértelmű tehát, hogy az ellenőrizetlenül beáramló tömegek komoly veszélyt jelentő hányada nem beilleszkedni akar, hanem kizárólag a saját törvényei szerint élni, s nem a háború elől menekül, hanem háborút hirdet. S ez bizony legalább annyira félelmetes, mint az egymást követő terrorcselekmények.
(NZS/Felvidék.ma)
