Duray Miklóst politikusként, közíróként szokták emlegetni, de személyes megítélésem szerint ettől sokkal nagyobb szerepet töltött be. Esterházy János óta az utolsó olyan államférfi volt, aki alapjaiban tudta vizsgálni, érteni és meghatározni a felvidéki magyar néplelket.
Bár kétséget kizáróan politikus és közíró is volt, de ezen a két fogalmon túlnőtt személyisége, hisz kevesek képesek arra, hogy mindig azt tegyék és úgy tegyék, amire szükség van és amit kell. Erre talán csak a legnagyobb formátumú egyének képesek.
Márpedig Duray Miklóst ilyen volt. Amikor kellett, aktivista volt, amikor pedig úgy hozta a kötelesség, szamizdatokat, könyveket írt, kiáltványokat fogalmazott meg, egyetemen tanított, mozgalmakat szervezett, jogvédőként tevékenykedett, rendszert váltott, vagy éppen autonómiaharcosként komáromi nagygyűlést szervezett. Nem rettent meg a hatalomtól, fenyegetésektől, zsarolástól, ellehetetlenítéstől, sőt, a börtöntől sem.
Meggyőződéses antikommunista volt, korunk egyik legmeghatározóbb filozofikus gondolkodója, társadalmi kérdések állandó boncolgatója, szociálpszichológusa, klasszikus értelemben vett polgár, örök szervező-mozgalmár, igazi perpetuum mobile.
1989 után pártot alapított és a politikai életet formálta, de mindig a célnak szentelte alá a tevékenységét és nem fordítva. Számára a prágai és a pozsonyi parlament tényleg csak egy eszköz volt a többi közül és nem cél. Mindig távlatokban, hosszú távban és stratégiában gondolkodott.
Sokszor gondolatmenete hallgatói számára nem volt teljesen világos – be kell valljam, így voltam vele sokszor én is, amikor egy-egy személyes vagy telefonbeszélgetésünk során elvesztettem a fonalat – de ez csak az én szegénységi bizonyítványom.
Duray Miklós ugyanis a közösségi érdekképviseletet, a közösségi és politikai stratégiát filozófiai síkra emelve olyan dimenzióba helyezte, aminek összefüggésrendszere meghaladta a középszerűséget.
Ez tette őt igazán naggyá. Ez tette őt igazán halhatatlanná. Valamint az, hogy a legtöbb politikussal, különösen a maiakkal ellentétben tudta, hogy nem elég stratégiában gondolkodni, nem elég távlatokra tervezni, ha nem foglalkoznak a fiatalokkal és nem képeznek utánpótlást.
Duray Miklós nemcsak az Együttélés Mozgalom ifjúsági szervezetének, a Magyar Ifjúsági Közösségnek volt gondoskodó atyja és annak a politikai közösségnek a szellemi iránytűje, hanem az egy generációval későbbit összegyűjtő Via Nova Ifjúsági Csoporté is. Nem utolsósorban pedig a legfiatalabb generációé, az Esterházy Akadémiáé, amelynek társalapítója, tanára, agytrösztje volt.
Természetesen Duray Miklós is volt fiatal és természetesen már fiatalon is aktív, tevékeny életet élt. A korszakalkotó tevékenységei mellett mindenképpen érdemes kiemelni, hogy imádta a természetet, hiszen ugyebár geológus volt. Bejárta a Felvidéket keresztbe-kasul és ismerte annak minden egyes négyzetcentiméterét és rezdülését. Ugyanakkor keresztmetszetét és az itt élő emberek hangulatát, néplelkületét is. Már fiatalon a szép emlékű gombaszögi táborok tevékeny szervezője volt. Akárcsak az ellenzéki ifjúsági klubmozgalomnak is meghatározó alakja.
Mindazonáltal a komoly, súlyos témák mellett nagyon szeretett viccelődni. Sajátos humora végigkísérte egész életében a közéleti és politikai karrierjét is.
Borivó volt, kedvelte az elegáns, karakteres borokat, melyek mellett barátaival, kollégáival, jó beszélgetőpartnerekkel éjszakába nyúlóan lehetett eszmecserélni. Velünk, fiatalokkal is megannyiszor.
Az ilyen társasági estéken tudott igazán kiteljesedni, amikor valódi viták bontakoztak ki, tele értékes, előremutató gondolatokkal, amelyekből mind ő, mind beszélgetőtársai, esetleges vitapartnerei „heurékaszerű” győztesként tudtak kijönni, de akár csak a csendes szemlélő is meríteni tudott bőséggel.
Mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy beszélgessen a fiatalokkal, ezért is vett részt annyi fórumunkon a Via Novában, lehettek azok Kapocs Táborok, konferenciák, műhelymunkák, képzések, kerekasztal szimpóziumok stb. Nem véletlen, hogy a Szövetség a Közös Célokért ernyőszervezetben, amelynek alapító elnöke volt, utódjául azt a Gubík Lászlót jelölte és nevelte ki, aki a Via Nova ICS elnökeként fiatalok százait kapcsolta be Duray segítségével a felvidéki közéletbe.
Ez pedig azért kulcsfontosságú Duray Miklós örökségében, ugyanis a fiatalokkal való foglalkozás nemcsak azért fontos, hogy legyen fiatal értelmisége egy kisebbségi létbe szorult közösségnek, hogy legyen magyar jelen a Felvidéken, hanem azért, hogy legyen jövő is.
Duray Miklós pedig mindig azt tartotta szem előtt, hogy ne csak dicső múltunkra emlékezzünk, ne csak visszafelé tekintgessünk, de jövőnk is legyen az északi végeken, és ő, mi, valamint az utánunk érkezők mindig építkezzenek és ne csak koszorúzzanak. Szorgos munkával, elkötelezett hittel, meg nem alkuvó, lázadó vérrel és kiapadhatatlan hazaszeretettel.
Ehhez pedig nélkülözhetetlenek ugyebár a felvidéki fiatalok. A tehetséges, szülőföldjükért aggódó, tenni akaró és elkötelezett fiatalok, akik a nemzeti hagyományainkat ismerve, tisztelve, keresztény-konzervatív szemlélettel tekintenek maguk elé. És akiket nem fertőzött meg a csehszlovakizmus és a liberalizmus gondtalan szelleme.
Nem véletlen, hogy Duray Miklós rendszeres előadója volt az Esterházy Akadémiának, sőt a végzős hallgatók mentoraként is tevékenykedett, így hatalmas űrt hagyott maga után idő előtti eltávozásával.
Mit hagyott nekünk örökül ezen felül Duray Miklós, tehetjük fel a kérdést. Számos könyvet, kiáltványt, intézményt, emléket. Nem szükséges sorolni, mi számos egyebet. De ami a legfontosabb, hogy jó példát és példaképet. Mintát, hogy az utána jövő generációknak van mit követnie, van mihez viszonyítania, van mibe kapaszkodnia.
Meglátásom szerint ez a Duray-örökség legnagyobb jelentősége, hogy olyat hagyott maga után, ami hosszú évtizedekre, talán évszázadokra meghatározójává válik a felvidéki magyarságnak.
A felvidéki magyarság legmeghatározóbb világítótornya volt, akinek fénye kihunyta után is még sokáig mutatja az utat a viharba keveredett hajósoknak. Ezt köszönjük neki. Ezért adunk hálát a Teremtőnek, hogy vezetőnknek rendelte.
Bízunk benne és hittel reméljük, hogy a jó Isten jobbjáról is segíti a felvidéki magyarságot és az egyetemes magyar nemzetet.
Mi pedig, akik itt maradtunk és próbálunk tevékenykedni a közéletben, merítsünk örökségéből, ne felejtsük el soha gondolatait, iránymutatásait, intelmeit és mosolyát. Emlékünkben őrizve, az ő szellemi nagyságából táplálkozva, stratégiai gondolatait követve igyekezzünk hűeknek maradni szülőföldünkhöz és dicsőségre vezetni a magyar nemzet ügyét.
Isten minket úgy segéljen!
Elhangzott Veszprémben, 2023. november 16-án a Nemzetpolitika és szuverenitás – Duray Miklós-emlékkonferencián.
(Csonka Ákos, Felvidék.ma)