Szencen a hősök szobránál emlékeztek a helyi és környékbeli magyarok. Az alapiskola és a szakközépiskola több diákja is részt vett a megemlékezésen, melyet a Don-kanyar hősei emlékére szervezett a Femine Fortis és társszervezői, a Csemadok, a Magyar Szövetség és a Szenczi Molnár Albert Alapiskola, melynek két tanulója Wass Albert és Mihályi Molnár László gondolataival emlékezett meg az 1943-as eseményekről.
A megemlékezőket Németh Gabriella, a Femine Fortis elnökségi tagja köszöntötte a szervezők nevében. A mécsesgyújtás előtt Agárdy Gábor emlékezett vissza édesapjára és néhány szencire, akik megjárták a Don-kanyart és több ezer sorstársukkal fogságba estek.
Amikor 1946-ban szabadultak, Debrecenbe szállították őket. Maczeák Dezső, Mányi Tibor és Algayer-Agárdy Gáspár együtt maradtak, Debrecenben azt mondták nekik, Budapestre szállítják őket, de előbb egy másik vagonban fertőtlenítették őket, többek között a tetvek miatt. Majd Mányi Tibor azt mondta, neki van rokona Pesten, elmegy hozzá, hogy legalább rendes ruhája legyen.
Maczeák Dezső és Algayer-Agárdy Gáspár viszont a szülőföldjére kívánt visszatérni, ám ekkor az NKDV emberei újra elfogták és málenkij robotra szállították őket, ahonnan csak 1948-ban tértek haza.
Ezt követően Pammer Tamás káplán mondott imát a hősi halottak lelki üdvéért. „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja testvéreiért. Hősi halottaink, akikért imádkozunk, nem kímélték magukat, életüket áldozták értünk, magyar hazánkért. Tekints rájuk kegyesen, és részesítsd őket kereszthalálod végtelen érdemében! Nekünk pedig add, hogy a drága vérrel megszerzett és megvédett hazát odaadóan és önfeláldozóan szeressük, érte dolgozni meg ne szűnjünk! Add, hogy a hősök véréből és áldott emlékéből a komoly kötelességteljesítés, a hősies áldozathozatal szelleme áradjon ránk! Adj csüggedetlen szívet, hogy a harctereken elesett honfitársaink nyomában magyar hazánkért mindent megtegyünk, törvényeid és tanításod szerint éljünk, dicsőségedre és embertársaink javára“ – hangzott az ima.
A mécsesek meggyújtása után a jelenlévők közösen énekelték el nemzeti imánkat, így fohászkodva Istenhez és emlékezve a hősökre.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)