Alig múltak el az ünnepek, máris belecsöppenünk a hétköznapok kiábrándító politikai valóságába. Ismét választás előtt állunk, az államfőválasztás a döntőjéhez érkezett, melyben már csak két jelölt mérkőzik meg egymással, Pellegrini és Korčok.
S ezzel együtt a felvidéki magyarság feloldhatatlannak látszó dilemmával szembesül, vajon ki lenne jobb választás, a két rossz közül melyik az elfogadhatóbb. Most nem is annyira a politikai irányultságukat tekintve, ami már mindenki számára nyilvánvaló, hanem azt, vajon melyikük az, akinek részéről legalább támadások kereszttüzébe nem kerülünk, s aki nem tekint ránk úgymond biztonsági kockázatként.
A kampány során Pellegrini ugyan langyosabban nyilvánult meg irányunkban, s a politikai kötődése is kérdéseket vet fel, viszont nem voltak magyarellenes megnyilvánulásai.
Korčok pedig a nagy nap közeledtével magyarellenesből, ha úgy tetszik Saulusból Paulus lett, egyszeriben felfedezte magának a magyarokban a potenciális választóit, s ennek megfelelően legyűrve eddig nem palástolt ellenszenvét, megnyerőnek szánt mosollyal az arcán végigturnézta a magyarok által lakott vidékeket és magyar nyelvű plakátokkal is megpróbált a kegyeinkbe férkőzni.
Hogy hány magyar szavazót sikerült megnyerni ezekkel az álságos szirénhangokkal, a „keszenem“-ekkel, és a neki készségesen kampányoló magyarjainkkal és magyarnak látszóinkkal, köztük korábbi szakértői kormányunk mindenben szakértő fejével, az egyelőre kérdéses.
A választás mindenkinek a saját ügye, privát döntése, de nem árt tudatosítani, hogy aki korábban egyáltalán nem titkolt ellenszenvvel viseltetett irántunk, s a választás, a szavazataink kedvéért most egyszeriben a kegyeinket keresi, annak szavait,
hirtelen támadt rokonszenvét nem tekinthetjük őszintének és tartósnak, az pontosan addig tart, amíg az urnákat le nem zárják.
Ne hagyjuk hát magunkat megtéveszteni, mert annál nagyobb lesz a csalódásunk, helyette nézzünk szembe a kiábrándító valósággal, miszerint Pellegrini korántsem jó választás, de mégis a kisebbik rossz, akire még mindig jobb szavazni, mint passzivitásunkkal a másik malmára hajtani a vizet…
(NZS/Felvidék.ma)
