Április 26-án a kassai ipariskola több mint 120 egykori diákja találkozott Kassán. Ez a találkozó az iparisták hagyományőrző találkozóinak sorába illeszkedik. Hasonló nagytalálkozót szervez évente a Kassai Iparisták Párkányi Klubja, és valószínűleg még a tavasz folyamán sor kerül a gömöri iparisták találkozójára is Rimaszombatban.
A kassai találkozón Pozsonytól Királyhelmecig képviselve voltak az öregdiákok. A legidősebbek már a jóval nyolcvan felett járnak (1958-ban érettségiztek), mégis eljöttek a találkozóra.
A résztvevők egybehangzó véleménye szerint ezekre a találkozókra nem csak igény, de szükség is van, mert úgy érzik, hogy az iparisták irigyelt összetartó ereje, és az iparista szolidaritás kiveszőben van.
Ennek természetesen több oka lehet, de az biztos, hogy ha nem ápoljuk az iparista szellemiséget, ha ritkábbak az iparista találkozók, ha hiányoznak a közös élmények, ha lazulnak a kapcsolataink egymás között és az iskolával, akkor elhidegülünk egymástól – jegyzik meg a volt diákok.
Az ipari ugyanis nem az épületet jelenti, hanem az egykori patinás intézmény szellemiségét, hagyományait, és a diákok által megélt élményeket. Az öregdiákok ezekre emlékeznek találkozóik alkalmával, ezekről mesélnek egymásnak és barátaiknak. Erre biztosítanak keretet az ilyen, és hasonló találkozók.
Ezek az élmények és hagyományok azért fontosak, mert a múltban gyökereznek, megtartó és személyiségformáló erejük van, ami tartást ad az egymást követő generációknak. Ezek a hagyományok az elmúlt évtizedek folyamán alakultak ki, és az iskolakultúra részévé váltak. Az iparit ez a kultúra éltette és élteti ma is, ezért is félő, hogy ha mi már nem leszünk – vallják az egykori diákok, akkor nem lesz, aki továbbadja, továbbvigye ezt a kultúrát. És ha már nem lesz „iparista“, akkor ipari sem lesz – és most nem az épületre gondolunk, mert az iskola épülete valószínűleg megmarad, de az intézmény szellemisége ködbe vész. És az unokák, dédunokák már nem fogják tudni, hogy Kassán csaknem 150 évig működött az ország egyik, vagy talán a legjobb, szakközépiskolája. És azt sem fogják érteni, hogy a nagyapák, dédapák miért voltak olyan büszkék egykori iskolájukra.
Ezért kellenek az érettségi találkozók, ezért kellenek ezek a nagytalálkozók, és ezért kellenek az iparista klubok is!
(Albert Sándor/Felvidék.ma)
