„Baska magyarul beszél” – filmpremier a Felvidéken

A Baska magyarul beszél című dokumentumfilm felvidéki filmpremierjét tartották Rozsnyón. A Baska család menekülését megörökítő, a második világháború után a Felvidékről kitelepített magyarok ezreinek emléket állító alkotást Magyar Mozgókép Díjra jelölték.

1945-től a Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovákiában élő magyarokat különböző atrocitások érték és sokukat deportálták.

Ez várt a 12 éves Baska Józsefre, a szüleire és a három testvérére is. Ők azonban nem törődtek bele sorsukba és mindenüket hátrahagyva Magyarországra menekültek.

Baska József már felnőttként eleveníti fel a sok évvel korábbi, sorsdöntő téli éjszaka előzményeit és drámai pillanatait. Könyve alapján azonos címmel készült el a dokumentumfilm Baska Barbara rendezésében, melyet megtekinthettek az érdeklődők.

Kristóf Áron szavalatával kezdődött a rendezvény (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)

„Gyerekkoromtól kezdve minden családi ebédnél szóba került az a megpróbáltatás, amit édesapám 12 éves korában a Felvidéken megélt. Ez az egy napig tartó szekérút számára olyan meghatározó emlék lett, amely haláláig absztrakt festészetének meghatározó motívumaként halad végig életművén” – mondja Baska Barbara rendező, aki festőművész édesapja, Baska József életének legmeghatározóbb mozzanatát örökítette meg a lírai hangvételű dokumentumfilmben.

Michal Drengubiak alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)

Az alkotás – amelynek létrejöttét a Nemzeti Filmintézet támogatta – premierjére 2023 novemberében került sor.

A rozsnyói történelmi városházán tartott díszbemutatón Orosz Örs, a Sine Metu Egyesület elnöke mondott köszöntőt. „A mai nemzedék és azt gondolom, Közép-Európa népei számára, túlélésünk érdekében nincs más út, mint az, hogy az itt élő kis nemzetek megfogják egymás kezét, közösen tekintsenek a jövőbe, és együtt vészeljék át a kor kihívásait.

Ahhoz azonban, hogy a múltunkat, a múltbéli sérelmeinket fel tudjuk dolgozni, arra van szükség, hogy egymás szemébe nézzünk.

Baska József egy különleges személy, olyan művész volt, aki nem feledkezett meg a szülőhelyéről, a szülőhazájáról, ahová gyakran visszajárt” – mondta.

Orosz Örs (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)

A vetítést követően Nagy János Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkárral és Baska Barbarával, a film rendezőjével Kardos Ferenc, a Rozsnyó Partnervárosaiért Polgári Társulás elnöke, volt rozsnyói polgármester beszélgetett.

A magyarok és a felvidéki magyarok története érződik és látszódik Baska József élettörténetén. Az azt bemutató filmre azért van szükség „hogy ha tudjuk, hogy kik vagyunk, azt is tudhatjuk, hogy kik lehetünk és kik leszünk. Egy közép-európai sorsközösségben vagyunk szlovákok és magyarok, és mindannyiunknak az az érdeke, hogy Közép-Európa tovább épüljön. A jövőt építsük, ne a múltat, de a múltból semmit sem szabad elengedni és elfelejteni, mert azzal együtt alkotjuk a jövendőt” – mondta az államtitkár.

Baska Barbara (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)

Megjegyezte, hogy mielőtt Rozsnyóra érkezett volna, Gombaszögre is ellátogatott, és megdöbbentette, amit látott. Gömörország, benne Rozsnyó és Gombaszög, egy fantasztikus környék, mely egészen elképesztő irodalmi, történelmi, kulturális és természeti kincsekkel rendelkezik, ennek ellenére nem szerepel a magyar kulturális, mentális térképen kellőképpen. Beszélt az európai parlamenti választások fontosságáról, hogy mindenkinek állampolgári kötelessége elmenni szavazni. A szlovákiai magyarságnak ez létkérdés, hogy „legyen hangja” az Európai Unióban – mondta. Szerinte a magyar kultúra azért olyan erős, mert „nagyon megrángatott bennünket a történelem. De minden rosszban van valami jó, hisz ebből kifolyólag sok témája lesz a művészeknek, s a magyarnál intenzívebb irodalom, festészet, szobrászat nagyon kevés van Európában”.

Nagy János, Baska Barbara, Kardos Ferenc beszélget (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)

Baska Barbara grafikusművész, a dokumentumfilm rendezője köszönetet mondott, hogy ilyen sokan eljöttek, hogy együtt élhették át ezt az eseményt ezen a különleges helyen, az édesapja számára fontos és a történet szempontjából is kulcsfontosságú helyszínen, Rozsnyón.

Beszélt arról, hogy mikor jöttek vissza először, mikor beszélhetett édesapja nyíltan a történetekről, de voltak idők, amikor csak rajzolta, festette, de őszintén nem mondhatta el az átélt igazságtalanságot, fájdalmat, az akkori magyar sorsot.

Addig a saját módján próbálta artikulálni, az absztrakció mentén. Felidézte édesapja fontos mondatát „hogy, ha valami dráma van, akkor be kell fogni a vitorlába”.

Kiemelte, a film címe egyfajta kiáltvány is, fontos, hogy nem múlt időben van, hiszen Baska nem magyarul beszélt, hanem magyarul beszél, és „mindig is úgy fog minden Baska beszélni”.