A napokban volt Mitterpacher Lajos halálának 210. évfordulója, aki Bellyén született 1734. augusztus 25-én (1921 előtt Baranya megye, ma Szlavónia/ Horvátország), és Pesten hunyt el 1814. május 24-én.
Mitterpacher Lajos Mitterbacher Ignác és Lentz Johanna fia. Özvegy anyja és gyermekei 1752. június 19-én kaptak magyar nemességet. Gimnáziumi tanulmányait Pécsett folytatta a jezsuitáknál, melynek utódja a ciszterci rend pécsi Nagy Lajos Gimnáziuma. 15 évesen belépett a jezsuita rendbe.
Teológusként indult, majd oktató lett, tudományos kutatásokat végzett, rengeteget publikált. Munkássága széleskörű, olyannyira, hogy a filozófusok, csillagászok, matematikusok tábora is magáénak tekinti. 1762-től a Theresianumban hittant oktatott, később emellett filozófiát, latin nyelvet és mezőgazdaságot is tanított, majd 5 éven keresztül az intézmény rektora.
Tankönyveiben fellépett az elavult ugaros gazdálkodás ellen és a vetésforgós gazdálkodás bevezetése mellett foglalt állást. Foglalkozott a szőlőtermesztés problémáival is.
Amikor Nagyszombatról az egyetemet áthelyezték Budára, majd Pestre, őt bízták meg az agrártudományi tanszék vezetésével, ahol előadásait haláláig folytatta.
Ő volt a mezőgazdaságtan első magyarországi egyetemi tanára. 1801-ben a pesti egyetem rektora volt.
A bonni akadémia tagjává választotta, a pesti egyetem bölcsészeti karától szenior rangot kapott.
Két szobra van: első szobra Budapesten a városligetben, a Vajdahunyad vár sétányon található. A második szobrát 2023. június 20-án avatták fel a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem gödöllői Szent István Campusának szoborparkjában.
Mitterpacher József (1739-1788) bölcseleti és teológiai doktor, egyetemi tanár 1739. február 14-én Bellyén született. 1753. október 14-én belépett a pécsi jezsuita rendbe és tanulmányainak végeztével mint tanár működött a gimnáziumban. 1766-ban Grazban szentelték pappá. 1768–1773-ban a bécsi Theresianum rektora volt.
A rend feloszlatása (1773) után a nagyszombati, majd budai, illetőleg onnan Pestre helyezett tudományegyetem bölcsészeti karán a matematikai (1773–1774),
majd a matematikus-, illetőleg mérnökképzés fejlesztése érdekében felállított felsőbb matematikai tanszék tanára volt haláláig.
1776-1777 között a bölcsészeti kar dékánja, 1780-1781 között az egyetem rektora volt.
1785-ben részt vett a bölcsészettudományi kar keretében létrehozott Mérnöki Intézet (Institutum Geometrico-Practicum) megszervezésében és egyik legfontosabb tárgyának, a felsőbb matézisnek (matheseos sublimioris), a fizikának és a felsőbb mennyiségtannak az előadója volt.
Kéziratban maradt munkáját utóda, Pasquich János adta ki. 1784. január 18-án kelt végrendeletében 200 forintot hagyományozott a pesti egyetem bölcseleti karára, hogy kamatai szegény beteg katolikus hallgatók segélyezését szolgálják. Pesten hunyt el 1788. március 24-én.
(Makovitzky József/Felvidék.ma)
