A pozsonyi Drogfüggőség-kezelő Központban (CPLDZ BA) évente 2400 beteget kezelnek, akik közül 600–700 az olyan új beteg, aki először fordul meg itt, közölte a központ pszichológusa, Boris Rášo, majd ismertette az országban előforduló leggyakoribb függőségeket is.
A leggyakoribb betegeik az alkoholfüggőségben szenvedők, ők alkotják az összes betegük 40 százalékát. Évente 250–300 új kezelési kérelmet tartanak számon. A kezelésre belépők átlagéletkora 42 év, a többségük férfi (70%), a nők 30%-ban vannak képviselve“ – közölte a pszichológus.
A második legnépesebb csoportot elmondása szerint azok a pácienseik alkotják, akiknél két vagy több pszichoaktív szerrel kapcsolatban alakult ki függőség.
„A leggyakoribb kombinációk a pervitin és a marihuána, a pervitin és a heroin, illetve az alkohol és más drogok elegye. Ezek a betegek az összes páciensünk közel 30 százalékát alkotják“ – mondta el Rášo, hozzátéve, hogy a központ évente 100–150 ilyen problémával küzdő új jelentkezőt tart nyilván, többségben ugyancsak férfiakról van szó (80%), a nők aránya 20 százalékos.
„További csoportot alkotnak a serkentődrog-problémákkal küzdő betegek, konkrétan a metamfetamin-, azaz pervitinhasználók. Ők az összes betegünk 5–10 százalékát alkotják, akikből évente évente 40–80 új beteget tartunk nyilván“ – folytatta. A kezelésre jelentkezők átlagéletkora ebben az esetben 35 év, a páciensek 70 százaléka férfi és 30 százaléka nő.
Ugyancsak népes csoportot alkotnak azok a betegek is, akik ópiumszármazékokkal élnek, főként heroinnal. Ők a pszichológus szerint a kezeltek 8 százalékát alkotják és évente 20–40 ilyen új beteg jelentkezik náluk.
„Esetükben belépéskor az átlagéletkor 40 év, a férfiak a kezelésre szorulók 70 százalékát, a nők pedig 30 százalékát alkotják“ – sorolta Rášo, hozzátéve, hogy a függőségből való gyógyulás hosszadalmas és bonyolult folyamat, melynek
sikere több tényezőtől függ, mint például a függőséget okozó szer típusa, a függőség időtartamának hossza, a család támogató magatartása, a beteg motivációja és az elérhető kezelés minősége.
„A teljes gyógyulás esélye eltérő az egyes betegeknél. A függőség krónikus betegség, ami annyit jelent, hogy egyes pácienseknél fennáll a a visszaesés lehetősége a sikeres kezelést követően is. Ennek ellenére a kezelés jelentősen javíthatja a beteg életminőségét és a hosszú távú absztinencia elérhető“ – magyarázta, megjegyezve, hogy a kezelést abszolválók megközelítőleg 70 százaléka képes hosszú távon meglenni pszichoaktív szerek használata nélkül.
„Fontos megérteni, hogy a függőség gyógyítása hosszadalmas folyamat, gyakran van szükség újbóli kezelésre, a beteg hosszas megfigyelés alatt tartására, pszichoterápiára, társadalmi támogatásra, valamint a beteg részéről gyógyuláshoz és az életmódváltáshoz való aktív hozzáállásra“ – zárta mondanivalóját Rášo.
(NZS/Felvidék.ma/SITA)
