Bihari János, cigány származású magyar zeneszerző és hegedűművész 1764. október 21-én látta meg a napvilágot a felvidéki Nagyabonyban. A csallóközi zenész a verbunkos stílus egyik legnagyobb képviselője volt. Lavotta Jánossal (magyar zeneszerző, hegedűművész 1764-1820), és Csermák Antallal (zeneszerző 1774-1822) együtt a magyar zenei romantika virtuóz triászát alkották a 19. század első évtizedeiben.
Édesapja is hegedűs volt. Nyomorral teli gyermekkorát Nagyabonyban, serdülő éveit Bőnyben (Győr-Sopron-Moson megye) töltötte. Koraérett ifjú volt, tizennyolc éves korában már megnősült. Banyák Simonnak, a híres dunaszerdahelyi cimbalmosnak a lányát, a szépséges Évát vette feleségül. Így került apósa bandájába Bihari és minden valószínűség szerint életének ebben az időszakában Dunaszerdahelyen vált igazán mesterévé hangszerének.
1801 körül érkezett Pestre, és itt megalakította híressé vált öt tagú bandáját. 1811-ben az országgyűlés idején Pozsonyban működött. Ez időben valószínűleg Bécsben is járt, ahol művei nyomtatásban is megjelentek. Káldy Gyula zeneszerző, karmester, a Magyar Királyi Operaház igazgatója szerint
Ludwig van Beethoven Bécsben több alkalommal hallgatta játékát. A bécsi kongresszus idejében ugyancsak Bécsben játszott.
Nyugtalan vándoréletet élt, melynek során bejárta a Magyar Királyságot. 1818 körül többször megfordult Veszprémben, ahol Ruzitska Ignácban (zeneszerző, hegedűművész) mecénásra talált. 1820-ban Pesten játszott. Működésének fénykora az 1820-as évek elejére tehető. 1822-ben Liszt Ferenc is hallgatta játékát és nagy elismeréssel emlékezett meg róla. 1823-tól pályája már lassan hanyatlott. 1824-ben baleset érte, eltörte bal karját. Ez véget vetett virtuóz pályájának. Bár még továbbra is hegedült, a prímási tisztségről kénytelen volt lemondani. 1825-ben a királyné koronázásakor Pozsonyban még játszott.
Öregkorában magára hagyatva élt és magányosan halt meg 1827. április 26-án, 62 évesen. A temetkezési költségeket néhány jótevője fedezte.
Nyolcvannégy szerzeményt kötnek a nevéhez, de vélhetően ennél többet hagyott ránk.
Bihari János 1827-es elhunytának századik évfordulójáról méltóképpen emlékezett meg a történelmi Magyarország. Az évfordulón Budapesten, a Bakáts téri plébániatemplomban gyászmisét mutattak be, amelyet nagy érdeklődés övezett. Bihari Emlékbizottság alakult, amely kezdeményezte a nagy zeneművész szobrának felállítását. A helyszínt a Margit-szigeten jelölték ki, azon emlékezetes esemény miatt, mikor Bihari a Margit-szigeten, József nádor udvari bálján muzsikájával annyira elbűvölte a jelenlévőket, hogy a bálon a tánc abbamaradt, és a vendégek csak az ő hegedűjátékában gyönyörködtek.
A mellszobor megalkotásával Vaszary László magyar szobrászművészt (1876-1944) bízták meg, a szobor kivitelezésének költségeit pedig a Fővárosi Közmunkák Tanácsa állta. A szobor leleplezésére 1928. október 14-én, vasárnap került sor zenés ünnepség keretében.
Vaszary László remek alkotása Biharit hegedűjével ábrázolta, a cigánykirályhoz méltóan valóban fejedelmi pózban, sikereinek csúcsán. A szobor talapzata érdekes módon nem kőből, hanem szerves anyagból, úgynevezett szurkosfenyőből készült, mely Észak-Amerikában őshonos fafajta, tudományos neve pinusrigida. Ezen a faposztamensen bronz emléktábla hirdette: „Bihari János 1764–1827. A Magyar hősi zene babérkoszorús költője, a Rákóczi-induló, s a magyar verbunkosok halhatatlan muzsikusa. 1928.”
A táblát felül korona díszítette, alatta egy sün, szájában cserággal. Kevesen tudják ma már, de a sün a cigányság jelképe volt, a cserágat szájában tartó sün pedig kifejezetten a magyar cigányságé.
A Bihari-szobor leleplezési ünnepségén részt vett József főherceg – Habsburg–Lotaringiai József Ágost (1872–1962) – is, de felvonultak a híres pesti cigány zenészek, és Bihari János még élő leszármazottai. Az ünnepség a Rákóczi-indulóval kezdődött, és sok más, Biharihoz kötődő zenemű is elhangzott a cigányzenész-utódoktól. Beszédet a Bihari Emlékbizottságot képviselő Zseny József és Pékár Gyula mondtak. Ezután Rakovszky Iván a Közmunkatanács nevében átvette a szobrot.
A Biharit ábrázoló műalkotást elsodorta a második világégés vihara. Ám az 1928-as szoborállítás ünnepe nagy pillanata volt a régi Magyarországnak, mikor Bihari János szobra körül felhangzott a cigányzene a Margit-szigeten.
Szülőfalujában, Nagyabonyban 1964 óta minden évben felidézik emlékét, a Bihari János Zenei Napok és a Bihari János-emléknap keretében. Dunaszerdahelyen az évente megrendezett Bihari János Emlékest ad alkalmat a hegedűvirtuóz emlékének felidézésére.
Ma, intézmények, szervezetek, utcák viselik nevét, szobrok, emléktáblák, féldombormű alkotások őrzik emlékét, annak a híres cigányprímásnak, zeneszerzőnek és muzsikusnak, akiről Kazinczy Ferenc így emlékezett: „Ameddig csak magyarzene lesz, Bihari úgy fog élni a hálás emlékezetben, mint a magyar verbunkos tánczene vitathatatlanul legnagyobb költője.”
Forrás: Wikipédia, Pest-Buda
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)