Hosszú idő után egy új kiállítás nyílt meg Losoncon, a Szabó Gyula Emlékházban. Az alapelképzelés a cirkusz és a bohóc, ezek köré rendeződnek a festmények. Így a tárlat az Álcák címet kapta.
„A zenei bevezető, amit Kelemen Zoltán adott elő harmonikán, jelezte, hogy ezúttal egy könnyedebb kiállítást készítettünk elő” – mondta Szabó Haltenberger Kinga, a tárlat kurátora, a festőművész özvegye a megnyitón.
Hozzátette, amikor a kiállítás anyagát válogatta, a bohóc jelenségre történelmileg is tekintett.
„Az udvari bohócok már a középkorban, a királyi udvarokban megjelentek. Ők voltak az egyedüliek, akik a véleményüket büntetés nélkül kimondhatták, esetleg az uralkodóval szemben kritikát is gyakorolhattak. A legtöbb esetben megúszták. Csak a későbbiekben változott az uralkodói és társadalmi helyzet a világban, s lassan ezzel ezek a humorral megáldott és kritikusan gondolkodó emberek kiszorultak az uralkodói rétegből, s átszivárogtak a művészetbe, a cirkuszba, a színházba, irodalomba, filmművészetbe. S ez élte reneszánszát a 20. század első éveiben is, amikor az akkori modern festők is foglalkoztak ezzel a témával. Gyakran a saját arcukat is ábrázolták, mintha bohócok lennének” – fejtette ki Szabó Kinga.
Mint megtudtuk, jelen kiállítás nemcsak a cirkusz és a bohócok világa, hanem egy áttételes véleménynyilvánítás, amikor álarc, álca mögül vagy álcázva próbáljuk kifejezni a véleményünket.
„Szabó Gyula életművében is nyomon lehet követni ezt a jelenséget a legkorábbi munkái közül is, s aztán érdekes módon a 1960-as években is feltűnt az álarc. A képeket nézve, elgondolkodva mindenki találhat magának valamilyen értelmet, jelentést benne” – nyilatkozta.
Szabó Haltenberger Kinga, a tárlat kurátora, a festőművész özvegye (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A kiállítás nagyon színes. Felbukkantak kevésbé és jól ismert művei is. Különböző technikák jelennek meg az olajfestménytől a monotípián és a vegyes technikákon keresztül a viasztemperáig. Megcsodálhatjuk azt az általa kidolgozott viasztempera technológiát, amelybe fémberakásokat is beépített, fényforrásként, jelképeket ábrázolva. Minden munkájával az utókornak üzen.
Szabó Gyula festő, grafikus, költő autodidakta módon vált művésszé, Prágában tanult plakáttervezést. Budapesten született 1907. június 8-án, 64 éves korában Prágában hunyt el 1972. május 25-én. Kívánságának megfelelően síremlékét Losoncon találjuk.
Festészetében a látható valóság minél tökéletesebb rögzítésére, a külső világ ábrázolására törekedett, de megjelenítette egyes műveiben a szubjektív valóságot, a belső összefüggéseket, szimbólumokat, fétiseket is. Késői grafikái meditatív jellegűek.
1937-ben egy pozsonyi kiállításon nyert díjból Párizsba utazott, ahol két évig a Julian Akadémián tanult. Felfedezője és támogatója Veneny Lajos és a publicista, műkritikus Brogyáni Kálmán voltak. Országosan ismert festőművésszé vált. 1945 után a szlovákiai magyar kultúra egyik legkiemelkedőbb egyénisége lett. A II. világháború alatt kapott súlyos betegségéből felépülve egyre inkább grafikával foglalkozott.
Az 1950-es évek közepétől számos tanulmányutat tett a Földközi-tenger környékén, járt Ázsiában, Kínában és Irakban is. Mindig visszatért a Felvidékre, Losoncon élt. 1957-ben a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége jubiláris kiállítást rendezett alkotásaiból Pozsonyban. 1963-ban állami jubileumi díjat, 1967-ben érdemes művész elismerést kapott. 1971-ben életmű-kiállítást rendezett a Magyar Nemzeti Galériában. Mestere volt Bacskai Bélának és Dúdor Istvánnak.
Rendkívül gazdag életművet hagyott hátra. Halála után özvegye, Szabó Kinga, 138 alkotás fölajánlásával kezdeményezte Losoncon egy galéria létrehozását. (Nógrádi Galéria – Novohradská galéria, mely 1980-tól önálló intézményként működött 2004-ig, amikor Szabó Kinga nyugdíjba vonult, és a galériát összevonták a Nógrádi Múzeummal.) Szabó Kinga ekkor alakította át képtárrá azt a házat, amelyben az utolsó 17 évét töltette a művész.
Az Álcák című kiállítás képeken a losonci Szabó Gyula Emlékházban
A Szabó Gyula Emlékház 2008-ban nyílt meg Losoncon, mely a művészről elnevezett utca 1-es számú épülete, a losonci park mellett található.
Az első teremben a harmincas-negyvenes évek részben életrajzi ihletésű képei, a második teremben az ötvenes, a harmadikban pedig a hatvanas-hetvenes évek legjellemzőbb alkotásaiból készült válogatás látható. 2011-ben az épület új szárnnyal bővült, melyben egy hangversenyek rendezésére is alkalmas kiállítóterem létesült. Itt láthatjuk az időszaki kiállítást.
Az új kiállításmegnyitót a Szabó Gyula Barátainak Klubja szervezte 2024. október 18-án. Az Álcák című tárlatot a losonci emlékház koncerttermében 2025. március 31-ig tekinthetik meg az érdeklődők naponta 14 és 17 óra között, vagy telefonos (0911 494 485) egyeztetést követően.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
