Ezúttal nem a városról, hanem azokról a betlehemekről van szó, melyek köztereken, otthonainkban a karácsonyi ünnepkör részét képezik, s Jézus születésének helyét, eseményét idézik. Történetük egészen Assisi Szent Ferenchez nyúlik vissza, aki az itáliai Greccióban 1223-ban arra kérte egy barátját, hogy rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat és ökröt, és hívja a pásztorokat, hogy alkalmi színészekkel feleleveníthessék a szent éjszaka eseményeit.
A messze földről érkező zarándokok egyike Ferenc gyönyörű beszéde után azt tapasztalta, hogy a jászolba fektetett baba megelevenedik, az istengyermek valóban ott van az imádkozó sokaság között. A betlehemállítás szokása azóta világszerte részévé vált a templomok és a közterek karácsonyi programjainak. Lényege az egykori események átélése, ami hozzásegíti az embereket, hogy képletesen a saját szívükben is elkészítsék a jászolt, amelybe minden karácsonykor beleszülethet az isteni kisded, aki hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözést, vagyis eggyé lett velünk e szent éjszakán.
Nos, ez a szokás került most célkeresztbe Olaszországban (de ahogy ez a káros őrület terjed világszerte, feltehetően hamarosan másutt is), ahol a baloldali sajtó kifogást emelt az iskolai betlehemállítás ellen, mely szerintük „egy kirekesztő és rasszista közösség jelképe”.
A jelenség nem új, a baloldal már jó ideje törekszik az egyik legszebb keresztény karácsonyi hagyomány kiirtására.
S itt most nem a kommunista rendszerek ilyen irányú tevékenységére gondolok, hanem az úgynevezett modern baloldal szándékára. A szerző arra hivatkozik, hogy egyre több a bevándorló hátterű gyermek Olaszországban, akik nem keresztény vallásúak, s akiknek az érzelmeit ebből adódóan sértheti a betlehem. Igen, a betlehemállítással kapcsolatos viták valójában az integrációval küzdő, soknemzetűségű társadalom nehézségeire világítanak rá, azokra a súlyos problémákra, melyekkel a migránsokat nagy tömegben befogadó országok egyre inkább szembesülnek és amelyekre az eltérő kultúrájú, vallású tömegek korlátlan befogadásának ellenzői már régen figyelmeztetnek, hogy a befogadottak sok esetben nem hajlandók beilleszkedni, tiszteletben tartani az adott ország társadalmi elvárásait, sőt, a törvényeit sem.
Még az uszító baloldali sajtónak is tudatosítania kellene, hogy aki bebocsátást kér és kap, annak nem illik tiltakoznia a befogadók vallási szokásai ellen.
Különösen nem akkor, ha az Jézus születéséhez kapcsolódik, aki reményt és méltóságot ad a nincsteleneknek, a kirekesztetteknek, épp ezért kirekesztést, rasszizmust kiáltani ebben az esetben nagyon komoly tudatlanságra, tájékozatlanságra, de sokkal inkább a kereszténység elleni otromba támadásra utal, mely ezáltal hamarosan maga juthat a kirekesztettség sorsára.
(NZS/Felvidék.ma)
