Ukrajna 2022. február végén, mindössze néhány nappal a háború kirobbanását követően nyújtotta be uniós csatlakozási kérelmét, s annak ellenére, hogy a háborúban álló ország felvétele milyen súlyos következményekkel járna, s mekkora igazságtalanság lenne a csatlakozásra régóta váró és arra érdemesebb országokkal szemben, még ugyanebben a hónapban megkapta az uniós tagjelölti státuszt.
Mindez a hivatalos uniós álláspont szerint az országban dúló háború ellenére komoly lendületet adott az ukrajnai reformfolyamatoknak, melyek úgymond nagy támogatottságot élveznek az ukrán lakosság körében. Ezt a cukormázas, „hurráoptimista” uniós értékelést durván árnyalja egyebek mellett az országban mindent behálózó korrupció, a brutális kényszersorozások, az ellenzék üldözése, a kisebbségek jogainak állandó csorbítása, hogy csak néhányat említsünk.
Ennek ellenére Brüsszelből úgy látszik, hogy Ukrajna számos fontos területen előrelépést ért el. Ide sorolják a következőket: az igazságszolgáltatási rendszer reformja, az oligarchák befolyásának visszaszorítása, a pénzmosás elleni fellépés, az igazságügyi irányítási szervek reformja, a nemzeti kisebbségek jogainak védelme.
A baj tehát az, hogy az ukrajnai helyzet csak a brüsszeli rózsaszín szemüvegen keresztül ilyen rózsás,
s ezek az állítólagos előrelépések egytől egyig több sebből véreznek, aminek sajnos nemcsak az ország uniós csatlakozása szempontjából van jelentősége, hanem a nemzetiségi kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarság jogainak biztosítása szempontjából is.
A békéről még csak beszélnek, ami azért előrelépés, mert egészen eddig még csak említeni sem volt szabad, a háború viszont nem ért véget, viszont az ukrán nacionalisták legfőbb gondja ebben a helyzetben az, hogy ismét csorbítsák a kisebbségek nyelvhasználati jogait. A Verhovna Rada ugyanis újra bejegyezte az orosz nyelvű iskolai kommunikáció betiltásáról szóló törvényt, aminek értelmében nem lehetne az iskolai szünetekben sem oroszul beszélni, s
ez a tilalom természetesen a többi nemzeti kisebbség anyanyelvére, így a kárpátaljai magyarságra is vonatkozna, ők sem beszélhetnének az anyanyelvükön az iskolán belül.
A tervezetet Natalia Pipa parlamenti képviselő terjesztette be, s ez már nem az első ilyen kezdeményezés, egy hasonlót korábban már elutasítottak. Hogy ez milyen provokáció az ukránok tömegeinek humanitárius segítséget nyújtó Magyarország felé, és nem kevésbé az oroszok felé is, hiszen a tárgyalásokhoz közeledve nem a konfliktus rendezésének szándékát tükrözi, annak dacára, hogy a kétségkívül agresszor Oroszország részben az orosz kisebbségek ellen elkövetett sorozatos jogsértések miatt indította „különleges hadművelet”-nek nevezett támadását.
Ítéljük ezt meg bárhogy is, tény, hogy az ilyen és ehhez hasonló szándékok, amennyiben csak szándékok maradnak is, arról tanúskodnak, hogy Ukrajna semmilyen előrelépést nem tett a nemzeti kisebbségek jogainak védelme és ezzel együtt az uniós tagságra való érettség terén.
(NZS/Felvidék.ma)
